Ütközőpályán a német alkotmánybíróság

2021. április 8.
Ismét tengelyt akaszthat az EU-val a testület, miután időlegesen megállította, hogy Németország jóváhagyja a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásainak kezelésére szánt uniós hitelfelvételt.

obozi Gergely és Joób Kristóf írása a Mandiner hetilapban.

Majdnem egy évvel azután, hogy tavaly májusban megállapította az Európai Központ Bank (EKB) és az Európai Unió Bírósága (EUB) hatásköri túllépését (erről lásd keretes írásunkat), a német alkotmánybíróság ismét fejtörést okozhat Brüsszelnek. Az Alternatíva Németországért (AfD) euroszkeptikus jobboldali párt beadványa nyomán ugyanis a karlsruhei székhelyű testület úgy határozott, hogy az államfő addig nem hirdetheti ki a koronavírus-­járvány gazdasági hatásainak enyhítését szolgáló, 750 milliárd eurós európai uniós újjáépítési pénzügyi alapról (Next Generation EU) szóló, a Bundestag által elfogadott német jogszabályt, amíg meg nem vizsgálták a vele kapcsolatban felmerülő alkotmányossági aggályokat.

Az elemzői riogatások, amelyek már-már szokásosak a közös uniós anyagi felelősségvállalások, a Brüsszel által szorgalmazott fiskális unió kiváltotta német vonakodás miatt, most sem maradtak el. A kommentátorok először a sebezhető gazdasági és fiskális helyzetben lévő déli tagállamokkal kapcsolatos piaci bizalom lerombolását hangsúlyozták, a The Telegraph kolumnistája pedig egyenesen az európai kötvénypiac felett himbálózó Damoklész-kardot emlegetett.

A német gazdasági elit soha nem adja fel az euró őrült projektjét, és úgy fogja védeni, mint annak idején a keleti frontot”

Az újjáépítési alapot és ezzel az európai integráció további mélyítését, a fiskális uniót pártolók szerint a német alkotmány­bíróság tavaly májusi döntése után most ismét „ütközőpályára” állt az EU-val, veszélyeztetve a koronavírus­-járvány miatt kialakult gazdasági válságot kezelni hivatott legfőbb uniós projekt sikerét.

Eltérő jóslatok
A berlini Hertie School EU-joggal foglalkozó professzora, Mark Dawson szerint a karlsruhei testület kellemetlen helyzetbe kormányozta magát, és két nem túl vonzó opció közül választhat. Vagy korábbi gyakorlatához híven megakasztja az újjáépítési alap ratifikálását jelenlegi formájában, magára vállalva ismét az integráció arrogáns német kerékkötőjének szerepét, vagy pedig „kreatív jogértelmezés” segítségével mégis elfogadhatónak ítéli az alap működését, ez esetben viszont a következetlenség vádját kockáztatja.

Benedikt Riedl, a Verfassungsblog szerzője szerint „jó esély van rá”, hogy a beadvány mindkét szempontból sikeres lesz. Gunnar Beck, az uniós jog szakértője és nem mellékesen az AfD európai parlamenti képviselője ellenben korántsem ilyen optimista. Szerinte a „német gazdasági elit soha nem adja fel az euró őrült projektjét, és úgy fogja védeni, mint annak idején a keleti frontot”. Beck úgy látja, „a bírák politikai alapon döntenek, és mint mindig, most is figyelmen kívül fogják hagyni a jogot”.

A politikai kockázatok elemzésével foglalkozó Euro­Intelligence-csoport pedig arra számít, hogy a karlsruhei testület végül zöld jelzést ad az uniós újjáépítési alapnak, de korlátozni fogja a működését, és megakadályozza, hogy permanensen működjön.

Nyitóképen: Német alkotmányozó birodalmi gyűlés a frankfurti Paulskirchében az 1848–49-es forradalom idején (Ludwig von Elliott, 1848). Forrás: Wikipédia.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés