Kim Dzsongun figyelmeztet: óriási éhínségre kell készülni Észak-Koreában

2021. április 9. 18:26
A koronavírus-járvány miatt szinte teljesen megszűnt Észak-Korea kereskedelme Kínával.

Kim Dzsongun, Észak-Korea diktátora csütörtökön beismerte, hogy országa rendkívül nehéz gazdasági helyzetben van, az állami tisztviselőknek azt mondta, „készüljenek egy újabb Nehéz Menetelésre” – írja a BBC.

Az észak-koreai propagandában a Nehéz Menetelés az 1990-es évek időszakát jelöli, amikor a Szovjetuinó összeomlása miatt Észak-Korea elvesztette egyik legfőbb szövetségesét. Ennek következtében példátlan mértékű éhezés sújtotta az országot, egyes becslések szerint hárommillió észak-koreai éhen halt.

Észak-Korea azért került nehéz helyzetbe, mert koronavírus-járvány miatt szinte teljesen megszűnt kereskedelme Kínával, az egyetlen országgal, ami komoly gazdasági kapcsolatokat ápol a világtól elzárkózott rezsimmel. A kínai kereskedelem a múlt évben 80 százalékkal visszaesett, márpedig Észak-Korea élelmiszerellátásában kulcsfontosságú a kínai import. 

A válság egyelőre a kínai határhoz közeli vidékeken a legsúlyosabb, egyre több a koldus, és egyes híradások szerint volt, aki már éhen is halt. Sajtóértesülések szerint előfordult olyan is, hogy egy kiló kukoricáért egy havi fizetést is elkértek.

Nyitókép: STR / KCNA VIA KNS / AFP

Összesen 128 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ehhez képest igen jó húsban van a pasi.

Az észak-koreai rendszer sztálini módon viszonyul a parasztsághoz is. A kolhozban a nap sorakozóval kezdődik. A párttitkár előadja a Kedves Vezető legújabb harci parancsát vagy felolvassa a pártlap vezércikkét. Sokszor a fizetség sem pénzbeli, hanem a jegyrendszer része. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban a paraszt nem ismeri a jól végzett munka utáni üdülés fogalmát sem. A paraszt egyébként is örökre paraszt marad, tekintet nélkül teljesítményére, kvalitásaira, esetleges ambícióira. Az egyén számára egyetlen útja van az előrelépésnek: a hadsereg. Még házassággal sem lehet „kiemelkedni”, mert ha a paraszt egy városlakóval házasodik össze, akkor a városlakó csúszik le a „paraszti kategóriába”.

Nekünk is van egy eladó csüngőhasúnk...

Az észak-koreai kommunista baloldali kasztrendszernek hány lépcsőfoka van? Örömmel jelentem, hogy 51 szint. A piramis csúcsán a "kedves vezető" családja, akik képviseletében a leányközépiskolákat időről időre átfésüli egy csoport komolykinézésű hivatalnok nő és férfi, azzal a céllal, hogy "személyzetet" válasszanak ki a párt csúcsvezetőinek. Ők az "okva" csoport, a Központi Munkáspárt ötödik osztályának tagjai. Akiket kiválasztottak, azok többé nem látogathatják családtagjaikat, de a családot a párt ajándékokkal kompenzálja.

Forrás: Barbara Demick: Nothing to Envy, Real Lives in North Korea (Nincs mit irigyelni, valódi életutak Észak-Koreában), Granta Publications, 2010, 27. és 30.old.

A Nagy Tanító Szovjetunióban is volt hasonló:
https://en.wikipedia.org/wiki/..

Olyannyira agymosottak, hogy még aki elmenekül, az se tudja felfogni a szabad világbeli életet.

A kommunista Észak-Koreában – azaz a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban – nem egy Gulag-rendszer van, hanem három. Legkeményebb a politikai kényszermunkatáborok rendszere (kuanli szo), melynek létezését a rezsim tagadja. Annak ellenére, hogy 150-200 ezren – közöttük gyerekek (!) – küzdenek bennük az életben maradásért. A kollektív büntetés elve alapján ugyanis az elítélt személy családtagjainak is bűnhődniük kell. A Nagy Vezető, a Kim dinasztia alapító tagja, Kim Ir Szen 1972-ben kijelentette: „A széthúzókat vagy az osztályellenségeket három generációjukig kell elzárni.”
Hogy meddig terjedhet a családtagok elzárása, az a bűntett mértékétől függ. Ennek megállapítására nincs igazságügyi eljárás, mert a vallomás, amelyet kínzással csikarnak ki, e célra tökéletesen elegendő. A jogi eljárás hiánya azt is jelenti, hogy a szabadulásra esély sincs. A szabadulást az élet vége hozhatja meg. S hogy ez a vég ne tűnjék távolinak, arról „gondoskodik” az elégtelen ellátás, a kemény kényszermunka, a rossz bánásmód.
A második büntetés-végrehajtási hálózat az úgynevezett „átnevelő táborok” rendszere (kjohua szo). Ami az életkilátásokat illeti, e tekintetben ezek nem sokban különböznek az előzőktől, hiszen a bentlakók „haláltáboroknak” nevezik őket. De innen legalább van esélyük kiszabadulniuk azoknak, akik túlélték a büntetésüket.
A harmadik rendszer a kínai–koreai határvidékre korlátozódik. Ezek szintén átnevelő táborok (dzsipkjul szo), de ide elsősorban a csempészetet elkövetők kerülnek, illetve azok, akik szökevényként Kínából lettek visszahurcolva. A kínai–koreai határt két folyó, a Jalu és a Tumen alkotja, s ez utóbbit – az időjárástól függően – viszonylag könnyen át lehet szelni. (Információim szerint műszaki zár nincs, csak határőrség, ezért a tiltott határátlépés elvileg nem reménytelen.)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés