Mi lesz veled, Kurdisztán?

2019. október 10. 11:40

Rajcsányi Gellért
Mandiner
Ha nem lesz változás, az történhet a kurdokkal, mint velünk 1956 novemberében – vagy ami az örményekkel egy évszázada.

Most nem érdekel az egyrészt meg a másrészt. 

Nem érdekel, hogy hagyományosan államszervezésre képtelennek tartották a kurdokat.

2019 van, elég sok képtelen állam létezik a Földön,

és egyes létező államok és vezéreik sem mondhatók a legkiválóbb választásnak, ami a népeiknek adatott. Nem érdekel az sem, hogy a kurd milíciák egy része nettó kommunista, vagy abból levezetett elvekből csinál magának helyi érdekű ideológiát. Nem érdekel az sem, hogy a kurd katonalányok jól fotózhatók, és az könnyebben eladható a nyugati mainstream médiának.

Az érdekel és az az érdekem – érdeked, érdekünk, érdekeitek, mindenkinek a Közel-Keletről nyugatra, keletre, minden irányba, és főleg a Közel-Kelet egyszeri helyi lakosainak –, hogy egyszer végre béke legyen azon a vidéken. Vagy legalább bármifajta olyan folyamat, ami a béke, a stabilitás, a rend és az ebből elindítható fizikai és szellemi újjáépítés felé mutat.

Volt egyszer egy aszadi Szíria, volt egyszer egy huszeini Irak – volt elég gondjuk, bajuk és volt elég bűnük a vezetőiknek, de attól még ezek működőképes országok voltak, szinte korabeli kelet-európai szinten élő középosztályokkal, egyensúlyt és stabilitást megtartani képes, fortélyos, kemény helyi vezetőkkel.

Mi lett helyettük? Földi fekete lyuk, földdel egyenlővé tett városok és országrészek, Iszlám Állam-terror, aztán most már Iszlám Állam utáni-félanarchia, félig bedőlt államokkal, félig létező új aszadi Szíriával, félig létező új Irakkal – és félig létező fél-Kurdisztánokkal.

A problémagóc tehát nincs felszámolva, ellenben megyünk bele az újabb vérengző háborúba.

Amíg nincs egy független Kurdisztán, addig nem lesz béke a Közel-Keleten. És ha az alakulófélben lévő kurd autonómiák ellen immár idegen földön háborút indít Törökország, akkor fénysebességgel távolodunk nem hogy a béke kilátásától, hanem egyszerűen a rendeződés felé vezető iránytól.

Több mint harmincmillió kurd él egy tömbben, szétosztva Törökország, Szíria, Irak és Irán területeire. Száz éve megoldatlan a kurd kérdés, és további évszázadokig megoldatlan fog maradni, ha a nemzetközi hatalmak és minden érintett fél nem fordul a legjobb megoldás, a független kurd államiság felé.

Ha már úgy alakult, hogy páratlan pusztítás és tízmilliók szenvedése mellett összeomlott a régi szír és iraki állam, és ma is korlátozott a helyi központi hatalmak területe, itt lenne a lehetőség, hogy nemzetközi egyeztetések nyomán megszülessen a kurd állam – egyelőre Irak és Szíria érintett területeiből. Hogy túl könnyedén állítok ilyet? Meglehet. De

száz éve nyugati hatalmak húzogattak itt bátran határvonalakat,

lehetetlen és korábban nem létező országokat – Szíria, Irak, Jordánia, és így tovább – életre keltve. Elindulhatna most egy olyan folyamat, mely során az érintetteket immár bevonva rajzolnák újra a Közel-Kelet térképét. 

Hogy ez hallatlanul merész/irreális javaslat lenne, mert a civilizált emberiség már nem rajzol át határvonalakat? Nos, amin a Közel-Kelet és számos szenvedő népe, etnikai és vallási csoportja keresztül ment az elmúlt években, hadd ne legyen semmi ilyen megoldási lehetőség se lesöpörve az asztalról.

A száz éve megoldatlan kurd kérdésnek két végleges megoldása van: vagy egy független, felépülni és működni képes kurd állam; vagy pedig harmincmillió kurd fizikai megsemmisítése, egy ekkora nép eltörlése a Föld színéről. Ne felejtsük: a törököknek van gyakorlatuk eltérő etnikumú tömegek gyalázatos, kegyetlen megsemmisítésében – de talán 2019-ben nem kellene hagyni, hogy egy az örmény népirtáshoz hasonló folyamat induljon most el újra. Mindez azok ellen, akik a legkeményebben kivették a részüket abból, hogy a 21. század eddig talán legsötétebb fejezetét, az Iszlám Állam nevezetű ország-Frankensteint megsemmisítsék.

A dolgok folyásáról persze nem kisebb-nagyobb nyugati országok skriblerei és kommentelői döntenek. Ankarát legfeljebb Washington, Moszkva, no meg néhány erősebb közelebbi szomszédja tudja jobb belátásra bírni, miközben

Európa, gondolom, reszketni méltóztatik majd,

meg felemeli mind a 28 mutatóujját. Vagy kevesebbet.

Ha nem történik változás, az fog lezajlani nagyban a világ szeme láttára, mint ami velünk történt kicsiben 1956 novemberében – és ennél nagyobb léptékben az I. világháború éveiben az örmények lakta anatóliai vidékeken. Előre is szégyellhetjük magunkat.

Összesen 94 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tisztelt Szerző!
Mint láthatja, itt a többség erdogánista, ahogy Szeretett Vezetőnk is. Majd jól a fejére fognak Magának is koppintani.
Amit ír: " és egyes létező államok és vezéreik sem mondhatók a legkiválóbb választásnak, ami a népeiknek adatott." - az sajnos igaz :))).

De a menekülő civil lakosság miránk aztán ne számítson! Mi kérem keresztény szabadok vagyunk.

Tisztelt Rajcsányi Gellért. Szeretettel ajánlom tanulmányozásra az 1920-1923 közötti háborút lezáró lausanne-i békeszerződést, amely sok hasonlóságot mutat - no nem 1956-hoz, hanem a Trianoni békediktátumhoz.
Mindkettőben kódolva volt a következő háború.
Ha Ön komolyan gondja amit megfogalmazott - bár igaza lenne - akkor Ön nagyon naiv. Azt már fel se tételezem ... Hosszú.

A hasonlat egy kicsit sántít. Ma nekünk, de az örményeknek is van saját országa, amiről a kurdok nem is álmodhatnak. Hiába vannak vagy húszmillióan és élnek nagyrészt egybefüggő területen, ha ez vagy négy öt határos, elég erős országhoz tartozik. Ráadásul az egyik rész alatt még olaj is van.....

Én megnézném ezt a nevet, hogy Barzani...Ő(k) voltak az iraki kurdok vezetői, akik ellen Szaddam vegyi fegyvert vetett be ( ezrek haltak meg...) Csak ezért a tettéért megérdemelte a halált. Musztafa Kemal korábban meg úgy intézte el a törekvéseiket, hogy nem is léteznek, hiszen a kurdok un. "hegyi törökök"...

Ez csak részben igaz. Megnéztem ez az un. Anfal hadművelet, amikor úgy 8000 ember halt meg, de a halottak között alig volt iráni katona, annál több a civil kurd.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés