A Teremtő megkocogtatta a katedrát, hogy kijózanodjunk – Balczó András a Mandinernek

2020. április 7. 14:43
Az öttusában a szellemi és fizikai kimerültség állapotában az ember vizsgázik: kiderül róla minden. A válság idején is megismeri magát az ember, és ez a hiábavalóbb dolgoktól a lényegibbek felé terelheti – vélekedik a magyar sportlegenda, Balczó András. A háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok egykori öttusázó szerint isteni figyelmeztetés a mostani járvány, és sokan tanulni fognak belőle, megváltoztatják gondolkodásmódjukat. Interjúnk.

Miért történik ez a világgal?

Amikor ezen törni kezdtem a fejemet, Adynak egy verse jutott eszembe, az a címe, hogy Az Isten balján. A második versszaka így hangzik: „Az Isten könyörületes, / Sokáig látatlan és néma, / Csak a szívünkbe ver bele / Mázsás harangnyelvekkel néha”. Most ez történt. A Teremtő megsokallta, hogy a világ ilyen számarányban fordul el Tőle. Amikor az iskolában az órán a gyerekek nem figyeltek a tanítóra, hanem el voltak foglalva a saját ügyeikkel, a tanító pálcájával figyelmeztetésképpen megkocogtatta a katedrát. Most a Teremtő megkocogtatta a katedrát, hogy kijózanodjunk. Hogy felismerjük Azt, akit ha keresünk, megtalálunk. Ezt én egy figyelmeztetésnek tartom.

Ezek egy ószövetségi próféta feddő szavai is lehetnének. Ön ilyen horizonton látja ezeket az eseményeket keresztényként? Isteni figyelmeztetés?

Feltétlenül. Ez az Isten közbeavatkozása.

Tudom, hogy ha vége lesz ennek a járványnak, akkor már nem lehet majd tovább ugyanúgy élni;

akik Isten nélkül akarják megoldani az életüket, kevesebben lesznek, és többen olyanok, akik Istenhez fordulnak. Ez egy figyelmeztetés, hogy Őrá figyeljünk. Jézus azt mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”. Rossz döntés az, ha Nélküle akarunk élni.

 

Vannak, akik azt mondják, hogy ha ezen a válságon is túl leszünk, minden ugyanúgy fog folytatódni, és vannak, akik szerint más világ fog kezdődni, át fog rendeződni a gazdaság és a társadalom. Ön e téren is változásra számít?

Reménységem szerint jó irányú változás történhet az emberek gondolkodásában. Elgondolkodtam azon, hogy miért van az, hogy ezerszámra halnak meg emberek némely országban a koronavírus következtében, itthon pedig húsz elhalálozott honfitársunkról tudunk?

Miért van az, hogy mi, magyarok ilyen döbbenetes kegyelemben részesülünk? Hogy ilyen mértékben védelmet élvezünk?

Én tudom azt, hogy...

Egy pillanat, ha megengedi... Mi a válasza erre?

Van Jézusnak egy példázata: egy ember szőlőt telepített, majd bérbe adta szőlőműveseknek, és idegenbe ment. Amikor eljött az ideje, elküldte szolgáját a járandóságáért. Azok összeverték, elzavarták. Hasonlóan tettek még több alkalommal: a szolgákat megverték, megölték. Végül elküldte szeretett fiát, mondván: azt majd megbecsülik; de őt is megölték, és kidobták a szőlőből. Ekkor Jézus megkérdezte a hallgatóit, hogy mit gondolnak: mit fog tenni a gazda a bérlőkkel? Azt válaszolták: bizonnyal elveszejti őket, és másoknak adja ki a szőlőt. Szerintem a szőlőt mi, magyarok kaptuk. Az, hogy ilyen kevés ember halt meg idáig a járványban Magyarországon, az is a mérhetetlen kegyelem jele.

De mi lehet az oka, hogy – ahogy ön állítja – a magyarokat nagyobb kegyelem éri, mint másokat?

Én is szeretném tudni. Csak csodálkozni tudok és hálálkodni.

 

A Küldetés című filmben beszél Balczó András a küzdésről és a megértett küldetéséről


Kósa Ferenc 1976-ban önről készített filmjében, a Küldetésben elhangzik az a mondat a szájából, hogy „Rájöttem, hogy nem magamért futok”. Ilyen összetartozás-élménye lehet sokaknak most? Feladják ugyanígy egyéni céljaikat, mert megértik, hogy van egy magasabb értelmű, közösségi cél?

Egy ilyen példának jóval több a tudatalatti összetevője, mint gondolnánk. Én csak azt tudtam, hogy sokakért vagyok felelős. Szerintem hasonló felelősségérzet táplál, bátorít sokakat.

Az a dolgunk most, hogy amennyire lehet, segítsünk a bajbajutottakon.

Ahol jogos és égető szükséget szenved valaki, ott pótoljuk a hiányt, enyhítsük a fájdalmat. Mindez csak úgy lehetséges, ha tudjuk, hogy van Valaki, aki pártfogol és tanácsol minket.

Az öttusa kemény és magányos sport, minden versenyző elsősorban a saját határaival küzd meg. Milyen tapasztalatokat lehetett szerezni belőle, ami a mai kor emberének is fontos lehet ahhoz, hogy rendben legyen magával?

Nagy fokú önismeretet. Az öttusában mindenki meg lesz gyóntatva. A szellemi és fizikai kimerültség állapotában nem marad erő a színlelésre, az ember vizsgázik: kiderül róla minden. Így egyre jobban megismeri önmagát és versenyzőtársait is. Csapatverseny esetén a közös cél elérése nagy energiát szabadít fel.

Megtanultam továbbá veszíteni. Aki nem tud veszíteni, nyerni sem tud.

Tisztában vagyok azzal is, hogy váratlan dolgok vannak, de véletlenek nincsenek. Nem szabad belemenni abba az utcába, hogy: mi lett volna akkor, ha nem így lett volna, hanem amúgy? Weöres Sándor írta: „Mert ami egyszer végbement / azon nem másít semmi rend, / se Isten, se az ördögök: / múlónak látszik és örök”. Verseny során az volt a lényeg, hogy mikor befutottam a célba, bármit mondhassak, csak azt nem, hogy maradt még erőm. A belső béke forrása az a tudat, hogy mindent megtettem a cél érdekében.

Ha valakit a sikerei büszkévé tesznek, jobb lett volna, ha sikertelen marad.

A büszkeség nagy átok. Aki érdemet saját magának tulajdonít, az az Istent lopja meg. Gyönyörűség azt látni, amikor a küzdő sikerében az ég felé mutat! A Szentírásban ez áll: „Az én erőm erőtelenség által végeztetik el”. Ez nem azt jelenti, hogy Jézus ereje van fogytán, hanem az enyém. Amikor én az erőm végére elérkezem, akkor lép közbe Isten, és adja azt az állapotot, amire mindig is vágyakozik az ember – és ez több és más, mint amit elképzelünk.

 

Balczó András futása az 1969-es öttusa-VB-n, ahol végül ötödször lett világbajnok


Ezt konkrétan hogyan élte át versenyzés közben?

Az 1972-es müncheni olimpián úgy éreztem, hogy ha egyéniben nyerek, akkor részem lesz ebben a teljességben. A rám nehezedő nagy elvárás azonban feszültséget okozott bennem, és egyre rosszabbul vívtam. Beláttam, hogy kevesebb, ügyetlenebb vagyok, mint gondoltam, és nem tudom megnyerni az olimpiát, a maradéktalan boldogság pedig nem lesz a birtokomban.

És ebben a lemondásban találtam rá arra az állapotra, amelyre mindig is vágyódtam.

És akkor ott minden menni kezdett a páston: csak adtam a találatokat, és nem kaptam – de immáron már nem érdekelt, mert tudtam, hogy abban az állapotban vagyok, amelyet úgy nevezhetünk, hogy az alkalmasság állapota. A megérkezettség állapota. A teljességnek egyfajta jelenléte. Akkor rájöttem, hogy ezt kerestem, de megtalálásának a feltétele az volt, hogy annak az érzésnek, hogy nekem jár az olimpiai győzelem, ki kellett vesznie belőlem. Ezt azóta is tudom: az embernek minden tőle telhetőt meg kell tennie, és az Isten akkor veszi át az irányítást, ha én minden energiámat feléltem már. „Uram, nekem eddig volt erőm, a képességem eddig tartott, most Te következel”.

Akkor Ő belép az ember életébe, és minden menni kezd, mint a karikacsapás.

Még akkor is, ha válság van?

Igen. Akkor is.

Visszatérve a jelen helyzethez, egy utolsó kérdés. Mennyire veszi komolyan az önkéntes karantént? Hogyan bírja a család a bezártságot?

Elég nagy házunk van Budakeszin, a fiaink karanténba tettek bennünket, a feleségemet és engem. Két részre osztottuk a házat, nem megyünk sehova, itthon vagyunk. Hosszú telefonjaink vannak, és igyekszünk egymásban tartani a lelket.  

(fotók: Balczó András
videók: youtube)

***

A Mandiner elkezdte Karantén-interjúk sorozatát, amiben ismert személyiségeket kérdezünk a megváltozott életünkkel kapcsolatos gondolataikról, saját tapasztalataikról. 

Az eddigi interjúink (többek között Jelenits Istvánnal, Zacher Gáborral, Prieger Zsolttal és Rókusfalvy Pállal) itt érhetők el.

Összesen 126 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Balczó Andrást kérdezni kellene, többször, ő járja az úthát, de az országos médiában ritkán szerepel.
Írhatna könyvet is, de láthatóan nem a tolakodók fajtájába tartozik, szerény és szemérmes.
Ilyen egy igazi keresztény.
És valaki írja, jó lenne, ha minél több magyar fiatal megismerné: ki az a Balczó András.

Tegyük hozzá, Balczó akkora név és tekintély volt az öttusában, hogy tulajdonképpen egy egyszerű kis baki miatt, nem lehetett volna olimpiai bajnok, csak második.
Ha a szabálykönyvet betű szerint a zsűri betartja.
A kivétel erősíti a szabályt, de ahhoz ebben az esetben kellett egy Balczó márka.

:))))) Az ember nem tudja, hogy sírjon vagy röhögjön rajta. De miért szól ilyeneket egy cikkhez, amikor tudja, hogy lejáratja magát.....ja, eszébe se jut. :))

Azért történik, mert az istentelen kommunistákat kerek harminc év alatt sem lógattuk fel.

Dávid Sándor sem akárki, első osztályú sportszakértő.
Az izmusban azért a pártrobotok mellett a sajtó emberei eléggé magas intellektuális szintet képviseltek.
Ellentétben a mával, de kérdés, az akkoriak a mai hisztériás helyzettel mit kezdenének.

Ne félj te sokáig fogod bírni, mert bármiben lefogadom, hogy el sem olvastad. Ezt sem. :DDDDDD

Ahogy tehetős is írja, bonyolult láncolatok uralkodtak már akkor is a sportdiplomáciában, ám az, hogy Balczó olimpiai bajnok lett, világosan mutatja a nimbuszát, amiben persze a személyén kívül a magyar sport általános elismertsége is közrejátszhatott...

1972, kisgyerek voltam. Akkoriban lehetett látni először színes tv-t.
A helyi (kisváros) keravill kirakatába kiraktak egy színes tv-t. Színek enyhén szetcsuszva, kép kissé remegett. Az utcán néztük az olimpiát és azt, amikor Balczó András aranyérmet nyert!!!!!!!! Nagy élmény volt!!
Tiszteletem Balczó Andrásnak!

Jól megváltozott az arca Balczó Andrásnak, nem ismertem volna föl a mostani képe alapján, ahogy Chrudinákot sem, az utolsó interjúján.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés