Mindent tudott a tengeri csigákról, amelyeket egy üveges szekrényben tartott a dolgozószobájában. Még egy tudományos alaposságú regényt is írt a csigákról.
Még 1867-ben jelent meg a lapokban, hogy Jókai Mór a pápai református gimnáziumnak (egykori iskolájának) 42 darab csigából és kagylóból álló gyűjteményt ajándékozott. Érdekesség, hogy évekkel később nemcsak ő, hanem a felesége, az ünnepelt színésznő, Laborfalvi Róza is megajándékozta a gimnáziumot, ő egy preparált tengeri halat juttatott el az intézménynek. Ekkor már sokan tudták, hogy Jókai gyűjti a nagy méretű, látványos tengeri csigákat, kagylókat. Gyűjteménye egyre híresebb lett, 1868-ban például a Nefelejts című lap írta, hogy
„oly szép csigahéj-gyűjteményt állított össze, minő magánosok birtokában kevés van. Szenvedéllyel olvassa a csigákról írt természetrajzi munkákat.”
1871-ben aztán jött a hír, hogy Jókai Mór egy regényt ír, amelyben a legtöbb szereplő csiga és kagyló lesz. Mindenki kíváncsi volt, miféle regény lesz ez, ám abból már lehetett sejteni, hogy nem hétköznapi, mikor kiderült, hogy az Üstökös című élclap hozza majd részletekben. A kötet valóban szürreális lett, Jókai hatalmas kutatómunkát végzett, mindent megtudott a tengeri csigák tulajdonságairól, s ez alapján szőtte a cselekményt is. Persze ő is tisztában volt vele, hogy szokatlan területre tévedt, éppen ezért az Üstökösben úgy harangozta be az írást, hogy „regény, természetrajz vagy szatíra, kinek hogy tetszik.”
Kétségtelen, nem A csigák regénye lett Jókai legnépszerűbb kötete, ám a kritikusoknak is feltűnt, milyen sokat tud ezekről az élőlényekről. Mint ahogy a Magyar Szemle fogalmazott kritikájában: „Jókai Mór a csigákról szóló regényében a tudomány és képzelet oly bámulatos szövedékét nyújtja, aminőre kevés példát tudunk a világirodalomban.” A Vasárnapi Újság így fogalmazott az író szenvedélyéről:
„Hatalmas üvegszekrényben ott pompázik a híres csigagyűjteménye. Jókainak egyik legféltettebb kincse. És kincsek csakugyan. Mennyi bizarr alakú, pazar színezésű hírmondója az óceánfenék azúros rejtelmeinek.”
Ha valaki vendégségbe ment hozzá, a többi kedves tárgya mellett a csigásszekrény előtt is hosszan értekezett a gyűjteményéről. A különleges csigák a szekrényben pihentek, kivenni nem szabadott őket, amikor pedig Jókai új lakásba költözött, személyesen csomagolta be több rétegű selyempapírba a csigákat, és ő helyezte el dobozokba is. Ám óvatlan volt. A lapok is megírták, hogy költözésnél megsérült az egyik kedvenc csigája, ő pedig örömmel fogadta, mikor valaki felajánlotta, hogy értő gondossággal restaurálja.
JÓKAI, A LEGMAGYARABB ÍRÓ |Jókai és a humor
Jókai, a legmagyarabb író. Ő mesélt a legszebben hazáról, szerelemről, szabadságról, hitről – mindenről, amiről az emberi élet valójában szól. Regényei és írásai szórakoztattak, építették a nemzeti öntudatot, erősítették a hazaszeretetet. A Kertész Imre Intézet Jókai, a legmagyarabb író címmel induló videósorozatában elképesztő életműve és mesébe illő életútja mentén indul filmes sétára, a kétszáz éve született írófejedelem előtt tisztelegve. Jókai és a humor című epizódból egyebek között kiderül, hogy a politikus Jókait számos karikatúra és gúnyirat megörökítette, de az is, hogy az író saját magán is tudott nevetni.
Jókai a nála vendégeskedő gyerekeknek is örömmel mesélt a csigák világáról, és minden kicsit meglepett egy-két kisebb csigával és kagylóval. 1884-ben a Fővárosi Lapok is megerősítette mindezt, mikor ezt írta:
„Az köztudomású dolog, hogy a csigákkal állandóan foglalkozik, nemcsak írni tud róluk, de vendégeinek végtelen érdekesen beszélni a csigákról.”
Az író, mint mindent az életben, a csigagyűjtést is nagy műgonddal művelte. Ha külföldön járt, mindig megpróbálta bővíteni a kollekcióját, és örömmel vette, ha világjáró magyarok meglepték egy-egy különleges csigával, kagylóval vagy ásvánnyal. Jókai hobbija nem volt szokatlan, hiszen kortársai közül sokan foglalkoztak a természettudományokkal, a botanikával. A torinói száműzetésben élő Kossuth Lajos például páratlan növénygyűjteményt halmozott fel, ráadásul a később lepréselt, kategorizált növényeket általában maga szedte.
Jókai halála után sokan aggódtak, mi lesz a hagyatékával, a páratlan könyvtárával, a festménygyűjteményével vagy éppen a csigás szekrényével. 1911-ben, a halála után hét évvel a Világ című lap újságírója bemehetett Jókai dolgozószobájába, ahol érintetlen volt mindent. A csigás szekrény is. Így számolt be róla: „Hatalmas, háromajtós, nehéz tölgyfa üvegszekrény. Kétharmad rész zsúfolva csigákkal, kagylókkal, fantasztikus állatagyarakkal. A szekrény másik rekeszében sokszínű, csillogó szemkápráztató ásványok.
Ezeket Jókai legnagyobb részt maga gyűjtötte, de ha tudomást szerzett valami neki tetsző kagylóról, csigáról vagy ásványról, sietett megvásárolni.”
Aztán jött a megnyugtató hír, hogy az államnak sikerült megegyeznie az író özvegyével, Nagy Bellával, aki életjáradék fejében átengedte az államnak a dolgozószoba összes tartozékát, így a nagy hírű csigagyűjteménye is az államra szállt.
Jókai a csigákat gyűjtötte, ellenben az éticsiga nem tartozott a nagy kedvencei közé. Persze nem mondott rá nemet 1889-ben sem, amikor is a hortobágyi csárdában látták vendégül, s az is fennmaradt, hogy milyen menüvel várták a neves írót. Májgaluska leves, marhahús egresmártással, töltött káposzta, malacpecsenye, rétes és feketekávé várta Jókait, no és előételnek pedig jófajta éticsiga. Jókaival szemben Petőfi Sándor nem gyűjtött csigákat, viszont az volt az egyik kedvenc étke. 1885-ben a Magyar Szalon című lapban Jókai így emlékezett:
„Petőfi télen szerette a csigát, nem a tésztát, hanem a valóságos csigabigát, ecettel, tormával, amitől én irtóztam.”
Azt is elmesélte, Petőfi fogadást ajánlott: ha kiadják Jókai novelláját (amiben nem bízott), akkor meg kell ennie egy tányér csigát. „Az nekem annyi, mint a halál” – mondta erre Jókai. A novellát végül kiadták, arról viszont nincs hír, hogy megette volna azt a bizonyos tányérnyi csigát…
Nyitókép: Jókai Mór dolgozószobája, benne az üveges szekrény a pompás csigagyűjteményével. Fotó: Arcanum/Vasárnapi Újság
Következik: Jókai Mór és Nagy Bella
Kossuth Lajossal ellentétben Jókai Mór a kiegyezésben látta a nemzet megmaradásának reményét. Az elvi viták ellenére az írófejedelem megható beszédet mondott Kossuth koporsója felett.
Jókai Mórnak sokáig a nevelt lánya, Jókai Róza volt a nagy kedvence, ám az író időskori kapcsolata miatt véglegesen megromlott a viszonyuk.
„Egy csodás, jó és ártatlan ember volt, finom lelkű, tele gyöngédséggel és érzékenységgel” – írta Mikszáth Jókairól, akire egész életében felnézett.
A Petőfi Irodalmi Múzeum új kiállítása a kétszáz éve született Jókai Mórt állítja középpontba olyan fénytörésekben, amilyenekben a portréit így, egymás mellett még soha nem láthattuk.
„Csak nem leszek szüret előtt öngyilkossá” – mondta viccesen Jókai, mikor egy külföldi lap azt írta tévesen, hogy Milánóban eldobta magától az életét.
Budapesten még az európai szempontok is érvényesülhetnek.
A publicista ismét éles iróniával figurázta ki a Tisza párt vezérét.
