Úgy folytatja: „Az intenzív osztály megtelik, és ahol kifogynak az intenzív helyekből, ott újakat nyitnak. Minden lélegeztetőgép aranyat ér: a műtőkéi, melyek felfüggesztették nem sürgős tevékenységüket, korábban nem létező intenzív helyekéi lesznek.”
Keserű helyzetjelentését azonban intelemmel is párosítja: „Nincsenek többé műszakok, munkaórák. Számunkra felfüggesztésre került a társasági élet. Pár hónapja elváltam, és bizton állíthatom, hogy mindig megtettem a tőlem telhetőt, hogy folyamatosan látogassam a fiamat az éjszakai ügyeletes napjaimon is, de most már lassan két hete annak, hogy szabad akaratból nem jártam se nála, sem a rokonaimnál, hogy meg ne fertőzzem őket, meg rajtuk keresztül egy idős nagymamát, vagy egészségügyi problémákkal rendelkező egyéb rokonokat. Megelégszem pár képpel a fiamról, amiket könnyek között nézegetek, meg videohívásokkal. Úgyhogy legyetek türelmesek ti is, akik nem tudtok színházba, moziba vagy konditerembe menni. Próbáljatok némi irgalmat gyakorolni a megannyi idős felé, akit kiirthatnátok. Nem a ti hibátok, tudom – aki a fejébe veszi, hogy mindez márpedig túlzás, aki távol van a járványtól, annak ez az üzenet is túlzás lehet, de legyetek szívesek, hallgassatok meg minket, és csak a nélkülözhetetlen dolgokért menjetek ki a házból. Ne menjetek tömegesen tartalékokért a szupermarketekbe, ez a legrosszabb, amit tehettek, mert tömegben nagyobb a veszélye annak, hogy kapcsolatba kerültök olyan fertőzöttekkel, akik nem tudják, hogy azok. Járjatok vásárolni úgy, ahogy szoktatok.”
A védekezésre is lát azonban lehetőséget, sőt, kötelességnek tartja.
„Ha van rendes maszkotok (olyanotok, amiket bizonyos fizikai munkákhoz használtok), tegyétek fel. Ne keressétek az ffp2-t vagy az ffp3-at. Azokra nekünk van szükségünk, és egyre nehezebben tudjuk beszerezni őket. Már nekünk is optimalizálni kell a használatukat bizonyos körülmények között.”
Fontosnak látja azonban kiemelni: „ezekben a napokban mi nem vagyunk hősök. Ez a szakmánk. Már ezelőtt is minden nap azt kockáztattuk, hogy elkapunk valami csúnyát: mikor betesszük a kezünket valaki vérrel teli hasába úgy, hogy azt sem tudjuk, HIV-es vagy hepatitis C-s-e, mikor megtesszük ezt úgy is, hogy tudjuk, HIV-es vagy hepatitis C-s, mikor megfertőz minket a HIV-es, és egy hónapig szedjük a gyógyszereket, amiktől reggeltől estig hányunk.”