Budapesten keresi édesanyja 1944-es megmentőjét a venezuelai zongoraművész

2020. június 11. 8:58
Írta: Sal Endre
A Venezuelában született zongoraművész, Andres Carciente minden követ megmozgat azért, hogy megtudja, ki bújtatta és mentette meg az édesanyja életét 1944-ben Budapesten. Egy képeslap alapján kezdett el kutakodni.

Nyitókép: Friedmann Ágnes hatévesen

 

1944-ben a zsidó származású Friedmann Ágika hatesztendős volt. Valószínűleg az édesanyjával együtt deportálták volna, ha nem kapnak segítő kezet. Budán, egy lakásban vészelték át a nyilas terrort. A hatesztendős kislány semmit sem értett az egészből, csak azt tudta, hogy nem a saját nevét kell mondania, ha valaki megkérdezi, hogy hívják.

A borzalmakat túlélték, a kislány pedig a háború után Svájcba került leányotthonba,

majd a család Dél-Amerikába ment, és végül Venezuela fővárosában, Caracasban telepedtek le.

A borzalmakat próbálták elfelejteni, elnyomták magukban, még otthon sem beszélgettek arról az időszakról.

Friedmann Ágnes aztán felnőtt, Venezuelában házasodott és megszületett a fiuk, Andres. Ő volt az, aki már felnőttként elkezdte kérdezgetni az édesanyját, ugyanis mindig is izgatta a család története. Az anyukája sokat nem tudott mondani, hiszen arról is csak emlékfoszlányai voltak, hogy Budapesten hol bújtatták őket; és hogy ki, arról pedig végképp nem tudott semmit. Mivel a nagymama 1963-ban meghalt, őt nem kérdezhette meg Andres, így nyomozásba kezdett. Sokáig semmire sem jutott, aztán talált egy képeslapot, amelyben minden jel szerint a család megmentőjéről írt még 1947-ben a nagymamája.

Andres egyébként hosszú évek óta Budapesten él. Zongoraművészként végzett a Liszt Ferenc Zeneakadémián, s úgy volt, visszatér Caracasba, ám közbejött a szerelem, itt ragadt, megházasodott és gyermekük is lett.

Szerinte az évek alatt összeállt a kép.

Egy bizonyos Turoczy vagy Túróczi Lajos leszármazottjaival szeretne megismerkedni,

mert több mint valószínű, hogy ő volt az édesanyja megmentője.

Azt is kiderítette, hogy a férfi Budán a Torbágyi út 22. szám alatt, majd később a Böszörményi út 18/b alatti házban is élt a háború után, ám eddig még nem akadt a leszármazottak nyomára.

Andres Carciente

 

Pedig szeretné 76 év elteltével megköszönni nekik azt, amit az édesanyja megmentője tett. Friedmann Ágnes – aki később Falusra magyarosított – egyébként még ma is él, 82 esztendős és Caracasban várja a híreket. Ha Andres sikerrel jár, 76 év után végre megtudhatja, ki is mentette meg a szinte biztos haláltól 1944-ben.

***

Ha ön tud valamit a megmentőről, ismerős lenne önnek a neve, akkor írjon nekünk e-mailt a kapcsolat kukac mandiner.hu címre, köszönjük!

Összesen 124 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szerintem most sokkal borzalmasabbak a körülmények Caracasban, mint a háború alatt Budán, de hát ha az anyukájának ez a jó...

Pontosan! Lehet, hogy munkát keresett közben az édesanya és pénzt gyűjtött az útra. A kislány pedig iskoláskorú lett.
A lényeg, ami ránk tartozik le van írva.

" kialakul egy nehezen megnevezhető, vagyis megnevezhetetlen, állandó hiányérzet, ami folyamatos pótlást igényel, és ami soha nem telik meg."
A hiányérzet elfedésére remek kód: a világ jobbítása...
Ebbe aztán minden belefér, sarkítva még az is: ha megeszed a néger szarát, lenyeled, azzal a világszabadság tiszteletre méltó harcosa lettél.
...ha e mellé mosolyogsz, akkor Antifa.
Ami a lehető emberek legjobbika...
Még akkor is, ha ...bika, mert már nem csiga-biga...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés