L. Simon László: A Velencei-tó most bajban van, de nem hangos pártoskodásra, hanem valódi összefogásra van szükségünk

Valahányszor csökken a Velencei-­tó vízszintje, rögtön elkezdődik a felelősökre való mutogatás, mintha egyesek szándékosan akarnák tönkretenni. Riogatják az embereket, és azt állítják, nem szabad a tónál nyaralni. Ez koránt sincs így, hiszen a természetin kívül számos más értékkel is bír térségünk.

A Velencei-tó vízhiánya valós probléma. Az utóbbi csaknem egy évtized rendkívüli aszálya olyan helyzetet teremtett, amellyel korábban ritkán kellett szembe­néznünk. Az előző öt évben ezer milliméterrel kevesebb csapadék hullott a térségben annál, mint amennyi a sok­éves átlag alapján várható lett volna. Ez nemcsak a tó vízszintjén látszik meg, hanem a mezőföldi gazdálkodók mindennapjain és a környező ökoszisztémán is. Ráadásul a Duna régóta esedékes duzzasztása is elmaradt, így a folyam rendkívül alacsony vízállása nem pusztán a paksi atomerőmű hűtését veszélyezteti, hanem negatív hatással van a talajvízszintre is. Már csak ezért is illúzió azt gondolni, hogy egy csatorna- és átemelőrendszer megépítésével a Dunából könnyen pótolható lenne a tó hiányzó vízmennyisége. 

Éppen ezért kell a koncepcióalkotásnál a vízügyi szakemberekre hallgatnunk, ezért kell a zámolyi és a pátkai tározók felújítását is elvégezni, hiszen ezek fontos elemei a vízgazdálkodási rendszernek. 

A tó körüli vitákban az az állítás is hamis, hogy a Velencei-tó térségének jövője kizárólag attól függ, hány centimétert mutat az agárdi vízmérce. Nem, nem csak ettől függ. Az elmúlt tizenhat évben a Velencei-tó környéke többet fejlődött, mint azt sokan hajlandók elismerni. Rettenetesen sajnálatos, hogy a szocializmusban a partszakasz jelentős részét kibetonozták, de leg­alább ezen szakaszokat és a kikötőket sikerült felújítani. Korszerűsítették a vasútvonalat, új állomásépületek és közúti aluljárók épültek. Múzeum nyílt a Meszleny-kastélyban, megújult a Gárdonyi Géza- és a Vörösmarty-­emlékház, renoválták az agárdi Szent Anna-kápolnát. Létrejött a Csajághy Laura Szabadtéri Színpad, kibővült a pákozdi katonai emlékpark, megalakult a kajak-kenu akadémia, megújult az egykori vízisportiskola agárdi telephelye, új rendőrkapitányság épült Gárdonyban, elkészült a Bence-hegyi kilátó, fejlődött a kerékpárút-hálózat, illetve számos oktatási és egészségügyi intézmény. 

A vízgazdálkodási fejlesztések egy része elmaradt vagy késlekedett, és a térség infrastruktúrájának megújítása sem haladt olyan ütemben, ahogyan azt sokan szerettük volna. Ma is rossz állapotú utak, túlterhelt közművek, kapacitáshiányos víz-, szennyvíz- és elektromos hálózatok jelzik, hogy még rengeteg a teendő. 

Ezért a térség jövőjéről szóló gondolkodást nem szabad kizárólag a vízszint kérdésére szűkíteni. Stratégiai cél az épített környezet rendbetétele, a közterek és a településközpontok megújítása, valamint a teljes infrastruktúra bővítése. Huszonegyedik századi üdülőkörzetet és lakóövezetet kell építenünk. 

A Velencei-tó ugyanis nem csupán vízfelület. Közösség, kultúra, történelem, sport és életforma. Európa számos sikeres turisztikai térségében a tó vagy a tenger valójában csak keret. Az osztrák tavakhoz vagy számos tengerparti szállodába a turisták nem a fürdés miatt érkeznek, hanem kulturális programokért, sportért, gasztronómiáért és a táj nyújtotta élményért. 

A Velencei-tó most bajban van, de 

Ha erre képesek leszünk, a tó a következő nemzedékeknek is otthont, lehetőséget és jövőt jelent majd.

A szerző író, kultúrpolitikus

(Nyitókép forrása: Tenyek.hu)