Dicstelen véget ért a spanyol exkirály, I. János Károly közéleti karrierje.
Rajcsányi Gellért írása a Mandiner hetilapban.
Történelemkönyvek lapjait felidéző hír rázta meg Spanyolországot a hét elején: volt királyuk ismeretlen helyre menekült szorult helyzete miatt. I. János Károly levélben közölte fiával, VI. Fülöppel, minden spanyolok mostani uralkodójával, hogy távozott – úti célját viszont lapzártánkig nem ismeri a nyilvánosság. A Bourbonok sarját így – mint oly sok ősét – elérte a végzet. Pedig nem következett életpályájából és megszerzett hírnevéből, hogy egyfajta romlott és bukott oligarchaként lépjen le a színről, sőt hosszú uralkodása és tettei nyomán már-már történelmi személyiségként tekintettek rá.
Juan Carlos Alfonso Víctor María de Borbón y Borbón-Dos Sicilias 1938-ban született XIII. Alfonz, az addigi utolsó spanyol király unokájaként a család római emigrációjában. Élete összefonódott Spanyolország elmúlt évszázadbeli sorsával. Miután Franco hatalma megszilárdult, több évtizedes játszma kezdődött a Borbón-família és a Caudillo között a hatalomért – vagy legalábbis a szimbolikus pozíciókért. A diktátor beengedte Spanyolországba tanulni a fiatal herceget, aki aztán később a francói hadsereg tagja lett. Az államfő végül egészen a szárnyai alá vette: 1969-ben a trón örökösének nyilvánították azzal a feltétellel, hogy hűséget esküszik Franco nemzeti mozgalmának. A kifelé Franco-hű János Károly a diktátor utolsó éveiben egyre többet konzultált a rendszer ellenzékével, miközben a Caudillo végig azt remélte, hogy a herceg nemcsak a trón, hanem saját falangista uralmi rendszerének is az örököse lesz.
János Károlyt két nappal Franco halála után, 1975 novemberében királlyá kiáltotta ki a spanyol nemzetgyűlés, az uralkodó beszédében még ekkor is Istenre esküdve kötelezte el magát a francóista mozgalom elvei mellett.
Néhány év alatt viszont – az ifjú király aktív részvétele mellett – rendszerváltás zajlott le Spanyolhonban: 1977-ben demokratikus, sokpárti választást tartottak, majd 1978-ban elfogadták az új alkotmányt. A demokratizálódás miatt elégedetlen keményvonalas francóisták egy kis csoportja viszont 1981-ben elkövette Európa utolsó régimódi puccskísérletét, amikor is élő tévé- és rádióközvetítés mellett Antonio Tejero csendőralezredes pár tucat tiszttársával behatolt a parlamentbe, és lövöldözés közepette sarokba szorította a demokratikus törvényhozó és végrehajtó hatalom képviselőit.
„Európa a palesztin háború óta immár nem az a biztonságos célpont a zsidó turisták számára, mint sokáig volt” – írja a lap, az okokat azonban nem említi.
A német válogatottat kifütyülte a saját közönsége, de így is sikerült javítania a szlovákok elleni vereség után.
A nyugati nagyhatalmak vitája vethet véget a hadi projektnek.
A 2025/2026-os tanévvel egy új támogatási forma is elérhetővé válik a magyar iskolákban, mely a külföldről hazatérő családok gyermekeit igyekszik segíteni. Milyen támogatást kapnak pontosan ezek a diákok? A kortársak miképp tudják segíteni a beilleszkedésüket? Többek között ezekről kérdeztük Balatoni Katalin miniszterelnöki biztost.
Valójában fogalma nincs se neki, se a csapatának arról, mit is kezdenének az országgal.
Christine Lagarde nincs tisztában alapvető tényekkel.
A történteket Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sem hagyta szó nélkül, szerinte nem véletlen akció volt.
Magyar Péter már tavaly tavaszi első országjárásán sem lelkesedett egy új alkotmányért.
