Mi 25 milliárd forintból gazdálkodtunk tavaly, ezen a listán szerényen szerepelnénk – miközben saját bevételi csúcsot értünk el. Mégis inkább a büszkeség volna illő, csak ahhoz kell némi magyarázat”
– kezdte Ókovács, majd így folytatta:
„Azért érzem a büszkeséget illőnek, mert az operavilág számos költsége szabott, mindenhol azonos. A kottajog, a zongora, a balettcipő, a tenorsztár, a koreográfia-licensz és a híres karmester is ugyanannyi Milánóban, mint nálunk, így tényleg sokkal kevesebből kell(ene) ugyanazt megoldanunk. A sokszoros hátrányhoz képest úgy érzem – sportnyelven szólva – az európai első vonal (Zürich, Róma, Hamburg, Brüsszel, Amszterdam stb.) nyakában lihegünk, tőlük csak behozható távolságra lemaradva” – elemezte az intézmény helyzetét a főigazgató.
Fotó: MTI/Máthé Zoltán