Tíz éve még az Iszlám Államtól zengett minden; de a terroristákat legyőzték, a támadások ritkulnak – Irakot pedig elfelejtették. Pedig a sebek megmaradtak. Van esély a gyógyulásra? Mi lesz a keresztényekkel s a jazidiekkel? Dékány Bencével, az Ökumenikus Segélyszervezet nemzetközi programigazgatójával, az erbíli iroda vezetőjével beszélgettünk.
Hol van már 2014, mikor az Iszlám Állam iraki és szíriai rémtetteitől volt hangos a világ! Most az ukrán háború uralja a címlapokat. Mi látszik ebből Irakban?
Nyilvánvalóan Irakban sokkal kevesebb szó esik Ukrajnáról, mint nálunk itthon, a háború szomszédságában. Ami viszont az inflációt illeti, saját bőrükön érzik a hatásokat, ugyanis rengeteg gabona érkezik Ukrajnából, a szállítmányok ideiglenes leállása azonnal meglátszott az élelmiszerárakon. Fél-egyéves késéssel ugyan, de a drágulás minden termékre átgyűrűzött, kivételt egyedül az energiahordozók és az üzemanyag jelentett.
A leglátványosabb változás azonban az, hogy a Nyugat figyelme elfordult a Közel-Keletről Ukrajna irányába.
Hogyan hat ez a forrásokra?
Irakban egyébként is tapasztalható volt a csökkenő tendencia. 2022 végén az ENSZ szakosított szervek csökkenő kapacitása mellett, az ENSZ humanitárius koordinációja megszűnt, amit sokan tévesen úgy értelmeztek, hogy nincs szükség további segítségre. Emellett az ukrajnai háború kirobbanásával a donorok jelentős része oda csoportosította át forrásait. Végül húsba vágó volt, hogy Donald Trump újraválasztott amerikai elnök első intézkedései közt befagyasztotta az USAID tevékenységét, ami a globális humanitárius segélyezés 15-25 százalékáért felelt. Noha a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet nem részesült közvetlenül USAID-es forrásokból, a zárást követően kiírt nemzetközi pályázati forrásokra jelentősen megnövekedett a globális érdeklődés, ami megnehezíti azok megszerzését.
Azért azt koránt sem lehet mondani, hogy az Iszlám Állam bukása óta a Közel-Keleten kitört a béke. Sőt, a Hamász 2023. októberi 7-i terrortámadása óta ismét forrong a régió. Milyen a biztonsági helyzet?
A kurdisztáni régió, ahol a mi központunk is üzemel, kettészakadt: az egyik fele Törökországgal, a másik Iránnal ápol szorosabb viszonyt. Most úgy tűnik, hogy Teherán befolyása meggyengült az egész térségben, ezért elsősorban amerikai nyomásra felmerült, hogy a hozzájuk kötődő milíciákat meg kellene szüntetni. Értelemszerűen ők ennek nem örülnek, nemtetszésüknek pedig támadásokkal adnak hangot. Aggodalomra adhat okot, hogy Szíriában egy hosszú évtizedek óta regnáló rezsim bukása milyen következményekkel jár? Nincs kizárva, hogy újabb menekülthullám indul meg. Emellett felmerül a kérdés:
mihez kezdjenek a korábban érkezett szíriai menekültekkel, vissza lehet őket küldeni? Ezekre a kihívásokra a humanitárius elvek mentén nekünk is reagálnunk kell.
A Segélyszervezet célja, hogy segítse a háború és terroristák elől elmenekülők visszatelepülését. Hogy áll most a folyamat?
Irakban sokkal erősebbek a családi kötelékek, mint Európában. Nekem két olyan kollégám is volt, akik huszonéves korukban Európába mentek, munkát vállaltak, még állampolgárságot is szereztek, viszont miután megteremtették anyagi jólétüket, mégis hazatértek – mert ez volt a családi elvárás. Van ilyen példa is. Ugyanakkor az iraki infrastruktúra óriási nyomás alatt áll: becslések szerint évi egymillióval nő a lakosság. Ezzel kellene lépést tartania a szociális szektornak, az egészségügynek, és legfőképpen a munkaerőpiacnak. Óriási feladat, amely egyben a legnagyobb gátja a hazatérésnek. Nem véletlenül igyekszünk mi is erre fókuszálni: ezért építettünk többek között egészségügyi központot, létesítettünk iskolákat, vagy adtunk át legutóbb közösségi házat Szindzsárban.
Az egykor másfélmilliós iraki kereszténység mára néhány százezresre apadt. Ferenc pápa 2021-es látogatása rövid időre rájuk irányította a figyelmet. Maradt még belőle valami?
Nagyszámú visszavándorlásról nem tudok beszámolni. A családi elvárások, a szülők iránti gondoskodás miatt néhányan a „nyugati kaland” után hazatértek. Ennél most sokkal fontosabb célkitűzés, hogy akik ott vannak, azok számára esélyt teremtsünk a maradásra. A Hungary Helps-szel közösen megvalósított projektjeinkkel ezen dolgozunk.
Lehet célzottan a keresztényeket segíteni egy muszlim többségű országban?
Programjaink vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül segítik a helyi lakosságot, azonban például helyszínválasztással azért lehet konkrét közösségeket célozni. Hogy példát is említsek: az iraki vidéki lakosság 60-70 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, érdemes ezért ezen keresztül segíteni a leszakadó rétegeket. Nyilvánvalóan, akinek földje van, sokkal inkább röghöz kötött, nehezebben indul útnak.
Viszont a fiatalok számára az agrárium már nem annyira vonzó pálya. Ráadásul az egykori Mezopotámia, a mezőgazdaság őshazájának területén mára nagyon erős monokulturális termesztésre álltak át: szinte kizárólag gabonát vetnek, amit nagyon erősen műtrágyáznak, ezzel tovább rontva a talaj amúgy is alacsony vízmegtartó képességét. Mindezt szélsőséges környezet, porviharok, szárazság, egyenlőtlen csapadékeloszlás közepette. Erre válaszul a keresztény többségű Al-Qoshban mezőgazdasági projektünkben a legmodernebb technológiákat igyekszünk meghonosítani, ami egyrészt vonzóvá teszi a mezőgazdasági szektort az új nemzedék számára, másrészt reagál a klímaváltozás kínzó hatásaira, és nem utolsó sorban munkahelyeket teremt.
Meg tudják győzni az idős bácsit, akinek már a nagyapjának a nagyapja is búzát termesztett, hogy álljon át valami másra?
Elsősorban az idősebb generáció esetében valóban több időre van szükség. Viszont idővel megértik: ő jár jól, ő spórol pénzt, ha például felhasználja a háztáji maradékot, amivel műtrágyáról át tud állni a komposztra. Más koncepciókkal szemben mi nem csupán tréninget tartunk, vagy adunk néhány eszközt, hanem negyedik éve a helyszínen is jelen vagyunk. Az említett Al-Qoshban létrehoztunk egy kicsi, egyhektáros mintafarmot, ami képzési- és kutatóközpontként üzemel, ami mindenki előtt nyitva áll. Nemzetközi szakértőink minden kérdésükre válaszolnak, illetve a saját szemükkel láthatják, hogy a mi területünk egész évben zöld, különböző terményeket minden évszakban tudunk termeszteni. Megtanítjuk, hogyan tudják elcsúsztatni a szüretet, hogy ne egyszerre árasszák el, az árakat is lenyomva, terménnyel a piacot. Sőt azt is, hogyan tudják feldolgozni az árut, például a romlandó paradicsom helyett hogyan állítson elő tartósítható paradicsompürét.
Véres népirtást rendezett az Iszlám Állam a jazidi kisebbség között is. Sorsukat rövid időre szintén felkapta a média, hogy aztán gyorsan elfeledkezzenek róluk. Helyzetük kilátástalan, vagy van remény az újjászületésükre?
Általánosságban igaz, hogy a közösségi médiában rövidül a figyelem. Felkapják az egyik katasztrófát, aztán eldobják, és már jön is a következő. A humanitárius segítségnyújtásnak ez óriási kihívása, mert a kilátástalan helyzetben lévő embereknek reményt adni csak hosszú távon lehetséges. A romboláshoz elég egy pillanat, de az újjáépítéshez mindig idő kell. Ami a jazidiket illeti, még mindig nagyon nehéz helyzetben vannak, de azért jelentős fejlődést láttam szülőföldjükön, Szindzsárban. Az Ökumenikus Segélyszervezet a német államtól elnyert forrásból közösségi házat, sportközpontot, piacteret épített, korábban egészségügyi rendelőket, míg francia forrásból kórház épült, magánberuházás nyomán pedig néhány bolt, étterem is újranyitott.
Szóval szépen lassan visszatér az élet a régi kerékvágásba. Jelentősen több emberrel is találkoztam a porig rombolt városban, mint három évvel ezelőtt.
Tíz évvel ezelőtt nyílt meg az erbíli iroda. Vont mérleget?
Büszke vagyok rá, hogy ilyen hosszan fenntartottuk egy képviseletet, és ilyen remek helyi kollégákkal dolgozhattunk együtt. Hogy Magyarország méretéhez képest a középmezőnyben erős segélyszervezetté nőttük ki magunkat Irakban. Ha most bárki meghallja kint, hogy „magyarok”, mindenhol pozitívan gondolnak ránk. Mi is sokat profitáltunk, rengeteget tanultunk, amit aztán más helyeken is kamatoztathatunk.
Ott lesznek még tíz év múlva is?
Irak egy közepes jövedelmű ország, ám az olajjövedelmekből csak egy szűk réteg profitál, ami a megosztott társadalom jelentős részét kilátástalan helyzetbe hozza. Ők hajlamosabbak egyrészt a radikális gondolatokra, másrészt a kivándorlásra. Nagyon fontos érdeke egész Európának és Magyarországnak is, hogy a Közel-Keleten stabilitás legyen. Ezért a magyar segítség indokolt most, és a jövőben is.
A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatóhelyettese írása
Nyitókép: Magyar Ökumenikus Segélyszervezet
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Az olimpiai bajnok ökölvívó, sportvezető több mint két évtizede vesz részt az Ökumenikus Segélyszervezet munkájában.
A rendkívüli hideg miatt múlt hét szerdától életbe lépett a szociális ágazat legmagasabb riasztási fokozata, a vörös kód.
A Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala keményen bírálja Izraelt, a zsidó állam viszont azt akarja, hogy a rászorulók kapják meg a segélyeket, ne a Hamász.
Elon Musk az X-en osztotta meg Orbán Balázs kijelentéseit, amelyeket érdekesnek nevezett.
Szerinte az USAID egy bűnszervezet, és ő maga javasolta Donald Trumpnak, hogy zárja be az egészet.
Hosszabb időre búcsút kell mondani az Aggteleki-karszt egyik legismertebb barlangjának.
A háborúba vezető vonaton nincsen fék – Boris Pistorius hátborzongató figyelmeztetést küldött a Nyugatnak.
