Identitásaink és traumáink: visszatér az elismerés történetpolitikája?

2020. augusztus 5. 8:49

Egry Gábor
Mérce
Érthető, ha ez a szaktörténészeket sokszor elbizonytalanítja.

„Óhatatlanul némileg paradox is, hiszen részben éppen ennek a nemzeti modellnek többek közt a történészek általi megkérdőjelezése (társadalmi nemek, nőtörténet, rabszolgaság, a már említett posztkoloniális értelmezéssel szorosan összefüggő globális történelem, migrációtörténet vagy akár a kisebbségtörténet) segített legitimálni más nagy elbeszéléseket és azok közösségi vonatkozási pontjait, amelyekre aztán ezek a performatív aktusok is épülnek. Érthető, ha ez a szaktörténészeket sokszor elbizonytalanítja, vagy akár el is riasztja, és nem csupán azért, mert megrendíti a szerepfelfogásukat. Magyarországon biztosan nem tekinthetünk el a 20. századi autoriter és totalitárius rendszerek hatásától sem, és ebből következően a szakma sokszor büszkén vállalt öndepolitizálásától, az objektivitás és távolságtartás néha kifejezetten reflektálatlan kultuszáról.

Az érzelmek, a politika, a történelemért vívott tényleges harc ezzel kétségtelenül nehezen összeegyeztethető. Ugyanakkor könnyen lehet, hogy az elmúlt néhány évtized volt szakmánk számára kivételes, egyfajta kegyelmi állapot, és részben pont azért, mert a korszellem, a »történelem végének« eszméje könnyebbé tette ezt a fajta kivonulást is, a csoport helyett az egyén előtérbe kerülése pedig az emlékezet átalakulását, átalakítását. A történetírás ezen »optimális állapota« azonban nem feltétlenül a tudomány önértékéből és logikájából következett, pontosabban nem feltétlenül a történettudomány mint társadalmi funkcióval bíró diszciplína társadalmi logikájából. A történetírás története legalábbis ezt sugallja. Az elismerés történetpolitikájának visszatérése kétségtelenül kihívás és nem veszélytelen, ezt már tudjuk a múltból, és erre utalnak a jelenlegi folyamatok is. De ha valamire jó lehet a történelem, akkor arra biztosan, hogy ezúttal jobban felkészüljünk e kihívásra, mint azt előzőleg tettük.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 12 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Átkínlódtam magam az egész szövegen, de így sem értem, mit akar mondani a szerző. Az már egyenesen szórakoztató, hogy a szerkesztőség által feltett három kérdés sem érthető. Sajnos túl öreg vagyok, a fél életemet a kommunista rendszerben töltöttem el, ezért ismerős az érzés. Akkoriban volt módom foglalkozni hasonlóan rébuszos szövegekkel. Nem is tudok szívből nevetni rajtuk. A fene gondolta, hogy még az én életemben ismét előáll egy újmarxista nyelven hablatyoló új világmegváltó nemzedék.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés