Amerikai pszicho/analízis – Woody Allen önéletrajzáról

2020. október 14. 19:01
Woody Allen önéletrajza olyan, mint a filmjei. Aki szereti a szarkazmusát, maró öniróniáját, az szeretni fogja; aki nem, az nem. Az enigmatikus amerikai rendező saját maga pszichiátereként türelmesen végighallgatja magát, ahogy elmeséli élete traumáit, szerelmeit, filmes sikereit és kudarcait. Az Apropó nélkül című könyvben benne van valószínűleg minden, amit tudni akartunk Woody Allenről, de sosem mertük megkérdezni. Recenziónk.

Nem okoz fájó csalódást, de nem is lepi meg olvasóit Woody Allen az önéletrajzában: ugyanaz a tépelődő, önironikus monológ zúdul ránk a lapokról, mint amit a filmjeiből jól ismerünk.

Egyfajta James Joyce-i tudatfolyam-regény ez, egymásba fonódó, asszociációs gondolati láncokkal;

egy hömpölygő, 450 oldalnyi gondolatmenés, a szöveg tagolása, fejezetekre bontása nélkül. Egy stand-up komikus monumentális monológjává állnak össze a sorok; kicsit csapongva, de magával ragadó stílusban cseverészik arról, ami vele történt. És 85 év alatt elég sok minden történik egy emberrel.

A könyv stiláris fénypontja az első blokk, amikor szüleiről, a hozzájuk való viszonyáról ír – a brooklyni zsidó család jellemzése zseniális paródia, a jellemleírások metszően találóak.

„Hitlert és az iskolai bizonyítványomat kivéve a világ minden kérdésében ellenkező véleményen voltak”

– írja szüleiről; „Apámnak (...) aggodalom vagy szorongás soha életében nem zavarta az álmát. Ébren töltött óráit pedig semmilyen gondolat” – így egy másik odaszúrás.

 

A vitriolba mártott pszichologizálás végig jellemzője az írásnak. Allen ezt önkéntelenül alkalmazza: például azt, hogy anyja csúnya nő volt, emígy szemlélteti: „A Freud-féle Ödipusz-komplexus, amely szerint tudat alatt minden férfi meg akarja ölni az apját, hogy feleségül vehesse az anyját, az én anyám esetében teljesen kizárt”.

Stílszerű, ha egy humorista saját önéletrajzát a humor eszközeivel építi fel, ugyanakkor ha az önéletrajzban sem tudjuk meg őszinte és komoly viszonyulását felmenőihez, barátaihoz, ellenségeihez, a világhoz, akkor már valószínűleg sehonnan.

Woody Allen vélhetően örökre rejtve marad előlünk.

Filmjeiben a neurotikus New York-i zsidó értelmiségi figuráját hozta, és a memoárjában sem tudunk meg az igazi Allan Stewart Konigsbergről átütően sokat, a humor bástyái mögé rejtőzködik.

Woody Allen memoárja egy amerikai könyv – amerikaiaknak. Róluk szól, és nekik. Vannak amerikai tartalmak, amelyek átültethetők egy másik kulturális közeg nyelvére, gondolkodásmódjára, és vannak, amelyek nem. A Jóbarátok (Friends) című sorozat átültethető volt magyarra, mert a humor egyetemleges, a szerethető, szeleburdi szereplők majdnem ugyanazt jelentették Amerikában, mint Európában. Azonban a ‘90-es években voltak más népszerű sitcomok is odaát, amelyeknek esélyük sem volt az európai honosításra, például a Seinfeld, amely annyi belterjes (bár erősen szellemes) manhattani (többnyire zsidó) szociokulturális utalást, szlenget tartalmazott, hogy

nemhogy az öreg kontinensen, de vélhetően még néhány állammal arrébb, Iowában sem értették teljesen.

Ilyen kissé Woody Allen írása is: tele van mikrokulturális elemekkel, helyi értékű parafrazálásokkal, amelyek nehezítik a könyv fogyasztását, az írásmód könnyedsége azonban ezt helyrevágja.

A szövegben feltárul mélységében a nagyapa századelős New Yorkja, a bűnös város a gengsztereivel, a csehóival, a Wall Street-i nyerészkedőkkel, a szükségszerűen merész, minden egy lapra feltevő első generációs bevándorlókkal; majd az apa ’40-es évekbeli Brooklynja a bukmékerekkel, szélhámosokkal, külvárosi nímandokkal; végül a szerző kora, az ’50-es, a ’60-as évekbeli Broadway sodró világa, a ’70-es, ’80-as, ’90-es évekbeli Hollywood.

A szerző személyes sztorijaiban felvonul előttünk az amerikai filmes világ, a jenki művészeti élet krémje,

nemzetközileg ismert figurák és a Broadway egykori, számunkra már semmit nem mondó tótumfaktumai, azok az emberek, aki segítették és szerették őt, és azok is, akik akadályozták, rivalizáltak vele. A filmek szerelmeseinek külön érdekesek lehetnek azok a részek, amelyben a rendező a nagy vígjátékai, így a Fogd a pénzt, és fuss!, az Annie Hall, a Manhattan, a Hannah és nővérei elkészítésének kulisszatitkairól ír.

Woody Allen klarinétozik zenekarával, a The Eddy Davis New Orleans Jazz Banddel egy barcelonai fesztiválon 2019 nyarán

 

Woody Allen bevallja, hogy 18 éves koráig nem nagyon olvasott szépirodalmat – Balzacot azért kezdte el, hogy megcsókolhasson egy lányt, aki éppenség szépirodalom-fogyasztó volt. A mozi lett az igazi szerelem számára, a kamaszkor nagy kalandjai pedig a rendszeres belógások voltak Brooklynból a belvárosba, Manhattanbe. A kötelező spanyol nyelvóra és a zsidó vallási fejtágítás helyett bespurizni metróval a Times Square-re, hogy a spórolt zsebpénzből jöjjön egy ebéd és egy újabb mozi. És persze szólt a jazz a rádióból megállás nélkül. Woody Allenből nem lett klarinétos, sem baseball-játékos, és

nem lett bűvész sem, pedig a valóságtól való kényszeres meneküléséhez az passzolt volna a leginkább.

Pályáját kijelölte, hogy több lapnak elküldött rövid írásait (egybegyúrt fapoén-gyűjteményeit) a Daily Mirror nevű újság viccrovata váratlanul lehozta. A hirtelen sikert követően a Broadway-n kezdték alkalmazni: heti 40 dolcsiért kínrímeket írogatott szakmányban egy lapnak, aztán éjszakai bárokban fellépő középszerű humoristák gegjeit kellett felturbóznia ötleteivel. Így jutott el forgatókönyvíróként a televíziós show-kig, és végül kipróbálta magát stand-up komikusként is, sikerrel. Így nyílt meg végül előtte a filmipar, álma ezzel beteljesedett.

Allan Stewart Konigsberg húszéves korában változtatta meg nevét Woody Allenre. Nincs mítosz emögött, mint írja, teljesen véletlenszerű választás volt, az eredeti nevéből megtartotta az első keresztnevét, a Woody szó pedig hangzása miatt tetszett meg neki – úgy vélte, ezzel a rövid és frappáns névvel nagyobb esélye van betörni a show-biznisz világába.

Ő lett a nagy hollywoodi insider, aki végig outsider maradt:

az Annie Hall című filmjéért Oscart kapott, de nem ment el a díjkiosztó gálára – abban az időben New Yorkban éppen fellépése volt a zenekarával egy bárban, inkább klarinétozott aznap este.

Önéletrajzából megtudjuk azért Woody Allenről, hogy soha sem tudott rendesen vezetni, állandó kocsisérülések övezték útját (erre azért lehetett számítani); hogy a körömrágása miatt ideggyengének nézte az orvos, és ezért végül nem hívták be katonának; hogy számtalan fóbiája volt, amelyeken szisztematikusan nem tudott úrrá lenni; valamint azt is, hogy kedvenc filmje A vágy villamosa.

Woody Allen és felesége, Soon Yi két lányukkal pózol a rendező tiszteletére emelt szobor előtt 2005-ben a spanyolországi Oviedóban

 

Néhol szemérmesen, máshol őszinte kitárulkozással ír szerelmi kalandjairól, a mellé csapódó nőkről, feleségeiről, párkapcsolatainak hullámzásairól. Diane Keaton, Mia Farrow, Soon Yi – három meghatározó nő az életében. Az első kettő színésztársa is volt éveken keresztül, az utóbbi mostani – immár húsz éve vele élő – felesége. Soon Yi Mia Farrow örökbefogadott lánya volt, az idős férfi és a húszéves nevelt lány kiszivárgott kapcsolata óriási botrányt váltott ki anno: volt élettársa gyermekmolesztálás miatt perbe fogta, a sajtó pedofilként írt Woody Allenről.

A rendező terjedelmesen és mentegetőzve ír a gyermekmolesztálási vádakról

– alapos esetleírásában Farrow-t egy beteglelkű mostohának, magát pedig a lány megmentőjeként ábrázolja. A túlírt, feleslegesen részletező epizód azonban az olvasó számára óhatatlanul magyarázkodásnak tűnik, mintha a szerző a lelkiismeretét akarná megnyugtatni.

A memoár fülszövegében találó utalás:

Woody Allen sajnálja, hogy eddig még nem sikerült igazán nagyszerű filmet csinálnia

– ezt most nem döntjük el, de az bizonyos, hogy az önéletrajza, amely egy különleges rendezői pálya ívét próbálja befogni, összességében egészen nagyszerűre sikeredett.

 

Woody Allen Apropó nélkül (Apropos of Nothing, 2020) című önéletrajzát Dési András György fordította, és a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg október elején magyarul.

fotó: MTI

Összesen 104 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

De nála ez az esendő, gyenge, csetlő-botló, nevetséges ént jelentette. Lehetett vele azonosulni. Szereintem a maga területén zseni volt. A tágabb világról vallott nézeteinek érvényességéért viszont már nagyon nem tenném tűzbe a kezem.

Ez a kis aljadék a legeredményesebb érzékenyítője volt Amerikának a kollektív elhülyüléshez vezető úton.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés