Keseregni nem szabad! – Laposa Bence a karantén-válságról a Mandinernek

2020. április 21. 19:25
„A vidéki lét szépsége, hogy az ember a keze munkájával a másik számára valódi értékeket hozhat létre: ez önbecsülést és életcélt ad annak, aki ezért dolgozik” – vallja Laposa Bence. A badacsonyi Laposa családi borászat menedzserét, a Balatoni Kör elnökét arról kérdeztük, hogyan érinti a balatoni turizmust és vendéglátást a koronavírus-járvány , és milyen társadalmi változásokat indíthat el a világban és Magyarországon. Arról is beszél: „drámai, hogy a szőlész-borász szektorban semmilyen gépet vagy alapanyagot sem lehet Magyarországon beszerezni”; a válságot pedig csakis közös felelősségvállalással lehet megoldani. Karantén-interjúnk!

Nyitófotó: Északipart magazin / Szabó Miklós

A Laposa Birtok borászatként és vendéglátóként is nehéz helyzetbe került a koronavírus-járvány miatt. Ön, mint a családi vállalkozás menedzsere, hogy éli meg ezt a helyzetet?

Változóan. Számítottam arra, ami most zajlik, tudtam, hogy ez nem egy sima influenza és van esély rá, hogy világjárvány lesz. A barátaimnak már két hónapja vizionáltam a dolgokat, és nagyjából be is igazolódtak az előrejelzéseim. Persze

mindenki mondta, hogy ez hülyeség, és pesszimista vagyok, és minden rendben lesz. Hát nem lett.

Amikor kiderült, hogy be kell zárnunk a vendéglátóhelyeket, nagyon nehéz napokat éltünk meg. Nagyjából bő egy hétig tartott a mélypont, aztán hozzászoktunk az állapothoz és elkezdtünk megoldásokat keresni a problémákra. 

Több éves előkészítő munka után tavaly nyáron teljesen felújítva és magas szintre pozicionálva nyitották meg újra Badacsonytomaj nagy múltú éttermét, a Hableányt. Az idei lett volna az új étterem-látogatóközpont első teljes szezonja. Nagyon csalódott?

Ha ezen sokat gondolkodnék, már rég megbolondultam volna. Rengeteg munkánk van a Hableányban, amely most új funkciókkal kibővülve, elsősorban borászatként, látógatóközpontként működik, teljes betekintést nyújtva a vendégnek a termelési, borkészítési folyamatba. Ezt egészíti ki a vendéglátás. Egész télen nyitva voltunk, és mindent megtettünk annak érdekében, hogy mostanra, a szezon elejére minden szempontból tökéletes állapotba kerüljünk. Nagyjából mostanra raktuk össze a csapatot úgy, hogy biztonsággal futunk neki a következő időszaknak. Szinte napra pontosan akkor jött be a járvány, amikor elindultunk volna, és azonnal be is zárhattunk. Rettentő siralmas érzés így látni a Balatont, a Badacsonyt, a saját vendéglátó-egységeinket. Elkeserítő végigsétálni az üres Hableányban.

De nem szabad keseregni, mert az biztosan nem visz előre!

Rengeteg honfitársunknak sokkal nagyobb problémái vannak. Egyelőre azt látom, hogy nem arrafelé tartunk, de ha ne adj’ Isten sokkal rosszabbra fordulna a helyzet, akkor szerintem csak össztársadalmi felelősségvállalással tudjuk túlélni. 

Az új Hableány

Mit ért közös felelősségvállalás alatt?

Több olyan – akár nemzetgazdasági jelentőségű – ágazat van, amely nagyon gyorsan leállni kényszerült a járvány hatására, ide tartozik többek közt a turizmus-vendéglátás is, amely óriási csapást szenvedett ezzel. Egy éttermet azért zár be a tulajdonosa, mert járványhelyzetben ez a társadalom érdeke. Ezzel nyilván mindenki egyetért és végre is hajtja az erre vonatkozó utasítást. Az emiatt fizetésüket és adott esetben munkájukat elveszítő emberek kártalanítása épp ezért közös felelősség. Nem hiszem, hogy az összes válság miatt keletkező veszteséget ezen ágazatok szereplőinek kell elszenvednie. Itt nem csak a turizmusra és a vendéglátásra gondolok, számos egyéb szektort is említhetnénk.

Ha erre az egészre piaci folyamatként tekintünk, akkor nagyon rossz útra lépünk, aminek nagyon fájdalmas vége lesz.

Milyen visszajelzések érkeztek a kormányzat felé megfogalmazott javaslataikra?

Egy-két jó hangvételű választ kaptunk, de egyelőre nem tudjuk ezek közül mi az, ami megvalósul és mi nem. Bár nem vagyok makrogazdasági szakember, úgy vélem, hogy a gazdaság védelme érdekében tett intézkedések iránya jó. De azt is gondolom, hogy az eddig bejelentett lépések még nem elégségesek az elsődlegesen érintett ágazatok problémáinak megoldására.

Ha már az eddigi előrejelzései bejöttek: mire számít, mikor indulhat újra a turisztikai ágazat működése? Lesz még valami az idei szezonból?

Az eddigi „jóslataim” sajnos beváltak, de most nagyon bizonytalan vagyok. Azt viszont határozottan állítom, hogy a bajban lévő ágazatok jövőjét nem az adminisztratív döntések, hanem az emberek lelkiállapota fogja meghatározni. Nem az fog dönteni, hogy feloldják-e a járvány miatt elrendelt korlátozásokat, hanem az, hogy

visszatér-e belénk a bizalom és a hit.

Ha az emberekben megalapozott félelmek maradnak, ha nem mernek elmenni színházba, koncertre, szállodába, étterembe, és még sorolhatnám, akkor hiába oldanak fel bármilyen korlátozó intézkedést, semmi sem fog tudni működni. Ezekre a félelmekre kellene gyógyírt találni, de fogalmam sincs, hogy ez mikor és hogyan történhet meg. 

Elég szélsőségesek a társadalmi reakciók: az emberek egy része pánikol, sokan viszont nagyon felelőtlenül viselkednek, még a minimálisan elvárható óvintézkedéseket sem teszik meg. Hogy látja ezt?

Mindenki – beleértve engem is – a saját magyarázatát és megoldását keresi erre a helyzetre. Ha lelki oldalról nézzük ezt a kérdést, akkor nem szabad haragudni senkire, hiszen sokan kerültek nagyon rossz helyzetbe, és minden embernek szüksége van kapaszkodókra, amik segítenek ezt elviselni. Sem a lakossági reakciókban, sem a járványügyi intézkedésekben nem kell a logikát keresni.

Sokszor egymásnak ellentmondónak tűnő döntések születnek,

túlzó vagy épp felelőtlen reakciók történnek. Például húsvétkor a környék szinte összes bevásárlóközpontja tömve volt, miközben egyes településeken sétálni sem mehettek ki az emberek. Ez egy váratlan és kiszámíthatatlan folyamat, ami emberek és önkormányzatok szintjén is rendkívül különböző élethelyzeteket eredményez. 

A hírek szerint a nagyobb városokból, főleg Budapestről sokan ideiglenesen leköltöztek a Balatonhoz. Önök mit tapasztaltak ebből? Jó ez így?

Az északi parton sem mi, sem azok, akikkel beszéltem, nem találkoztak tömegekkel, és a déli parton is csak néhány településen voltak többen a kelleténél. A korlátozó intézkedések szerintem elérték a céljukat. Sok vita folyt erről itt is. Ha valaki ingázik, növelheti a fertőzés kockázatát, vagyis a közösség érdeke ellen tesz – de miért ne költözhetne le ideiglenesen az, akinek van itt nyaralója? Aki így dönt, azért teszi, hogy elvonuljon. Ezzel lehet, hogy még tesz is a vírus terjedése ellen. Nagyon nem mindegy, hogy a balatoni települések mindezt hogyan kommunikálják. Azt mondjuk-e az embereknek, hogy „Ide ne gyertek!”, vagy azt, hogy most nem tudunk vendéget fogadni, de amint a járvány véget ér, újra szeretettel várunk! Minden településen meg kell értenie az embereknek, hogy azért, mert járvány van, nem szabad a turisztikai kommunikációt félvállról venni. De ez igaz az üzleti és emberi kapcsolatokra is.

Az ilyen éles helyzetek mindig jó mércét jelentenek.

Aki ezek közt a körülmények közt nem áll helyt akár szakmailag, akár emberileg, az valószínűleg később sem fog. A saját cégünknél is látjuk, hogy mely üzleti partnereinkre és kollégáinkra lehet számítani, és ki az, akire nem.

A külföldi utazások ára a válság miatt várhatóan megemelkedik, így sok utazni, pihenni vágyó ember valószínűleg a hazai turisztikai célpontokat választja. Elképzelhető, hogy a magyar turizmus hosszabb távon még profitálhat is a jelenlegi helyzetből?

Egyelőre nem gondolunk a profitra. A jelenlegi helyzetben nem azon gondolkodunk, hogy mikor tudunk újra nyereségesen működni, sokkal komolyabb gondjaink vannak. Egyelőre az a cél, hogy alkalmazkodni tudjunk a helyzethez, és a kollégáink fizetését valahogy elő tudjuk teremteni. Ha újra beindul a turizmus, valószínűleg a közeli célpontokkal és az egyéni utazásokkal fog kezdődni. A balatoni turizmusra mindkettő jellemző, tehát elképzelhető, hogy ez nyereségessé teheti az itteni piaci szereplőket. A nagy kérdés inkább a mikor, és az, hogy amikor ez elméletben lehetséges lesz, milyen gazdasági állapotban lesz az ország, lesz-e pénze például az embereknek nyaralásra. Minden mindennel összefügg, és mint a korábbi válságok esetén, most is

sok hatás nem most, hanem hosszú távon, akár évek múlva fog jelentkezni.

A borászatot hogyan érinti a koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzet? Nem állt meg az élet?

Itt van a legkisebb változás. Dolgozunk, szokás szerint tele vagyunk tervekkel. Megtettük a szükséges óvintézkedéseket, de a szőlőben, a pincében és a kereskedelemben is folyik a munka. Intenzívebben használjuk a digitális platformokat, főleg a kereskedelem és a marketing területén. Elkezdtünk online borkóstolókat rendezni, Zsófi, a testvérem, aki a borászatot viszi, online oktatást is tart. Ingyenessé tettük a házhozszállítást, egyedi ajánlatokat dolgoztunk ki a kereskedelmi partnereinkkel, vagyis igyekszünk alkalmazkodni a helyzethez. Munka és feladat van bőven. Ettől függetlenül komoly félelmeink vannak.

Ha nem áll helyre a világ rendje, annak nagyon súlyos következményei lesznek.

Továbbra is tudnak munkát és fizetést adni a munkavállalóiknak?

Az állandó kollégáink közül sikerült szinte mindenkit megtartani, dolgozunk rajta, hogy ez így is maradjon. A feladatokat kicsit átstrukturáltuk, külső bérmunkák igénybevétele helyett próbálunk most mindent, a szőlőművelést is beleértve saját munkavállalóinkkal megoldani. A vendéglátóegységeinket mind bezártuk, egyedül a Hableányban készítünk ételeket házhozszállításra. A vendéglátásban komoly megszorításokat kellett tennünk. Keressük a megoldásokat, de egyelőre csak az újranyitásban van reményünk. Próbálunk felkészülni, hogy az első lehetséges alkalommal azonnal ki tudjunk nyitni. Minden területen, a szőlőben, a pincében, a vendéglátásban, a kereskedelemben is próbáljuk elkerülni a hosszú távú terveket veszélyeztető, visszafordíthatatlan döntéseket.

Nem állt meg az élet a szőlőben

A Balatoni Kör elnökeként nyilván tudja, hogy a többi bortermelőt hogyan érinti meg a jelenlegi válság. Hogyan látja az ő helyzetüket?

Nagyon nehéz. Bizonytalan a jövő. Amit ma mondunk, lehet, hogy két hét múlva már nem úgy lesz. Egyik pillanatról a másikra nagyon könnyen és rettentő gyorsan kerülhetnek nehéz helyzetbe vállalkozások. Sokan azt hiszik, hogy a balatoni vendéglátás és a borászat a világ legjobb üzlete, de ez nem így van. A Balatoni Kör tagjai közül szinte mindenki

úgy tud előre jutni, hogy mindenét, az egész életét felteszi erre,

rengeteget dolgozik, óriási kockázatokat vállal, hiteleket vesz fel, kihasznál minden pályázati lehetőséget. A minőségi szolgáltatások és termékek hátterének megteremtéséhez óriási elhivatottságra, tőkére és áldozatokra van szükség, és ezt nagyon sokan bele is tettük az elmúlt időszakban. A vállalkozások nagyon alacsony pénzügyi tartalékokkal rendelkeznek, vagyis kizárólag a költségek drasztikus csökkentésével tudnak túlélni. Egyelőre optimisták vagyunk és várjuk, mikor dördül el a startpisztoly, mikor indul újra a Balaton. Nagyon nagy különbségek vannak az egyes forgatókönyvek között. Nem mindegy, hogy júliusban, szeptemberben vagy októberben nyithatunk ki. Minden ettől függ. Akkor lehet bármit beírni az excel-táblába, ha megnyitottunk. Addig minden a negatív tartományban van.

A Balatoni Kör tagjaival rendszeresen egyeztetnek, segítik egymást?

Igen viszonylagos rendszerességgel beszélgetünk. Erre most kicsit több időnk jut, mint egyébként. Sajnos azonban egyikünk sem találta még ki a megoldást a jelenlegi problémáinkra.

Vendég nélkül nem működik a vendéglátás.

A balatoni turizmus nagyon sokat fejlődött, bármit elvisel és bármihez alkalmazkodik, kivéve egy dolgot: ha nincs vendég.

A borkereskedelem azért remélhetőleg nem fog megállni.

Igen, reméljük. De a vendéglátás megállt és a kistermelők nagy része vagy vendéglátóipari egységeknek szállít be, vagy termelői piacokon értékesít, ahol szintén drámaian visszaesett a forgalom. A Balatonon – és egyébként az egész országban – nagyon sok olyan bortermelő van, aki kizárólag gasztronómiában értékesít. Ott viszont most megszűnt a felvevőpiac. Az áruházi értékesítés úgy-ahogy működik, de ha nem javul a helyzet, ott is visszaesés lesz.

Tavaly több interjúban is elmondták, hogy szeretnének pezsgőt készíteni. Lesz Laposa pezsgő? Mikor kóstolhatjuk meg?

Nagyon reméljük! A pezsgő valójában már kész, már csak a palackba kell belevarázsolni. Ilyet még nem csináltunk, és a minket a kezdetektől segítő olasz szaktanácsadónkkal is csak online tudjuk tartani a kapcsolatot, ezért ez nem egyszerű. De ha minden jól megy, még tavasszal a boltok polcaira kerül.

Milyen pezsgő készült?

Száz százalékban Prosecco technológiát alkalmazunk. Kétféle pezsgőt készítettünk, egy Brut és egy Extra dry kategóriájút. Mindkettő fehér. Három szőlőfajtát, furmintot, szürkebarátot és Olaszrizlinget használtunk, de fajtamegjelölés nem lesz a palackokon. Az eddigi kóstolók bíztatóak, nagyon izgalmasnak tűnik a dolog!

Sokféle vélemény látott napvilágot arról, hogy a járványnak ilyen-olyan hosszú távú társadalmi következményi lesznek. Ön mit gondol erről?

Nehéz eldönteni, hogy a globalizáció milyen szintig pozitív hatású, és hol van az a határ, amelyet meghaladva inkább ártalmas. Persze könnyű kijelenteni, hogy a globalizáció egy tévút, amely csődbe viszi az emberiséget; de ha közelebbről megnézzük a saját életünket, akkor elég hamar rájövünk, hogy rengeteg minden hiányozna enélkül. Számomra drámai, hogy

a szőlész-borász szektorban semmilyen – legyen az bármilyen egyszerű – gépet vagy alapanyagot sem lehet Magyarországon beszerezni,

mindent külföldről kell behozni a csomagolástól a borosüvegig. Magyarország kitettsége ilyen tekintetben óriási. Hosszan tudnám sorolni, hogy hány olyan termékkel dolgozunk, amit Európából vagy még messzebbről szerzünk be. Nem bízom benne, de nagyon örülnék, ha a járvány hatására ez a helyzet megváltozna, és Európa mindennapjai nem a teherforgalomról szólnának, lokálisabbá válna a termelés és a fogyasztás is. Szeretném, ha az áruk kevesebbet utaznának, és nekünk sem kellene a világ másik felére elvinni a termékeinket. Ugyanolyan boldog életet tudunk élni, ha a boraink nem kerülnek be egy New York-i étterembe.

Tényleg lát esélyt ekkora változásra?

Egyelőre nem látom az ide vezető utat. Ha valahol ezt el lehet kezdeni, az a mezőgazdasági termékek piaca. A Balatonnál erre a rövid ellátási láncra törekszünk: próbálunk helyben termelni, a termékeinket helyben, környékbeli piacokon, éttermekben értékesíteni, hogy minimális szállítással magasabb minőségű, egészségesebb termékeket adjunk az vendégeknek.

Így tudna egészségesen működni a vidéki társadalom Magyarországon.

Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban ennek kiváló példái vannak és az utóbbi években ez részben a Balaton-felvidéken is megvalósult. A vidéki lét szépsége, hogy az ember a saját keze munkájával a másik számára valódi értékeket hozhat létre. Ez visszaadja az emberek önbecsülését, büszkévé teszi őket, és nem csak megélhetést, hanem életcélt is biztosít.  

 

***

 

A Mandiner elkezdte Karantén-interjúk sorozatát, amiben ismert személyiségeket kérdezünk a megváltozott életünkkel kapcsolatos gondolataikról, saját tapasztalataikról. 

Az eddigi interjúink (többek között Jelenits Istvánnal, Zacher Gáborral, Varga Liviusszal, Rókusfalvy Pállal, Kovács Ákossal, Borbás Marcsival, Lackfi Jánossal és Lovasi Andrással) itt érhetők el.

Összesen 15 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Engem elkeserít, hogy Kovácsics lebukott Apeh-felsővezető a pekingi magyar követség diplomatája lett (ő intézte a hazánkba készülő kínaiak tzezreinek vízumait), most meg milliárdokért szállít hamis, engedélyek nélküli, gagyi szar kínai hamisítványokat a magyar kórházaknak.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés