Trianon 100: mit tehet az ember 2020-ban?

2020. május 20. 11:23

Kurucz Dániel
Vendégszerző
Mindegy, hogy miképpen, de tegyél hozzá ehhez az országhoz, ehhez a nemzethez, mert ez a mi örökségünk. Az egyetlen.

Nyitókép: tábla a Szent György-hegyen álló Lengyel-kápolna falán

 

Egyszer a Nagypapám azt mondta, hogy egy nép 150 évnél többet nem bír ki asszimiláció alatt.

Ebben az új világban is a lelkekért folyik a harc, pont úgy, mint régen, de már nem Kádár „nemtörődöm-Magyarországa” és a Ceaușescu-féle nacionalisták közt őrlődve.

Már régóta nem a Tiszák és Masarykok határozzák meg a világunkat. Már nem a nemzetállamok építése a fő gátja az egyén kiteljesedésének, közösséggé formálódásának, hanem a felgyorsult, globalizált világ. Ebben az új világban az identitások összemosódnak. A határok szó szerint leomlanak, de nem csak az országok közt, hanem bennünk is, az egyénben. Az ízlések, nyelvek, kultúrák és minden olyan stigma, minden egyéniséget meghatározó, velünk együtt élő fodrocska elmosódik, átalakul:

magyarul beszélő külföldiekké válunk. 

Ami minket, Gipsz Jakabbá. magyarrá. európaivá tenne, az folyamatosan tűnik el. Vancouvertől Tokióig egyre csak tágul az a sztráda, amire Csíkszentdomokostól Budapestig ha akarunk, ha nem, fel-fellépkedünk.

Mert online rendelünk, online nézünk filmet. Elvágyódunk, mást akarunk, kételkedünk, mert Erasmusra megyünk, mert jobb fizetésről álmodunk, mert a disznóvágás már nem vegán, Kárpátalja pedig túl keletre van és nem fancy, hogy még forralt bort sem adnak a Rathausplatzon.

Egyre nehezebb megélnünk azt, akik vagyunk.

Ráadásul minderre rátelepszik a politika. Tőlünk nyugatra, hiába liberális vagy jobbos valaki, nem okoz gondot neki büszkének lenni. Nem sajátítja ki az egyik vagy másik oldal a társadalmunk cicaharcai felett álló, minket meghatározó témákat. Egy németnek a németsége nem csak a holokauszt szégyelléséből áll, és a franciáké sem a compiègne-i vagonból. Hollandiában a Királyok napján (Koningsdag) az egész ország narancssárgába borul, független attól, hogy ki szavazott Wildersre, ki marokkói, és ki az, aki fríz, és ki az, aki simán csak brabanti.

Nálunk Trianon 100. évfordulója is komoly belpolitikai fejfájást jelent, hiszen valóban

van a társadalmunknak egy jelentős rétege, amely közömbös és magasról tesz arra, mit is jelent ez a pokoljárás.

Nem érdekli, mert tagad, mert nem akar „magyarkodni”.

Járva a világot lépten-nyomon azt érezzük, hogy minél távolabb kerülünk a Margitszigettől, annál könnyebb megélnünk a töltött káposzta ízét. Itthon magyarkodást, Johannesburgban viszont a hazát jelenti. Itthon ódivatú, őskonzervatív, „a szüleink étele”, ott a Dóka Laci napokig tartó mesterműve, ahová a fél-, a negyed-, sőt a nyolcadmagyar is betér, hogy ehessen kicsit a magyar hazából.

Ó, a magyar haza! 

Milyen giccses ezt leírni, nem? Mint egy Gárdonyi-hősköltemény, egy Csurka-tárca. Pedig, ez a lényeg. Ettől még élhet bárki Londonban, lehet, ilyen meg olyan furcsa érzése, mikor meglátja a Dunát a Lánchíddal és a Várral, olvashatja a 444-et, vagy a PS-t, cigizhet úgy egy panelerkélyen, ahogy még azt senki se tette előtte;

de akkor is ebben a hazában él, itt nőtt fel, ezt a hazát szereti, utálja, kritizálja – és ez csak jelent valamit, nem? 

Kell, hogy tartozzunk ennyivel magunknak, a nagyszüleinknek, az unokáinknak! 

Demeter Szilárd egyszer azt mondta: végső soron ma majdnem mindegy, ki milyen verset, könyvet ír, mert legalább magyarul teszi. Ezzel is hozzájárul a kultúránkhoz, akármilyen is az. Talán ez jellemzi a mai kínai előváros nagyságú nemzetünket – ha minden egyebet lecsupaszítunk: sokfélék vagyunk és talán mindig vitában álltunk, de építgettünk és szépítgettük is ezt a magyar hazát. Talán ezért is olyan fontos nekünk, és ezért sem engedi el senki sem azt a bizonyos kötelet. Vagy megfordítva mindezt: mindegy, hogy miképpen, de tegyél hozzá ehhez az országhoz, ehhez a nemzethez, mert ez a mi örökségünk. Az egyetlen.

Mi, a Hungarikumokkal a világ körül műsor stábja a magunk kis eszközeivel megpróbáljuk föltárni a Kárpát-medencétől elszakadt magyarok hagyatékát, lábnyomait,

ezzel is erősítve a magyar identitást itthon, a diaszpórában, a külhonban, bárhol, ahol magyar él.

Azt szeretnénk, hogy egy teljes és korrekt képet tárhassunk a nézőink elé, legyen az a kínai Petőfi-kultusz vagy az amerikai Haraszthy-örökség. Azt szeretnénk, ha a Kilimandzsáróról mindenkinek Teleki Sámuel gróf is az eszébe jutna, vagy éppen Dunhuangról Stein Aurél.  

Mi is harcolunk azokért a bizonyos lelkekért, mert tudjuk, milyen online rendelni, filmet nézni, elvágyódni, mást akarni, kételkedni, Erasmusra menni, jobb fizetésről, vegán disznókról és a beregszászi Rathausplatzon forralt borról álmodni. Cigiztünk már úgy egy panel erkélyen, hogy azt New Yorkban is megirigyelték volna, de

hiszünk abban, hogy ez a globalista ember is tud szorítani a lelkébe ódivatú, töltöttkáposzta-illatú magyar identitást.

Hisszük, hogy Trianon 100. évfordulóján minden Amerikai Népszava-olvasó leteszi kicsit a fegyvert, és ahogy a német és brit katonák 1914 és ’15 karácsonyán, átjönnek a frontvonal közepére „focizni”. Hisszük, hogy az a megannyi giccs, és túlzás, amit meg a magyar jobboldal hordott össze, nem zavarja meg azokat, akik segíteni akarnak.

Azokat, akik elviszik a gyereket Délvidékre, Erdélybe. Azokat, akik nem engedik, hogy a magyarságukat a politika befolyásolja, azokat, akik őrzik a lángot, ápolják és tovább adják közös örökségünket.

Összesen 123 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Azt tudom tenni, hogy aki az erdélyi magyart románozza, az kijavítom.

Mit tehet az ember a magyarságért?

Hogyan tudjuk úgy képviselni magyarságunkat a világban, hogy az egyedüli irodalmi Nobel-díjasunkat a magyar kormányzat sokáig nem is tekintette magyarnak?

Hogyan tekintenek ránk Amerikában, ahol az egyik legsikeresebb üzletemberről mindenki úgy tudja, hogy magyar, egészen addig amíg a magyar propagandamédia hírei el nem érik.

Mit érdemel az a nemzet a történelemtől, amely saját - évszázados hagyományú, a magyar történelem egyik legdicsőségesebb korszakában létrehozott - Tudományos Akadémiáját a tagok megkérdezése nélkül erőből veri szét? Kinek kell a magyar tudomány, ha a magyaroknak nem?

Mit érdemel az a nemzet, amely egy Ukrajnából ideszalasztott ember keze nyomán a magyar színházművészet felét készül a wc-ben elsüllyeszteni? Kinek kell a magyar nyelvű színjátszás, ha a magyaroknak nem?

Mit érdemel az a nemzet, amelyik egy Romániából ideverődött, Ceausescu falurombolási tervein felnőtt ember kezébe teszi le a szépirodalmat, aki saját - olyan, amilyen - esztétikai elvei szerint dönti el, mi a magyar és mi nem? Kinek kell magyar nyelvű szépirodalom, ha a magyaroknak nem?

A bajuszos házelnök már a komplett ellenzéket rekeszti ki a magyarságból - csak a szavazók szintjén 1,5 millió embert. A kancelláriaminiszter egyetért.

Milyen jövője lehet annak a nemzetnek, akiket saját (saját?) vezetői rekesztenek ki magyarságukból?

A parlament jegyzőkönyvéből:

https://www.parlament.hu/naplo..

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt jelenlétellenőrzést tartunk. Kérem képviselőtársaimat, nyomják meg az "igen" gombot (308). A tábla 308 jelenlevő képviselőt mutat. A bejelentetten távollevő képviselő száma 13. ÁIlamtitkáraink közül többen feltartották kezüket. Kérem, ismételjék meg (6). Azokról az államtitkárokról van szó, akiknek jelenlegi ülőhelyén a képviselői gomb megnyomására nincs lehetőségük. Ezek szerint a jelenlevők száma 314-re módosul. Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim? Több oldalról fordultak hozzám képviselőtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel! (Egyperces néma felállás, a FIDESZ képviselői kivonulnak.) Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy ismertessem a mai és a holnapi ülésnap várható programját! Ma a már tárgysorozatba vett, de még nem tárgyalt napirendi pontok vitájára kerül sor. Így folytatni fogjuk Zsiros Géza képviselőtársunk törvényjavaslatának a vitáját, majd soron következik a volt egyházi ingatlanok elidegenítésének átmeneti tilalmáról szóló törvényjavaslat, továbbá a Nemzeti Gyermek -és Ifjúsági Alapítvány felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat. Bejelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy jelenlegi ülésünk megnyitása, tehát május 24-e óta több mint egy tucat indítványt nyújtottak be a bizottságok, a kormány és tisztelt képviselőtársaim. Többek között ezért is az Országgyűlés tisztelt főtitkára egy tájékoztatót állított össze, amely valamennyi képviselőtársunk rendelkezésére áll. Úgy gondolom, hogy így mindenkinek módja van áttekinteni az előbbiek nyomán ránk váró feladatokat. Mivel a korábban elfogadott napirendi pontjaink megtárgyalásával sem végeztünk, újabb indítványok napirendre tűzésére - a Házszabályban előírt határidőkre is figyelemmel - csak a következő ülésünkön fogok javaslatot előterjeszteni. Kétnapos ülésünk tárgysorozatát azonban két előterjesztés megtárgyalásával kiegészíteni javaslom, ahogyan ezt az előzetesen kiosztott napirend is jelzi az Önök számára. Javaslom a törvényjavaslatot benyújtó képviselők indítványára a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a folyamatban lévő ülés tárgysorozatát egészítse ki az alkotmánymódosításról szóló törvényjavaslat megtárgyalásával. S most kérdem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e ezzel a javaslattal, amivel a házbizottság utolsó ülése egyetértett? Kérem, szavazzunk tehát arról, hogy ülésünk tárgysorozatát az Alkotmány módosításával foglalkozó törvényjavaslat megtárgyalásával kiegészítsük! Határozathozatal következik. Kérem a tisztelt Házat, szavazzon arról, hogy egyetért-e ülésünk tárgysorozatának ilyen kiegészítésével! (Mozgolódás a bal oldalon.) Kérem, szavazzunk! (Közbeszólások: Már többen szót kértek ügyrendi kérdésben! Elnök úr, adja meg a szót!) Kérem, a jegyző értesít, hogy szavazás előtt ügyrendi kérdésben Tölgyessy Péter szót kért. Akkor félretesszük a határozathozatali indítványt és meghallgatjuk Tölgyessy Péter ügyrendi javaslatát.

Ennyi

Bírom ezt a baloldali történelemszemléletet, minden, a Horthy korszakban történt rosszért Horthy a felelős, ellenben ami jó, az nem az ő, hanem az ő általa kinevezett emberek érdeme.

Csodálom a türelmedet azok felé, akik csak rombolni járnak ide.

Mondjuk tartósabbak az eredményei. Az ország, amit újjászervezett 100 éve megvan. Lehetne nagyobb is, lehetne benne több öntudat is, de a miénk.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés