Öntik a pénzt a fegyverekbe a világon, mintha nem lenne holnap – ezek szerint újabb háborúk jönnek?

Elképesztő mennyiségű összegeket költenek az egyes országok fegyverkezésre, derült ki a Stockholm International Peace Research Institute (SIPRI) friss adataiból.

Eszerint a globális katonai kiadások 2025-ben elérték a 2887 milliárd dollárt. Ez összehasonlításképpen, árfolyam függvényében tíz-tizenkét évnyi magyar nemzeti össztermék – és jó ideje csak nő.

Talán meglepő, de az Egyesült Államokban csökkent a katonai költés (ez egyébként amiatt van, hogy 2025-ben Trump megfékezte az ukránoknak szánt katonai segélyezéseket), míg Európában 14 százalékkal, Ázsiában és Óceániában pedig 8,1 százalékkal nőtt.

A három legnagyobb költekező, 

• az Egyesült Államok,
• Kína,
• és Oroszország

felel az egész feléért, mintegy 1480 milliárd dollár értékben.

A SIPRI szerint az államok a háborúk, bizonytalanság és geopolitikai feszültségek miatt növelték a fegyverkezést, és a trend várhatóan folytatódik; egyébként 2009 óta most költenek a legtöbbet GDP-arányosan is az egyes országok, 2,5 százaléknyit.

„Ez az 500 milliárd dollár több pénz, mint az európai és orosz katonai költségvetés együttvéve. Kérdés, hogy ezt hogyan lehet elkölteni okosan, van-e mögötte tervezés, vagy inkább jól hangzó politikai szám” – kommentálja a helyzetet lapunknak Demkó Attila, az NKE John Lukacs Intézetének programvezetője.

Eközben a SIPRI adatai szerint Nyugat-Európa is komoly tempót diktál, Németország: 24, Spanyolország 50 százalékkal növelte költéseit, gyakorlatilag a hidegháború óta nem látott méretűre növelve a katonai büdzséiket.

„Az európai eszközök egy része elavult – például a Eurofighter –, új rendszerek kellenek, amelyek együtt tudnak működni az új technológiával, például a drónokkal” – mondja a szakértőm hozzátéve, a német-francia-spanyol FCAS program például elakadt, 

Németország 1990 óta először lépte át a 2 százalékos GDP-arányú költést. „Berlinben kimondott cél, hogy a német hadsereg legyen a legerősebb Európában” – teszi hozzá Demkó, aki szernt ez politikai és gazdasági kérdés is: a hadiipart akarják erősíteni. „A német eszközök versenyképesek – például a Leopard elterjedtebb, mint az amerikai Abrams vagy a Challenger. Ha beruháznak, abból exportra is lehet termelni, ami valamennyire segítheti a német ipar kilábalását is” – teszi hozzá.

Mindezt úgy, hogy egyébként sorozatban jelentik be az új és egyre olcsóbb drónok gyártását, amelynek igazi – véres – kísérleti terepe most az orosz-ukrán háború. Egyrészt volumenben óriási az ugrás – az oroszok kapcsán már tavaly évi másfél milliós számról beszéltek – másrészt a költségek is nagyot csökkentek, miközben a képességek meredeken nőttek.

Azonban Demkó rámutat, csak látszólag feszül ellentmondás az olcsó drónok elszaporodása és a növekvő költségek között.

„Azért, mert a drónok szerepe megnőtt, és egyre tágul – a hagyományos légi mellett szárazföldi, tengeri drónok is vannak – attól még nincs vége a harckocsiknak, a vadászrepülőknek, a cirkálórakétáknak, a ballisztikus rakétáknak, és a műholdaknak végképp nincs vége” – sorolja.

Mint a költések kapcsán kiemeli: rengeteg drága eszköz hiányzik Európából, pedig szükség van rájuk. „A drón egy kiegészítő, egy új dimenzió, de nem vált ki mindent, a hagyományos eszközökre, például tüzérségre ugyanúgy szükség van. Igaz, kulcsszereplő, mert a drónok nélkül a háborút Ukrajna már minden bizonnyal elvesztette volna”.

A növekedés nagy része egyértelműen a feszültségzónák számlájára írható: Kínával párhuzamosan Tajvan és Japán, India mellett Pakisztán húzzák erősen a mezőnyt, de egészen megdöbbentő az orosz és ukrán hadigazdaság: 

• Moszkva a GDP-je 7,5, 
• az ukránok a 40 százalékát költik el a háborúra.

És persze, teszi hozzá Demkó, érdemes minden számot fenntartásokkal kezelni, ugyanis a magasabb költés nem jelent automatikusan erőfölényt is. Kiemeli: Kína – az egyetlen, amely hosszabb távon az USA szintjére érhet – bizonyos területen már meg is közelítette az amerikaiakat, a különbség pedig akár kisebb is lehet, mint azt a számok jelzik. „olcsóbban gyártanak, nagyobb a kapacitásuk, vásárlóerő-paritáson kisebb lehet a különbség, mint nominálisan” – fogalmaz. Ahogy az orosz hadsereg imázsa is más volt 2022 előtt, mint most, ez is csak egy éles helyzetben derülne ki.

Demkó szerint a reláció fordított: a konfliktus okozza a fegyverkezést, és egy-egy kibillenő egyensúly hozza el a konfliktus kiélesedését – példaként Azerbajdzsánt hozta, amely fölénybe került Örményországhoz képest, ami elhozta utóbbi háborús vereségét a következő „körben”.

Minekutána a drónok továbbra sem váltják ki teljesen az élőerőt – bár hatékonyan képesek azt támogatni – a fegyverkezéshez Európában mindig szorosan kapcsolódik a sorkatonaság visszavezetésének kérdése. Amire számos nyugati társadalom, amely 1990 óta a pacifizmus szellemében él, nincs felkészülve.

„Ha egy társadalom fenyegetve érzi magát – akár valósan, akár kommunikáció hatására –, könnyebben elfogadja ezt a lépést. A balti államokban valós félelem van. Németországban ezzel szemben az is probléma, hogy nem tudják feltölteni a profi haderőt, ezért lehet praktikus döntéshozói szemmel visszavezetni a sorkatonaságot” – sorolja Demkó, aki szerint Magyarországon nincs ilyen fenyegetettségérzet, ezért nehezebben lenne elfogadható egy ilyen lépés.

Orosz katonák alaki gyakorlaton. Forrás: Olga MALTSEVA / AFP