„Minden ugyanolyan lesz, csak egy kicsit rosszabb” – Michel Houellebecq a koronavírusról

2020. május 4. 19:34
„Sosem fejeztük még ki ilyen nyugodt szemérmetlenséggel azt a tényt, hogy nem mindenki élete ér ugyanannyit; és hogy egy bizonyos életkor fölött kicsit már olyan, mintha halottak lennénk.” A provokatív gondolatairól ismert Michel Houellebecq is megszólalt a koronavírus ügyében. A francia sztáríró kifejti: „Ennek a világjárványnak sikerült az a bravúr, hogy egyszerre legyen rémisztő és unalmas”. Szemlénk!

Michel Houellebecq (1956–), sokak által a legnagyobbnak tartott francia kortárs író. A liberális, fogyasztói társadalom nagyhatású kritikusával lapunk többször is hosszan foglalkozott, így szemléztük utolsónak szánt interjúját, a Spengler-díj átadásán mondott beszédét, illetve elemeztük legújabb, Szerotinin című regényét. Cikkünk a France Culture rádió internetes oldalán május 4-én megjelent jegyzetének szemléje.

***

Houellebecq az írása elején kifejti: az elmúlt hetekben váltott e-mailek többségének az volt a célja, hogy megállapítsuk, levelezőpartnerünk nem halott-e – s miután erre fény derült, igyekeztünk azért érdekes dolgokat mondani, ám ez nem volt könnyű,

„ugyanis ennek a világjárványnak sikerült az a bravúr, hogy egyszerre legyen rémisztő és unalmas”.

Banális vírusról van szó – mondja az író –, kevéssé előkelő módon obskúrus influenzavírusokhoz hasonlítják, nemigen ismerjük túlélésének feltételeit, olykor enyhe tünetekkel jár, máskor meg halálos, és még csak nem is terjed szexuális úton: „mindent összevéve egy tulajdonságok nélküli vírus ez”. A járvány hiába követelt naponta több ezer áldozatot, azt a különös benyomást keltette, hogy nem is egy valós eseményről van szó – fogalmaz.

Houellebecq levelében az írótársai által a karantén kapcsán kifejtett gondolatokra reflektál. Egyetért Frédéric Beigbeder állításával, hogy egy író életében a vírushelyzet nem hoz sok változást,

hiszen amúgy is remeteként él a könyvei közt.

Beigbeder azonban egy dologról megfeledkezett: egy írónak szüksége van arra, hogy sétáljon. A karantén alkalmat ad arra, hogy eldöntsük a Flaubert-Nietzsche-vitát: a francia író azt vallotta, hogy írni és gondolkodni csak ülve lehet, a filozófus viszont kigúnyolta és nihilistának nevezte őt ezért, kifejtve, hogy ő minden művét séta közben gondolta ki.

Houellebecq nem szimpatizál különösebben Nietzschével, de ebben a kérdésben inkább neki ad igazat. „Nem tanácsos nekirugaszkodni az írásnak, ha napközben nincs lehetőségünk többórás, állandó ritmusú gyaloglásra” – ennek hiányában az idegfeszültségnek nincs módja feloldódnia, a gondolatok és a képek fájdalmasan kavarognak az író fejében. A lényeg a séta mechanikus, gépi ritmusa – vallja Houellebecq –, ennek pedig elsődlegesen nem az az előnye, hogy új gondolatokat serkent, hanem az, hogy mérsékli az íróasztalnál született gondolatok összeütközésével járó feszültséget. 

Catherine Millet úgy látja, a jelenlegi helyzet az Egy sziget lehetősége jövőben játszódó fejezeteire emlékeztet. Houellebecq-nek magától nem jutott eszébe ez a hasonlóság, de osztja Millet benyomását: írás közben éppen ez járt a fejében,

az emberiség kihalása semmiféle látványossággal nem jár,

csupán celláik mélyén tengődő, elszigetelt egyének élnek tovább, akik immár nem kerülnek fizikai kapcsolatba embertársaikkal, csupán a számítógépen keresztül váltanak még néhány – és egyre kevesebb – üzenetet.

Emmanuel Carrère azt a kérdést tette fel, hogy a koronaválság nyomán születnek-e majd érdekes művek. Houellebecq nem hisz ebben. A pestisről az évszázadok során persze sokat írtak, nagyon megragadta az írók fantáziáját, a koronavírus azonban más eset. „Eleve nem hiszek az olyasfajta kijelentésekben, hogy semmi nem lesz olyan, mint korábban. Épp ellenkezőleg, minden pontosan ugyanolyan marad. Figyelemreméltó, milyen normálisan zajlott le ez a járvány. A Nyugat nem lesz valami isteni jog folytán az örökkévalóságig a világ leggazdagabb és legfejlettebb része – ez már nyilvánvaló egy ideje, nem éppen bombahír. Ha közelebbről vizsgáljuk a dolgokat, látjuk, hogy Franciaország némileg jobban jön ki a helyzetből, mint Spanyolország és Olaszország, de rosszabbul, mint Németország – ebben sincsen semmi meglepő.”

Az író ugyanakkor úgy gondolja, a koronavírus „felgyorsít” egyes, már folyamatban lévő változásokat. A technológiai fejlődés (legyen szó akár a streaming-oldalakról, az érintés nélküli fizetésről, az otthoni munkáról, az internetes vásárlásokról, a közösségi oldalakról) legfőbb következménye („és célja?”) az anyagi és különösképpen emberi érintkezések számának csökkenése.

A koronavírus fényében „egyfajta avíttság” sújtja az emberi kapcsolatokat – írja Houellebecq, aki szerint

azt is hiba lenne feltételezni, hogy újra felfedezzük a tragikumot, a halált, a végességet.

Több mint fél évszázada van jelen az a Philippe Ariès által jól leírt tendencia, hogy a lehető legjobban elrejtjük a halált: s valóban, soha nem volt még olyan diszkrét a halál, mint az elmúlt hetekben. Az emberek magányosan halnak meg a kórházban vagy az idősotthonban, és rögtön el is temetik őket, a gyászolók jelenléte nélkül, titokban. Az áldozatok, akik úgy halnak meg, hogy senki sem volt tanúja az elmúlásuknak, nem többek, mint puszta egységek a napi halálozások statisztikájában, és az aggodalom, ami a lakosság körében az áldozat számával arányosan terjed, furcsán elvont jellegű” – mutat rá Houellebecq.

Az író kitér arra a dilemmára is, hogy hány éves koráig érdemes életben tartani a betegeket – 70, 75, 85 éves korukig? „Sosem fejeztük még ki ilyen nyugodt szemérmetlenséggel azt a tényt, hogy nem mindenki élete ér ugyanannyit; és hogy egy bizonyos életkor fölött kicsit már olyan, mintha halottak lennénk.”

Mindezek a folyamatok már a koronavírus előtt is léteztek – hangsúlyozza –, most pedig még magától értetődőbbnek tűnnek. „A karantén végeztével nem egy új világban eszmélünk fel: minden ugyanolyan lesz, csak egy kicsit rosszabb” – zárja szövegét az író. 

 

***

 

A koronavírus, a járvány és az egész életmódunkat átalakító karantén a kortárs gondolkodás nagy alakjait is megszólalásra késztették. A Mandiner ezért elkezdte Korona-gondolatok cikksorozatát, amiben a legkülönbözőbb országok nemzetközi hírű, legkülönbözőbb nézetrendszerű gondolkodóinak friss megszólalásait szemlézzük.

Eddig szemléinket (többek között Yuval Noah HarariAlain FinkielkrautDouglas MurraySlavoj ŽižekFrancis FukuyamaHenry Kissinger és Bernard-Henri Lévy gondolatait) az alábbi linken keresztül olvashatják!

Összesen 93 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem hitványság ez, természetesen bevillanó, önző gondolatok.
Ha etek nem többek a villanásnál, akkor nincs semmi baj.

Nekem is volt ilyen meglátásom, de szombaton vettem egy Magyar Nemzetet és abban Fricz Tamás, aki fölött úgy tudtam, eljárt az idő, érdekes dolgokat írt:
https://magyarnemzet.hu/veleme..
Az EU Parlament LIBE-bizottságában "Sophie in ’t Veld holland liberális EP-képviselő végleg eloszlathatta a kételyeinket. A liberálisok boszorkánykonyhájában, az EP LIBE bizottságában néhány nappal ezelőtt a tagállamok sürgősségi intézkedéseit tekintették át, természetesen „különös tekintettel Magyarországra” (naná!). S mivel olyan hangok is elhangoztak – eléggé el nem ítélhető módon –, hogy a magyar veszélyhelyzeti törvény talán jogi szempontból nem is feltétlenül autokratikus, a holland képviselő asszonynak elfogyott a türelme, ezért aztán elszólta magát, s kijelentette:

még ha a magyar intézkedések jogszerűek is, akkor is (!) el kell ítélni hazánkat.

Sophie in ’t Veld hozzátette, elege van (!) a jogi alapú megközelítésekből, rendszerszinten kell meg- (és persze el-) ítélni Magyarországot."
Ez a Sophie a mai Judith, a szargentinikből, aki ki tudja hol van, mit csinál.
Sophie öt év múlva követi Judithot, aki mára G. Soros valamelyik szabadságlerakatán madám...

Evian.
De nem az ásványvíz, hanem az egyezmény.
Kambodzsában meg a Patet Lao és Szihanuk.
Érdekes, a régi dolgokra mennyire emlékszik az ember.
Ben Bella, Ben Barka, Chabot Lodge...
De nekünk ami fáj, az Dirk Hjammarföld, megnéztem, helyesen: Dag Hammarskjöld

11 anyahajója van, ami egyik pillanatról a másikra ócskavasként ér valamit, másként nem.
"Az Avangard szuperrakéta Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint nukleáris töltettel is felszerelhető, a hangsebesség több mint hússzorosával repül és nincs védelmi rendszer, amely megállítaná."
A 11 anyahajó egy időben, percek alatt a semmivé válik, szó szerint, ha ez igaz:
"az Avangard siklóblokkja a sűrű légrétegekben a hangsebesség több mint hússzorosával (óránként több mint 24 500 kilométerrel) képes repülni, a rakétaelhárítási rendszereket a haladási irányát és magasságát módosító manőverekkel meghaladva.
...az egyetlen ország, amelynek hiperszonikus fegyvere van, vagyis Oroszország a történelem során most először jár élen a világban egy teljes fegyverzetcsoport kifejlesztésében, míg korábban mindig csak kullogott az Egyesült Államok után."
Világ: Putyin hiperszonikus fegyvereket adna el az USA-nak ...hvg.hu
2019. szept. 5. - Putyin hiperszonikus fegyvereket adna el az USA-nak. "Azt mondtam Donaldnak: akarod, hogy eladjuk őket neked?"

A valóság az általad írottakkal szemben, ez:
" Charles de Gaulle 1967-ben jelezte, hogy Franciaország mintegy hatezer tonnányi aranyra kívánja átváltani óriási dollártartalékait, amire a Breton Woods-i egyezményben az Egyesült Államok kötelezettséget vállalt.

Érthető okokból a „nem létező” globális birodalom urai ezt kevésbé szerették volna, így De Gaulle hatezer tonna arany helyett brutális polgárháborút kapott 1968 májusában. Mindez nemcsak az így már fontos riválissá vált Franciaország birodalmi megleckéztetésére volt jó, hanem arra is, hogy ezzel párhuzamosan a „birodalom” látványos és frontális támadást intézzen a tradicionális értékek ellen. A „nagy, globális liberális narratíva” kulturális alapjainak létrehozása döntően az 1968-as párizsi „csinált forradalom” során megy végbe."

OK, de az idős nyugdíjas termeli, hordozza a vírust? Csak ők? Nem arról van szó, hogy aki idős az előbb meghal, mint a fiatal?

Rendben, lehet, nem voltam eléggé figyelmes.

Nono, nem ilyen egyszerű ez, a világ jobbítása háttér működik ám.
Soros-videókon így trenírozzák szegény, kiéhezett diplomás migránsokat a gyaur nők:
https://www.youtube.com/watch?..
Ez még Orwellt, Huxley-t is elismerésre késztette volna.
Hiába, Soros-eszme mindenkinél überebb, ugyebár...
Nézd, vedd, élvezd, valódi unicum.
Így írtok, bocs., írnak ti?, ŐK!.

Ezt neked szántam: OberEnnsinnen 2020. május 5. 16:49
A prológos csaj, egy vadi Donáth Anna.

Valamit összekevertem, bocs, komolyan, kicsit szégyellem magam.
A gyaurt hozzád társítottam, erre küldtem a https://www.youtube.com/watch?.. linket. Mármint, hogy a gyaur nők így érzékenyítik a migráns értelmiséget, szexre, szex mellőzésére, ki tudja.
Öregszem, de ez nem baj.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés