Bereményi 75

2021. január 21.

Győrffy Ákos

Viszonylag kevés írónak adatik meg, hogy a művei közül jó néhány a köznyelv részévé válik. Vagyis beépül a társadalom kollektív tudatalattijába. Bereményi Géza ezen kevés írók egyike. Amire lehetne azt mondani, hogy Bereményinek könnyű dolga volt, hiszen a szövegeit egy bizonyos Cseh Tamáson keresztül ismerte meg a közönség. Persze csak látszólag könnyítette meg a dolgát, hisz a dalszöveg kényes műfaj, az „elit” irodalom berkeiben sosem vették igazán komolyan. Bereményi Géza a Cseh Tamásnak írott dalaival lett igazán ismert szerző, holott sokan azzal sem voltak tisztában, hogy ő a felelős a zseniális szövegekért. Miközben a saját jogán, íróként is maradandót alkotott, életművének a 20. századi magyar próza élvonalában a helye.

Már első könyve, az 1970-ben megjelent A svéd király című novelláskötete markáns, karakteres belépő volt a magyar irodalomba. A „Péterek” egyike lett, azaz Hajnóczyval, Esterházyval és Nádassal együtt a hetvenes-nyolcvanas évekre datálható „prózafordulat” egyik emblematikus alakjává vált. Pályája mégis másként alakult, nem azt az utat futotta be, mint Esterházy vagy Nádas (akik nemzetközi hírű írók lettek), de nem is azt az utat (szerencsére), mint Hajnóczy Péter, aki korai halálával a ködlovagok közé emelkedett.

Címlapfotó: Földházi Árpád 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés