A Nagy zöld fal

2020. szeptember 24.
Afrika tehet a legkevésbé a klímaváltozásról és a felmelegedésről – azonban e földrészen érzékelhetők leginkább a következmények. A Nagy zöld fal kezdeményezés az egész kontinenst keresztülszelve akadályozná meg a sivatag terjeszkedését, megteremtve a túlélés esélyét a túlnépesedő Száhil övezetnek.

Tóth Klaudia írása a Mandiner hetilapban.

A kontinensen belül található egy olyan régió, amelyben hatványozottan jelennek meg a szélsőséges környezeti és éghajlati változások. A Száhil övezet egy olyan speciális pufferzóna, amely a Szahara lábától a délebbre fekvő szavannás részekig nyújtózik. Az itt élő 300 millió ember túlnyomó többsége földművelésből és állattenyésztésből tartja fenn magát, ami az utóbbi évtizedekben igencsak kiszolgáltatott helyzetbe sodorta az érintett családokat.

Az instabilitást tovább mélyíti a térségre jellemző, hatalmas léptékű népességrobbanás, illetve a demográfiai struktúra erőteljes átrendeződése. Afrikát nemhiába nevezhetjük a világ legfiatalabb kontinensének: a mediánéletkor 20 év alatt van. A Száhil övezet országai jellemzően nem képesek elegendő munkahelyet nyújtani az egyre intenzívebben gyarapodó lakosságnak, illetve sok helyen az alapvető közszolgáltatásokat sem sikerült kiépíteni.

„A Száhilban nap mint nap véres összecsapások zajlanak”

A társadalmi átalakulás mellett a környezeti változások sem könnyítik meg a régió lakosainak életét. A Szahara déli irányú terjeszkedése napról napra olvasztja magába az értékes, megművelhető szántóföldi területeket, ami komoly gondokat okoz. A termőföldek minősége romlik, a termelékenység csökken, és a túllegeltetés miatt egyre vészesebben fogynak a fellelhető tartalékok. Az éves csapadékmennyiség rohamosan csökken, miközben olyan extrém időjárási jelenségek ütik fel a fejüket, mint a hirtelen lezúduló esők, az azok nyomán kialakuló villámárvizek vagy épp a pusztító aszályok.

Ha ez még nem lenne elég, a Száhilban nap mint nap véres összecsapások és kegyetlen terrortámadások zajlanak. A dzsihádista szervezetek térnyerése egyre aggasztóbb, a „nemzetköziesedés”, valamint a „hálózatosodás” egyre precízebb támadások kivitelezését teszi lehetővé számukra. Az emberrablások, öngyilkos merényletek és a nemzetközi szervezetek ellen elkövetett támadások száma kiugróan magas. Töréspontként említhetők még az etnikai és vallási alapú ellentétek, hiszen a térségben egyre markánsabban jelenik meg a keresztényellenesség, illetve az ahhoz kapcsolódó atrocitások.

A sivatag jön: dogon törzsi falu Maliban.<br>Fotó: Shutterstock

Afrika zöld álma

Jogos a kérdés: mi lehet a megoldás a fenti problémákra, mi segíthetné a széttöredezett társadalmakat abban, hogy a helyiek reményt találjanak, s letegyenek arról, hogy például elvándoroljanak hazájukból? A 2007-ben megálmodott Nagy zöld fal kezdeményezés ezekre a gondokra próbál helyi megoldást nyújtani. A Szahara déli peremén elterülő tizenegy ország (Burkina Faso, Csád, Dzsibuti, Eritrea, Etiópia, Mali, Mauritánia, Niger, Nigéria, Szenegál, Szudán) úgy döntött, hogy közös erővel felveszi a harcot a sivatag terjeszkedésével szemben, és egy olyan grandiózus projektbe kezd, amely a környezeti problémák orvoslásán túl a gazdasági, társadalmi és politikai kihívásokra is gyógyír lehet.

Címlapképen: Djenné ősi mecsetje Maliban. Fotó: Shutterstock

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés