München után sincs előrelépés

„Miután véget ért a világ legfontosabb biztonságpolitikai fóruma Münchenben, Nyugat-Európa félig megnyugodhatott. Az amerikai külügyminiszter kemény volt, de meg sem közelítette az egy évvel korábbi alelnöki beszédet, amelyben J. D. Vance kiemelte Európa felelősséget. Idén Marco Rubio aktív európai részvételt kért a világpolitika alakításában, új és hatékony migrációs politikát, magyarán a nemzeti határok védelmét. Kiemelte az USA és Európa közös gyökereit, a szoros történelmi és kulturális kapcsolatokat.

A beszéd alapján egyértelművé vált, hogy az USA csökkenti szerepét Európában, a jövőben számára az alapvető fontosságú térség Ázsia lesz. A kulcskérdés az, hogy Európa képes lesz-e amerikai atomvédelmi ernyő nélkül működni. Ha igen, akkor az mibe kerül, ha viszont nem, akkor mit kell tenni és annak mi lesz az ára.

2035-re a NATO-tagállamoknak GDP-jük öt százalékát kell védelemre fordítani – ebből 3,5 százalék kell hogy legyen a közvetlen katonai kiadás.

Marco Rubio a müncheni konferencia után Pozsonyba és Budapestre látogatott. Ennek szimbolikus és gyakorlati jelentősége volt.

Amíg az amerikai külügyminiszter Münchenben azt emelte ki, hogy az ENSZ szerepe leértékelődött és nem képes a válságok kezelésére, addig a kínai külügyminiszter az ENSZ-t dicsérte, és hitet tett a világszervezet jövőbeni szerepvállalása mellett.

A konferencia megnyitó előadását Friedrich Merz német kancellár tartotta. Beszédének legfontosabb szava a „ha” szócska volt. Ha az USA hajlandó arra, ha a transzatlanti kapcsolatokat a mélypontról vissza lehet hozni, ha az amerikai–európai viszonyban pozitív változás áll be…

Merz egyértelművé tette, hogy a régi világrend elmúlt és új kapcsolati rendszerre van szükség az EU és az USA között. Azt is hangsúlyozta, hogy az unió GDP-je tízszerese az orosznak.

Érdekes felmérést tettek közzé a lakosság véleményéről a harmadik világháborúval kapcsolatban. Eszerint 2031-ig az USA lakosságának 46 százaléka, a britek 43 százaléka, míg a német lakosság többsége vár egy világháborút. Ebben nyilvánvalóan benne van az a háborús pszichózis, amit a nyugati propaganda sulykol. Ugyanakkor a védelmi kiadások drasztikus emelésével a lakosság egyre kisebb része ért egyet. A franciáknál ez az arány 2025-höz képest negyvenről 28 százalékra, Németországban 37-ről 24 százalékra csökkent. Közös európai hadsereget az EU lakosságának csak 22 százaléka tartana szükségesnek és elfogadhatónak.

Mindez alapvetően szemben áll az EU és tagállamai vezető politikusainak a nézeteivel.

Nyitókép: Mandiner / Földházi Árpád