A rasszista kifejezésekről és a genderérzékeny nyelvhasználatról beszélgetett öt fehér celeb a német WDR Die letzte Instanz című beszélgetős műsorában, ahol szóba került a „cigányszósz” nevű német mártás is, amit mostanra „magyarszószra” neveztek át a politikai korrektség jegyében. A műsorból botrány lett.
Ismét gond van a német tévében. Ezúttal viszont nem a vírustagadó zsűritag eltüntetése a fennforgás alapja, hanem a WDR közszolgálati médium Die letzte Instanz című beszélgetős műsorának egyik tavaly novemberi adása, amiben a rasszista felhanggal is értelmezhető szavak megváltoztatásának, elhagyásának szükségességéről társalogtak a vendégek.
A WDR nemrég ismét műsorra tűzte a szóban forgó epizódot, ami másodikra már komoly médiafigyelmet generált maga körül, lévén, hogy a vendégek, a közönség és a nézők túlnyomórészt arra a következtetésre jutottak, hogy a szóban forgó kifejezések körüli felhajtás túlzás, megváltoztatásuk pedig felesleges. Egyikük még azt is megjegyezte, hogy bevándorló ismerősei szerint a németek hülyét csinálnak magukból a nyelvérzékenyítésükkel.
A beszélgetés kiindulópontja a Zigeunersauce – cigányszósz – nevű mártás volt,
mivel az eredeti elnevezés potenciálisan sérthette a szóban forgó társadalmi csoportot. A cigányszószhoz egyébként paprika, hagyma, paradicsom, fehérbor, balzsamecet, paradicsompaszta, uborka, cukor, petrezselyem, chili, só, bors és olivaolaj kell a különböző netes receptek szerint.
Az átnevezésre irányuló törekvések elég változatos visszhangot váltottak ki a német közvéleményben, olyan is volt, aki inkább az „állandó lakcím nélküli szósz” megnevezést javasolta, leginkább persze viccből.
A Die letzte Instanz szerkesztői
úgy gondolták, hogy a témát a legjobban négy prominens, fehér vendéggel lehet megvitatni,
pedig egyébként valószínűleg találhattak volna valakit valamelyik németországi cigány szervezettől, aki elmondhatta volna, hogy mi a gond. A német nyilvánosság általában el is várja az ilyesmit. De a Die letzte Instanz szerkesztői fittyet hánytak erre, ráadásul azt is hagyták, hogy az egyik vendég, Thomas Gottschalk tévés személyiség elmesélje blackface-es tapasztalatait is.
A vacsora lényegében tálalva volt, a nyilvánosság egy része pedig – némi késéssel ugyan – hozzá is látott a fogyasztáshoz.
A Spiegel publicistája szerint a műsor nem pillanatnyi kilengés, hanem a németországi mindennapi rasszizmus eklatáns példája. Arno Frank szerint az sem használt volna, ha más vendégeket hívnak meg, és az sem érdekel senkit, hogy a WDR milyen fontosnak tartja az integráció és a „diversity” témáját – úgy tűnik, ma már ezt a szót kell használni a németben a sokszinűségre.
A Deutschlandfunk által megszólaltatott roma aktivista szerint a fehér többségi társadalom bebetonozott, rasszista gondolkodásmódja a probléma, leginkább ez az akadálya annak, hogy nem lehet a témáról beszélni az országban. Egy másik cigány szervezet elnöke azt mondja a WDR-nek: „Miért nem lehet tiszteletben tartani, hogy mi romák és szintók vagyunk?
Miért nem értik meg, hogy azt szeretnénk, hogy így hívjanak bennünket,
és ne a c [Z] betűs szóval? A c-t [Z-t] annak idején felvarrták a karjainkra, és elgázosítottak bennünket.”
A Zeit szerzője különösen Gottschalk szereplését tartja szégyenteljesnek: szerinte a műsorvezető „a maradék reputációját is eljátszotta”, amikor a genderérzékeny német szavakkal viccelődött a műsorban. Matthias Dell azt írja, hogy a WDR-nek inkább azon kellene elgondolkodnia, hogy „mennyire menő közszolgálati adóként folyamatos »vitákat« rendezni olyan kérdésekről, amik igazán csak akkor válnak kérdésekké, ha az ember egész egyszerűen figyelmen kívül hagyja a rájuk adott válaszokat” – ergó mindenki törődjön bele, hogy a cigányszósz mostantól magyarszósz.
Az egykori keletnémet állampárt napilapjában, a Neues Deutschlandban Birthe Berghöfer úgy vélekedik, hogy már az adás kérdésfeltevése is hibás, hiszen „aki a rasszista kifejezések mellőzését megkérdőjelezi, úgy tesz, mintha tényleg volnának érvek ellene vagy mellette. Csahogy a rasszizmus nem vélemény”.
A csatorna és a műsor vendégei természetesen nem győznek elnézést kérni a produkcióért. Aki meg szeretné nézni a műsort – amire ide kattintva van lehetőség –, először a WDR felhívásával találja szemben magát, amiben az adó beismeri, hogy hibát követtek el. Az adásban a romák németországi tanácsát „két-három ráérő ember” csoportjaként jellemző Janine Kunze színésznő például nagyon sajnálja, hogy mélyen megbántotta a roma közösséget.
„Nem vagyok eléggé felvilágosítva”
– írja a színésznő az Instagramon, aki szerint mindenki felelős az „előítéletekkel teli” nyelvrendszer alakulásáért.
Egy másik résztvevő, Micky Beisenherz forgatókönyvíró és műsorvezető most más úgy látja, hogy nem volt jó az a szerep, amit felvett a műsorban. „Figyelmesen elolvastam a kritikát, és jogosnak találom. Egyértelműen az én hibám. Sorry” – írja a Twitteren.
Hogy mi lesz a műsor következménye, még kérdéses. A WDR közleménye szerint a jövőben igyekeznek majd még jobban odafigyelni a diversityre, és a hasonló témájú műsorokba megpróbálnak érintett vendégeket is meghívni. Elképzelhető, hogy a Die letzte Instanz szóban forgó adásának néhány szereplőjét eltörlik majd, de legalábbis nem hívják többet a rasszizmusról beszélgetni.
A német közbeszédnek viszont talán jót tett ez a lélegzetvételnyi szünet, amikor az incidencia, a vakcinabeszerzés és az újranyitás mellett valami másról is lehetett vitatkozni.
nyitókép: WDR
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A szélsőbalos halálos fenyegetéseket Charlie Kirk meggyilkolása óta nem árt komolyan venni.
A büdzsére csak a Fidesz-KDNP frakció mondott nemet, véleményük szerint megkérdőjelezhető annak megalapozottsága.
A nyugalmazott német katonatiszt szerint már több százezer orosz katona sorakozott fel az európai országok határain.
Az AfD politikusa felhívta a képviselők figyelmét, hogy a jogállamisági jelentés nem más, mint véleménybíráskodás Magyarországgal szemben, amiért Brüsszelnek nem tetsző kormány áll az ország élén.
„Böllérmentalitást” és érdemi vitát emleget Bod Péter Ákos az újabb elszólása után.
A kínai gyártók egyre inkább vezető szerepet töltenek be azokban az ágazatokban, amelyeket a közelmúltig német vállalatok uraltak – és ez mostanra a németeknek is feltűnt.
Az Eurostat friss számai porrá zúzták az ellenzéki riogatást: kiderült, hogy Ausztriában és Szlovákiában is nagyobb a drágulás, mint nálunk, hiába fizetnek euróval.
Még ő is meglepődött.
