Kiadtam az ételt, és amikor félreült megenni, odamentem mellé, és beszélgettünk. Abban az időben még nem létezett az az az ökölvívó-veteránokat segítő alapítvány, ami ma már igen, ezért duplán megrázó volt ez a rövid találkozás. Egy másik hasonló, más szempontból emlékezetes eset pedig éppen a mostani adventkor történt. Először vittem el magammal Csepelre ételt osztani a hatéves kisfiamat, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy lássa, nem mindenki olyan szerencsés, mint ő, hogy szerető családban élhet, biztonságban, megfelelő anyagi körülmények között. Hazafelé, a kocsiban előbb síri csendben ültünk, majd rengeteg kérdést feltett. Nagyon értékes beszélgetés lett belőle, amire ha felnőttként nyilván nem is fog szó szerint emlékezni, de biztosan mély nyomokat hagyott benne. A szociális érzékenység, a társadalmi felelősségvállalás gondolata ezekből a gyerekkori tapasztalatokból is épül.
És jó is, ha épül minél szélesebb körben, hogy látja, a mostani tizen-huszonéveseknek van affinitásuk ehhez?
Szerencsére nagyon is. Az Ökumenikus Segélyszervezethez is rengeteg fiatal sportoló, színész, zenész, énekes, influenszer csatlakozott. Mert valószínűleg ugyanazt kapják ettől, amit én: ha az ismertségüket egy igaz és jó ügy szolgálatába állítják, az számukra is fantasztikus, boldogító élménnyé válik. Hasonlóan működik ez, mint a sportban,
ha valaki tényleg mindent megtesz a siker érdekében, előbb-utóbb meglesz az eredmény.
Az Ökumenikus Segélyszervezet e miatt a rengeteg munka miatt is érhetett el olyan sikereket, mint például legutóbb, a 2025-ös Adventi Adománygyűjtés során, amelyhez több mint 600 ezren csatlakoztak, és rekordösszeg, több mint 400 millió forint gyűlt össze.