Megalománia vagy monumentalitás?

II. évfolyam 38. szám | Élet - Utolsó Figyelmeztetés
2020. szeptember 17.

Ókovács Szilveszter

Híres műalkotásokról vita nyitható már a puszta méretük miatt – és azonnal a „hírhedt” skatulyába mennek: rodoszi kolosszustól Proust-nagyregényen és Munkácsy-trilógián át Schönberg Gurre-dalaiig széles a skála. Ameddig irodalomról van szó, ki-ki megránthatja a vállát, a papír sok mindent elbír, a net pedig mindent is, ami sok. De már az alkotóművészet anyagibb válfajai némelyeket tényleg kiborítanak: miért kell ennyire gigantikus Szent Péter-bazilika, szükségszerűen nem lehet mestermunka a Feszty-körkép, és Mahler 8. szimfóniája is maga a mértéktelen patronreciklikálás.

Minden eszmélő emberke életében van szösszenetfázis, amikor a miniatürizált dolgoktól remél hamar katarzist. Boldog kor, ha forrása egy tizennégy soros petrarcai szonett, de még az epigramma is szövegfolyamműfaj a mai kultúrkonzuméria, a blőd aforizmák szép új világához képest. Zenében az operai gólösszefoglaló, tehát az áriaest jelzi a mélybe vezető út lépcsőfordulóját, orgonában a d-moll toccata és fúga – bár az ma már hosszúnak is tűnhet –, zongorán a „füreliz”, fuvolán a „badineri”: utóbbiak hallgatásakor már csak egyetlen hangszer terheli fülünket, sőt a sor legvégén egyszólamú fafúvó áll, a bachi kíséret elhagyható. Kérdés, fejlődünk-e ezzel, s ha igen, miért jó, ha vissza.

A TikTok felfutásában benne van a törvényszerű nyúlfarknyiság: ma már a nyolc másodperces Coub-videó is untat. Igaz, ha verset kerestem versenyre negyven éve, én is átlapoztam a hosszabbakat, ám az expresszionisták tömör gyönyöréig – nekem Tamkó Siratóig – kellett jutni, hogy miniatúrában is ott remegjen a mindenség. De a nagy versek tényleg nagyok! Sinka István Anyám balladát táncol opusza még csak 39 sor, Radnóti Nem tudhatom…-ja 36, de József Attila Ódája már 116, Kosztolányi Hajnali részegsége pedig 142. Kell-e magyarázni, hogy a nagy vers óhatatlanul részletgazdagabb, ahogy a vatikáni boltívek alatt vagy Munkácsy vásznainál is tovább időzik az ember? Végül én is Petőfi Élet vagy halál! című dühkitörésénél (56) állapodtam meg: nem úgy nagy vers, de egészségesen hosszú, és mondani remek, mert emberi.

Címlapkép: Shutterstock

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés