Akárhogy is, minden jelentősebb lap és magazin leállította az érdeklődést mutató munkatársait, akár kedvezően, akár kritikusan írtak volna a könyvemről – fogalmam sincs, és nem is számít. A Kirkus, amely évente tízezer könyvet recenzál, köztük saját maga által kiadott, obskurus munkákat is, úgy tett, mintha a könyvem nem is létezne. Eközben viszont szerkesztői dicsérettel halmozzák el a Trans Teen Survival Guide-ot, a When Aiden Became a Brother-t, a Jack (Not Jackie)-t, a Rethinking Normalt és persze a Beyond Magenta: Transgender Teens Speak Outot. (…)
Miután a podcastot leadták, elöntöttek a szülők üzenetei – még transznemű felnőttek üzenetei is –, akik megköszönték nekem, hogy beszéltem minderről. De a Spotifynál, amin fut Rogan podcastja, az alkalmazottak támadást indítottak. Azzal fenyegettek, hogy kivonulnak az interjú közben, transzfóbnak neveztek, és azt követelték, hogy töröljék a plaftormról a beszélgetést. Rogant és engem is transzfóbnak nevezett a Media Matters és a Men’s Health. A Spotify a jelentések szerint tíz meetinget tartott, hogy lecsendesítse az aktivista alkalmazottakat, akik szerkesztői vétót követeltek.
Becsületére legyen mondva, a Spotify nem törölte a beszélgetést. De a botrány figyelmeztetésként hatott más médiavállalatok számára: ha nem akarsz bajba kerülni, ne kérdőjelezd meg, hogy minden gyereket, aki transznak mondja magát, meg kell ebben erősíteni – nem számít a kor, a kontextus, vagy épp a családnak nyújtott felelős orvosi tanácsok hiánya.”