A fenékküszöb nem lehet végleges megoldás

„Egy ország kezdi megtanulni (újra), mi is az a fenékküszöb, utoljára ilyen 1995-ben, a szigetközi vízpótlás részleges és máig nem teljes kiépítésekor történt. A Duna várható vízszintjei továbbra sem emelkednek, s lehet, hogy ez szeptemberig így marad, az energiabiztonság szempontjából logikus, hogy a vízszint mesterséges és ideiglenes megemelésével legalább most az a biztonság meglegyen, hogy elég vizet kapjon az az erőmű ahhoz, hogy legalább egy blokkot életben lehessen tartani. De a fenékküszöb nem lehet végleges megoldás. Ahogy a vízlépcső sem az. 
Miért? Mert a duzzasztott víz szivattyúzható vízmagasságot ugyan ad, de hozamot ő sem tud. Ha kevés a víz a Dunában, akkor melegebb lesz, a hulladékhő tovább melegíti. Az erőművet középtávon le kell tudni választani a Dunáról, hűtőtoronynak hívják a megoldást. Nem két fillérbe és nem két percbe kerül.
Tudom, hogy ez az energetikai krízisnél sokkal kevesebbeket érdekel vagy hat meg, de egy fenékküszöb éppen olyan ökológiai gát, mint egy vízlépcső: a vízi élőlények szabad áramlását gátolja. Meg ugye a hajókét is egy nemzetközi hajóúton. Ha a fenékküszöb állandósul, s itt Közép-Kelet Európában az ideiglenesnek induló dolgok a legállandóbbak a hazánkban ideiglenesen állomásozó hadseregektől az ideiglenes építményekig, szóval ha állandósul, majd kerül rá egy ikerzsilip is hamarost, s már készen is van a vízlépcső. 
Aztán itt van az a probléma, hogy egy fenékküszöb megfogja a hordalékot és feliszapolódik. Lehet majd szépen kotorni. Az alvizen meg ez a hordalék hiányozni fog, szóval a Paks alatti meder tovább mélyül, vele együtt a térség talajvize is. 
Elővettem a mesterséges elmét, s rajzoltattam vele a víztestet szintén lokálisan emelő, de ökológiai gátat, hajózási akadályt, hordalékfelhalmozási problémát viszont nem jelentő alternatívákat. Amelyeket akár ismételgetni is lehet végig a Duna mentén. A folyó ilyeneket régen is csinált, magától, csak szabályoztuk. Ezekhez a mederszűkítő párhuzamművekhez, chevron-gátakhoz, mesterséges szigetekhez csak a kontúron kell kőanyag, a többit lassan elvégzi a folyó. Bepakolja többek között a hordalékot, rátelepülnek a parti füzek, jöhetnek az ebihalak, a hódok és kárókatonák, készen is vagyunk. Nyilván ezek is tudnak egy csomó medermorfológiai problémát okozni, de kevesebbet, mint bármely keresztgát vagy fenékküszöb. Multifunkcionálisabbak, emelik a talajvízszinteket is és még élőhely szerepük is lehet. A mára parkká, rekreációs felületté vált Kopaszi-gát egy párhuzamműként kezdte a pályafutását, ami Pest-Buda alatt szétterült gázlós Duna szakaszon emelte meg a vízszinteket, míg az északi feltöltött részén áll az ELTE és a Műegyetem egyetemi tömbje, benne olyan szakértőkkel, akik lefedik azt a tudást, amit a folyóról tudni kell. Ökológiától hidrológián át vízépítészetig. 
Most dől el pontosan, hogy csak az energetika és a vízépítés, vagy a vizminőség, a talajvízszint emelés, a vízbázisok, az ökológia és a fenntarthatóság is számít-e. Egy válságnak vannak gyors beavatkozási pontjai, de mögötte mindig kell lennie hosszútávú stratégiának is. Hogy mit gondolunk egy komplex problémáról. Mindannyian tanultuk, hogy mi történt azzal, aki a gordiuszi csomót késsel vágta el.”

Nyitókép forrása: Facebook