Egy dolgozó elkísérte a hatfős csoportomat a csomagfelvételhez, aztán elvittek egy másik helyre, ahol az összes nemzetközi utasnak várakoznia kellett, egy helyiségbe benyomorítva töltötte el az estét nagyjából kétszáz ember. Reggel jött a személyzet, és a repülőm indulása előtt pár órával név szerint kihívott. Oda már tízfős csoportban kellett mennem. A következő lépések az általános reptéri procedúra szerint folytak – biztonsági ellenőrzés volt a személyzet felügyelete mellett. Végül megérkeztem a lakhelyemre, Csengcsouba. Megmérték a lázamat, mielőtt leszálltam volna a gépről, és egy teherautóról közvetlenül a repülő mellől felvehettük a csomagjainkat, nem kellett belépnünk az épületbe. Aztán egy busz elvitt minket egy hotelbe. Onnan egy másik hotelbe kellett mennem, ahol a kötelező karantén alatt tartózkodnom kellett. Az, hogy melyik hotelhez tartozom, az azon múlt, hogy melyik városrészben élek. Oda már egyedül utaztam egy mentőben. Tehát soha nem lehettem egyedül – még amikor kerestem valamit, amit Sanghajban elvesztettem, akkor is velem kellett lennie valakinek. A hotelben aztán néhány tesztet végeztek rajtam. Minden negatív lett, de mégis ott kellett maradnom a hotelben 14 napig. Nem egységes a szabályozás országszerte. Ismerek olyanokat, akiknek nem kell hotelben tartózkodniuk, elég otthon maradniuk, de az én tartományomban ez a szabály.
Hány koronavírusos ember van a köreiben?
Az a helyzet, hogy senkit nem ismerek, aki elkapta volna.
És a hotelkarantént hogy képzeljük el?
Tulajdonképpen egész kellemes volt! Új hotel volt, viszonylag nagy. Különböző hoteleket kaptak az érkezők, néhányuké pocsék volt, de az enyémmel nem volt semmi gond. Egyáltalán nem hagyhattam el a szobámat, úgyhogy végig bent is maradtam. Három étkezést biztosítottak nekem naponta – nem volt velük gond, csak olyan kevés fogásuk volt, hogy gyorsan unalmassá vált. A tartózkodásomat nekem kellett kifizetnem. A megérkezésem előtti nap még az volt a rendszer, hogy az állam fizette, de amikor megjöttem, ez megváltozott, és nekem kellett kifizetnem. De úgy gondolom, hogy ez ésszerű.