Átírták a filmtörténelmet, mégsem szerette őket az akadémia – 5 zseniális rendező, aki sosem nyert Oscart

Nemcsak a politikai vetülete miatt számít az Egyik csata a másik után az idei Oscar talán legnagyobb esélyesének, hanem azért is, mert Paul Thomas Anderson rendező-forgatókönyvíró korábban már tizenegy jelölést begyűjtött, de még egyszer sem vehette át a díjat. A filmtörténelemben ugyanakkor számtalan megkerülhetetlen alkotó van, akinek a munkáját sosem respektálta az akadémia, az összeállításban ráadásul lezárt életművekből válogattam.

Michelangelo Antonioni

ugyanakkor a trilógiájának (A kaland, Az éjszaka, Napfogyatkozás) egyetlen darabját sem méltatta arra az akadémia, hogy legalább a jelöltek közé jusson a nemzetközi alkotások kategóriájába. Az olyan későbbi, angol nyelven forgatott klasszikusait sem tartották érdemesnek a nominációra, mint a Zabriskie Pointot vagy a Foglalkozása: riportert. Egyedül a Nagyítással sikerült a hollywoodi elit látókörébe kerülnie, a legjobb rendező és forgatókönyvíró szekcióban is esélyes volt, végül azonban üres kézzel távozott. 

Andrej Tarkovszkij 

Iván gyermekkora, Andrej Rubljov, Solaris, Tükör, Sztalker – elképesztő, hogy ezeket egymás után készítette alig több mint másfél évtized alatt. Egytől egyig olyan alkotás, aminek a nemzetközi kategóriában egyértelműen ott volna a helye, de még a legjobb filmek között. Nem véletlen, hogy Tarkovszkijt sokan minden idők legkiválóbb rendezőjének gondolják, de hogy a legjobb orosz direktor volt, ahhoz kétség sem férhet. 

Mindezt pedig nem lehet elintézni azzal, hogy a hidegháború miatt a származása okán diszkriminálták volna. Nem volt barátja a Szovjetuniónak, sőt, áttételesen közrejátszott a halálában a politikai berendezkedés; elfelejtettek neki szólni ugyanis, hogy a Sztalkert sugárfertőzött területen forgatta, erre vezetik vissza azt, hogy relatív fiatalon, ötvennégy évesen rákban elhunyt. 

Sergio Leone 

Lehet veszekedni azon, hogy melyek a valaha volt legjobb westernek, Sergio Leone azonban a dobogón vitathatatlanul elfoglal két helyet a Volt egyszer egy vadnyugattal és A jó, a rossz és a csúffal. Olyannyira újradefiniálta a műfajt, hogy a klasszikusai a mai napig iránytűt jelentenek bárkinek, aki ebben a zsánerben forgat filmet. És olyan rendezőkre volt hatással, mint Quentin Tarantino, Martin Scorsese, miközben 

Később az egyik legnagyobb gengsztereposszal, a Volt egyszer egy Amerikával új oldalát is megmutatta, a pályája során azonban nemhogy nem nyert Oscart, de még a jelöltek közé sem került soha. 

Stanley Kubrick 

Ha van rendező, aki minden műfajban tízpontos alkotásokat készített, az Stanley Kubrick volt. Legyen szó gengszterfilmről (Gyilkosság), drámáról (Lolita, Barry Lyndon), sci-firől vagy antiutópiáról (2001: Űrodüsszeia, Mechanikus narancs), horrorról (Ragyogás), háborús filmről (A dicsőség ösvényei, Acéllövedékek), szatíráról (Dr. Strangelove), történelmi filmről (Spartacus), mindegyik instant klasszikussá vált,

Elég csak az utolsó művére, a Tágra zárt szemekre gondolni, amely az Epstein-ügy árnyékában frissebbnek hat, mint újkorában. Mégsem ismerte el az akadémia egyetlen alkalmat leszámítva: a 2001: Űrodüsszeiáért ugyan elnyerte az Oscart, de nem rendezőként vagy forgatókönyvíróként, hanem a legjobb speciális effektusokért. 

Alfred Hitchcock

Érdekes lenne elképzelni egy olyan párhuzamos univerzumot, amelyben Hitchcock nem létezett sosem, 

Beszéljünk krimiről, thrillerről vagy horrorról, feszültségkeltés tekintetében ma is az ő eszköztára határozza meg az említett műfajokat. Ugyanakkor, ha nem is olyan mértékben, mint manapság, de nyilván az akadémia hatvan évvel ezelőtt is részben ideológiai szempontok alapján osztotta ki a díjakat, ez lehet az oka annak, hogy bár több alkalommal jelölték, sosem nyert Oscart a kifejezetten apolitikus műveivel legendássá vált rendező. 

Nyitókép: Volt egyszer egy vadnyugat. Forrás: TMDB