Az EU esete a vallásszabadsággal

2020. július 16.
Érdekes vargabetűt írt le az elmúlt hetekben az Európai Bizottság, amikor rövid idő leforgása alatt először bejelentette a vallásszabadságért felelős küldött pozíciójának megszüntetését, majd az éles kritikák hatására visszaállította. Ez a közjáték is megmutatta, mennyire nem tud mit kezdeni Brüsszel a vallás „jelenségével”.

Joób Kristóf írása a Mandiner hetilapban.

Mégis újra betöltik majd a vallásszabadságért felelős uniós küldött pozícióját – jelentette be múlt szerdán Margarítisz Szkínász, az Európai Bizottság alelnöke. A hír azért volt érdekes, mert a legutolsó küldött, Ján Figeľ szlovák politikus megbízatása 2019 végén lejárt, és a bizottság júniusban közölte, megszünteti a pozíciót, és a vallási kérdéseket az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének hatáskörébe utalja. A döntés nagy felháborodást váltott ki: az Ursula von der Leyen vezette bizottság bejelentésére főleg német egyházi vezetők, illetve Pinchas Goldschmidt, az Európai Rabbik Tanácsának elnöke reagáltak kritikusan. A vallásszabadságért felelős uniós küldötti pozíciót eredetileg 2016-ban hozták létre, főként az Iszlám Állam által Szíriában és Irakban vallási kisebbségek, jelentős részben keresztények ellen elkövetett tömeggyilkosságokra reagálva.

A pozíció megszüntetése gyakorlati szempontokból is nehezen lenne magyarázható. A keresztények aránya 25-ről 5 százalékra esett vissza napjainkra a Közel-Keleten, míg az arab országokban élő zsidók teljes létszáma 4315-re apadt az 1948-as 880 ezres létszám után – mutat rá a National Review. Folyamatosan érkeznek a hírek a keresztények ellen muszlim fegyveresek által elkövetett merényletekről Nigériában vagy Burkina Fasóban, pakisztáni muszlimok által elrabolt és áttérésre kényszerített keresztény és hindu nőkről vagy a koronavírus-megfigyelő alkalmazás segítségével felkutatott és letartóztatott kínai keresztényekről. Ilyen körülmények között az EU-n kívül élő vallási kisebbségi csoportoknak egyre inkább szükségük van egy olyan személyre, aki dedikáltan az ő sérelmeikre tud fókuszálni, és aki kiismeri magát az uniós bürokráciában.

„A vallási kérdésekkel foglalkozó publikációk jelentős része a muszlimok EU-n belüli diszkriminálásáról szól”

A poszt felszámolásának ötletével kapcsolatban felmerül egy másik, általánosabb természetű kérdés, amely már messzire vezethet. Ahogy az Európai Rabbik Tanácsának elnöke is megfogalmazta: „Van valami problémája Európának a vallással?” Ez különösen súlyos kérdés, ha felidézzük, hogy a második világháború utáni európai egyesülési folyamatot elsősorban olyan keresztény politikusok mozdították előre, mint Konrad Adenauer vagy Robert Schuman. Számukra a vallás, illetve a vallásszabadság fontossága magától értetődő volt, és nem csupán Európán belül. Ehhez képest a jelenlegi Európai Bizottság több szempontból is olyan képet alakít ki magáról, mintha a felekezeti kérdések teljesen indifferensek lennének a számára. Egyfelől meg akarják szüntetni a vallásszabadságért felelős önálló küldötti pozíciót, mintha e terület nem lenne elég jelentős, és nem történne éppen elég atrocitás világszerte, ami igazolná e tisztség létjogosultságát. Mindemellett Brüsszel és a meghatározó európai tagországok vezetői sem érzik szükségét, hogy hallassák a hangjukat például az olyan súlyosan szimbolikus jelentőségű események kapcsán, mint a keresztény világ egyik legfontosabb egykori templomának, a Hagia Sophiának az ismételt mecsetté alakítási terve a török iszlamisták részéről (ezzel kapcsolatban lásd keretes írásunkat).

Egészen más utat követ az Egyesült Államok. Az amerikai szavazópolgárok konzervatív és vallásos része rendkívül érzékeny a témára, éppen ezért a kormányzat a választási kampány kezdete óta a vallásszabadság külföldi védelmét erősítő kezdeményezésekkel próbál a kedvükben járni. A vallásszabadság globális helyzetéről a kongresszus számára összeállított éves jelentés (International Religious Freedom Report) is azt hangsúlyozza, mennyire komolyan veszi a kérdést az USA politikai vezetése. A jelentés súlyát mutatja, hogy az ott megjelenő, vallási üldözéssel vádolt államok minden alkalommal igen élesen reagálnak a megállapításokra.

„Az Európai Bizottság több szempontból is olyan képet alakít ki magáról, mintha a felekezeti kérdések teljesen indifferensek lennének a számára”

Címlapképen: Utolsó ítélet (freskó, 11–12. század), Abesszíniai Szent Mózes-kolostor, Szíria . Fotó: Wikipédia

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés