Volodimir Zelenszkij nem a nyugati média hősi narratívájának messiása, hanem a modern politika kiszámíthatatlan Jokere – állítja Konsztantyin Bondarenko, ukrán újságíró.
A Konsztantyin Bondarenko ukrán újságíró és történész A Joker – Volodimir Zelenszkij politikai felemelkedésének igaz története című könyvének budapesti bemutatóján izgalmas, geopolitikai mélységű beszélgetés zajlott az ukrán elnök pályájáról és az ukrajnai háború kulisszatitkairól.
A szerző mellett Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézet Stratégiai Jövők Programjának programvezetője vett részt a diskurzusban, a moderátori szerepet pedig Őry Mariann, az MCC Ázsiai-Magyar Kapcsolatok Iroda helyettes vezetője látta el.
Bondarenko provokatív nézőpontból mutatta be Volodimir Zelenszkijt: nem a nyugati médiában gyakran heroizált „háborús hősként”, hanem egy elismerésre vágyó színészből lett politikussá avanzsált figuraként ábrázolta.
Bondarenko szerint az ukrán elnök a hatalom megszerzése és megtartása érdekében lavíroz a belső ukrán elitválság, valamint a külső nagyhatalmi érdekek – elsősorban az Egyesült Államok és Nagy-Britannia – között, akinkek sokszor nem tud nemet mondani.
A szerző szerint Zelenszkij közvetlen környezetében is két tábor van: az amerikai és a brit pártiak. Jelenleg az utóbbi csoport van többségben. Zelenszkij a modern politika „Jokere”: kiszámíthatatlan, egyszerre alakítója és áldozata a hatalmi erőtérnek – véli a könyv szerzője.
Bondarenko hangsúlyozta, hogy az elnök elnyomással igyekszik kompenzálni azt, hogy nem tud érdemi hatást gyakorolni a külső eseményekre.
Mindig a külső elismerésért politizál, komplexusait kompenzálja, és mivel a külpolitika nagyobb hatással van rá, mint ő a külpolitikára, ezért nyomja el a saját népét.
Demkó Attila kiemelte, hogy Zelenszkij erős személyiség ugyan, de nagyon komoly külső kényszerítő tényezők hatnak rá. Döntéshozatali képessége erősen korlátozott mind bel-, mind külpolitikailag – egyszerűen Ukrajna ilyen helyzetben van. Az elnök nem szuverén államférfi, hanem inkább lavírozó végrehajtó, akinek mozgásterét erősen korlátozzák a külső hatalmi központok.
Különösen hangsúlyos volt a háború korai szakasza: 2022 tavaszán, az Isztambulban zajló törökországi tárgyalások idején valóban létezett esély a konfliktus gyors lezárására. Oroszország – katonai gyengesége miatt – ekkor jelentős engedményeket ajánlott, ám a nyugati nyomás – főként Boris Johnson londoni beavatkozása – miatt Kijev végül elutasította ezeket. A nyugatiak és az, hogy az oroszok verhetőnek tűntek, ezért folytatták a háborút.
Demkó szerint az ukrán delegáció Törökországban már ünnepelt, a feltételek nem voltak rosszak – főleg ahhoz képest, ami ma áll fenn. Az idő előrehaladtával egyre rosszabbak a feltételek Ukrajna számára.
Zelenszkij nem hitte el, hogy háború lesz, nem tudta, mivel játszik; a háború után is azokba a reményekbe kapaszkodik, amit a britek ígértek.
A beszélgetés kitért Zelenszkij 2019-es, 73 százalékos támogatottsággal elért győzelmére is. Bondarenko szerint ennek mögött az ukrán társadalom mély elitválsága állt: az emberek kiábrándultak a korrupt politikai osztályból, és egy kívülálló, humorista-színészben látták a változás lehetőségét.
Az ukránok nem Zelenszkij mellett, hanem Porosenko ellen szavaztak”
– fogalmazott a szerző.
Hiába tett pozitív ígéreteket a kampányában, választási győzelme után rá kellett ébrednie, hogy a politika máshogyan működik. Tragédiája, hogy továbbra is azt hiszi, ő választotta a helyes utat.
A beszélgetés kiemelt témája volt a háború előtti időszak. Bondarenko szerint 2020 októberében, még a háború kitörése előtt Zelenszkij Londonban találkozott az MI6 igazgatójával – ami rendkívül szokatlan. Ez a találkozó megváltoztatta Ukrajna sorsát – emelte ki Bondarenko. Demkó Attila hozzátette: a kijevi pletykák szerint megzsarolták az MI6 emberei, de erre persze nincsenek bizonyítékok.
Zelenszkij elnökválasztáson béketeremtőként kampányolt, gesztusokat tett a nemzetiségek felé (orosz anyanyelvűként), de a londoni találkozó után átvette a nyugat-ukrán nacionalizmust, és Porosenkónál is „Porosenkóbbá” vált.
A „Nép szolgája” sorozat – amelynek Zelenszkij maga volt a főszereplője – előre vetítette ezt a pályát, de a valóságban az elnök autoriter fordulatai (saját törvények felülírása, ellenzék elnyomása)
a sorozat alapján sokan elhitték, hogy Zelenszkij egy tökéletes elnök lesz, azonban mára sokan csalódtak benne.
Demkó kiemelte: a háborús körülmények között a társadalmi támogatottság nehezen mérhető, de a nacionalista réteg erős, és Zelenszkij kénytelen egyensúlyozni a belső nyomás (pl. önkéntes zászlóaljak, Azov) és a külső elvárások között.
A beszélgetés során a magyar-ukrán viszonyról is szó esett. Bondarenko elmondta, többször járt Kárpátalján, és azt tapasztalta, hogy a helyiek között nincs konfliktus a magyarok és az ukránok között.
Demkó Attila elmondta, a magyarok jogait csorbító intézkedések azonban illeszkednek Ukrajna nagyobb szomszédokkal szembeni arroganciájába, amely abból fakad, hogy a poszt-szovjet időszakban túlértékelték saját pozíciójukat.
Demkó szerint – területükből és népességükből adódóan – úgy vélték, hogy Németországgal, Franciaországgal vannak egy szinten. Ugyanakkor a háború előtt nominálisan a magyar és az ukrán gazdaság nagyjából egyenlő volt. A szakértő azt is elmondta, hogy Magyarországnak elsősorban a kárpátaljai magyarok a fontosak, Magyarországnak nincs szüksége Ukrajnára, a mostani helyzet azonban az ukránoknak is rossz, és a jó viszony az ukránoknak lenne fontosabb – tette hozzá.
Bondarenko megjegyezte, hogy Ukrajnának szinte minden szomszédjával rossz a viszonya, egyedül Románia áll mellette úgy-ahogy.
A háború kirobbanása után Zelenszkij azt hitte, minden EU-tag egységesen támogatja majd a háborút, nem érti, hogy Orbánnak a magyarokról kell gondoskodnia.
A két nemzet érdekei ütköznek, kompromisszum kellene, de ehelyett Zelenszkij diktálni akar a magyaroknak”
– mondta Bondarenko.
A szerző szerint Zelenszkijnek ki kellene egyeznie a magyar miniszterelnökkel, ha nem akar végzetesen elszigetelődni.
És azzal zárta, szerint Ukrajnának minden szomszédjával jó viszonyt kellene ápolnia a háborút követően.
Nyitókép forrása: Ficsor Márton / Mandiner
Ezt is ajánljuk a témában
Csoda, hogy nem szakadt le a plafon Brüsszelben. Orbán Viktor nem engedett a zsarolásnak: amíg Ukrajna nem indítja újra a vezetéket, addig nincs uniós hitel.
***
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Magyar Péter kendőzetlenül mondta ki: „g*ci nagy háború lesz”. A felvétel kiszivárgása után Tisza-szimpatizánsok tömegei fejezték ki csalódottságukat a párt közösségi oldalain, többen az ellenzéki tömörülés hitelességét és kommunikációját kérdőjelezték meg, sőt egyesek azt jelezték, hogy elbizonytalanodtak a választási részvételt illetően.
Az ukrán elnök több helyszínt is felvetett az egyeztetésre.
A Tisza Párt kecskeméti képviselőjelöltje, Molnár János már két éve kilépett munkahelyéről, hogy a Tisza Pártot támogassa. Az Ellenpont cikke most azt feszegeti, mi történt az elmúlt esztendőkben.
Egy gyors alku körvonalazódik, kérdés, ki fizeti meg az árát.
A videón katonai egyenruhát viselő, feltehetően Ukrajnához köthető személyek a Szabadság tér és az Országház április 12-re tervezett megtámadásáról egyeztetnek.
J. D. Vance a minap épp az ellenkezőjére figyelmeztette a magyarokat.
Most pedig síri csend honol a szerkesztőségekben.
