Jézus és a humor I. – Derűs kereszténység?

2020. január 30.

Balog Zoltán

Mikor Jézus egyszer egy rómaiak által megszállt idegen vidéken haladt át, az egyik város határában a temető felől „démonoktól megszállott ember jött szembe vele”. A bibliai elbeszélés szerint sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani. Senkinek sem sikerült megfékeznie. Jézus mikor meglátta, megkérdezte tőle: „Mi a neved?” „Légiónak hívnak – válaszolta –, mert sokan vagyunk.”

A Jézus kíséretében lévő tanítványok meg azok, akik később hallgatták vagy olvasták a történetet, a megdöbbentő jelenet ellenére itt bizonyára felnevettek. Légió? A démoni megszállás és a római megszállás lényege ugyanaz lenne? Bizony az! S még azt is elismeri, hogy sokan vannak?! Most ez vicc? – kérdezhették. Hát még amikor Légió a folytatásban megkéri Jézust, hogy „ne zavarja el őket erről a vidékről”. Ilyen jól érzi magát itt az idegen hatalom?Mintha csak valaki a hetvenes évek Magyarországán úgy fogalmazott volna valamely megszállott, fanatikus pártállami funkcionáriusnak, hogy: „Csak nem az »ideiglenesen hazánkban állomásozó« szovjet csapatok költöztek beléd?”

S az iróniának a történetben itt még messze nincs vége. A megszálló Légió azt kéri, ha el kell hagyniuk az embert, akkor hadd szállják meg a hegyoldalon legelésző nagy sertéskondát. S amikor ezt Jézus megengedi nekik, akkor ezek a démonizált disznók – a történet szerint kétezren – nekiindulnak, s a meredekről a tóba rohanva vízbe fulladnak. Lám, a megszálló csapatokat még ezek a tisztátalan állatok se bírták elviselni.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés