Ma 78 éve történt az utolsó győztes huszárroham

2019. augusztus 16. 14:34
A lengyelek lovasrohama a német harckocsik ellen csupán a goebbelsi propaganda félreértett filmhíradóiban volt valóság.

Ma 78 éve történt az utolsó sikeres huszárroham – írja közösségi oldalán a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum.

Bár az első világháború kitörésekor a hadviselő felek még nagyszámú lovassággal rendelkeztek, az állóháború kialakulásával a fegyvernem elvesztette korábbi jelentőségét. Ennek ellenére a két világháború között szinte minden állam újjászervezett és hadrendben tartott hasonló alakulatokat, ebben a hagyománytisztelet mellett szerepet játszott a gépesítés viszonylag lassú térnyerése, valamint a lovasok még mindig kielégítő terepjáró képessége és relatíve nagy sebessége. A fegyvernem végnapjainak legismertebb példája az 1939-es német-lengyel háború hősies lengyel lovasrohama a német harckocsik ellen, amely csupán a goebbelsi propaganda félreértett filmhíradóiban volt valóság. A magyar királyi Honvédség gyorscsapatai 1941-ben, a Szovjetunió elleni hadbalépéskor négy huszárezreddel rendelkeztek.

A magyar lovasság utolsó jelentős lovasrohamát a 4. huszárezred hajtotta végre, elődeik híres stojanowi lovasrohamától napra pontosan 28 évvel később. Elsődleges feladatuk a Nyikolajev városának elfoglalására küldött német és magyar csapattestek biztosítása volt. A híres támadás Mikecz Kálmán őrnagy harccsoportjához fűződik. A huszárok nyílt, könnyen áttekinthető terepen, ellenséges tüzérségi tűzben és tikkasztó melegben kezdték meg támadásukat.

Egy német szemtanú, Erich Kern 1948-as visszaemlékezésében így ír az eseményekről:

Ismét harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, amely egy magas vasúti töltés mellett ásta be magát. Már négyszer rohamoztunk, és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromkodott, a századparancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk. Mi az ördögöt akarnak ezek itt kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: a magyarok megbolondultak! Lovasszázad lovasszázad után közeledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez. Fénylő aranyparolis ezredesük kirántotta kardját. Négy-öt könnyű páncélkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban, villogó kardokkal, végigvágtázott a széles síkságon. Seydlitz rohamozott így valaha. Minden óvatosságról megfeledkezve kimásztunk az állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm. Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordult, és pánikszerűen elhagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. A huszárkard, úgy látszik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen.

(a kép forrása: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum)

Összesen 66 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Anno, a seregben lenyűgözött az AK-47-esem. Tök elegáns fegyver, könnyű szétszedni, tisztítani, amilyennek egy gépnek lennie kell, no! Szerencsére sose küldtek vele gyilkolni...

Távolság kérdése... A festők kedvelik a témát. Igaz, hogy a festményről nem jön át a vér- és a szarszag.

Azért én annyira nem sajnálom őket... Számomra főleg annyiból volt élmény, hogy megtanultam: egy év börtön az sok.

Azonban az első hónap, pont amikor lövöldözni tanítottak meg, és kibillentettek a komfortzónámból némi kúszásmászással, az tényleg fontos volt. Tanulságos is. Szóval az alapkiképzés.

Na, ez az az élmény, amit tényleg meg lehetne adni a "mai fiataloknak". 2 vagy 3 X 1 hónap alapkiképzés. Az egyik lehetne mondjuk télen is, és felőlem a lányoknak is, ha már egyenjogúság van.

Nagy Kálmán "az utolsó huszár" mesélte nekem, hogy a második világháborúban is volt sikeres huszár akció.
Egy pihenőben lévő orosz páncélos osztag legénységét vágták le rohammal.

Tisztára, mint Az Utolsó Szamurájban.

Mondjuk engem az is érdekelne, mit csináltak a huszárjaink a II. világháborúban 2 huszárroham között...

Ja, a svájciaktól loptam az ötletet, nem saját kútfő.

Amúgy azt azért hozzáteszem, hogy a mostani Honvédségünk önkéntes katonai táborai meglepően ütősek.

Egy édesanyával beszéltem, aki áradozva mesélte, hogy csodát tettek a gyermekével, aki egészen boldog volt egy ilyen táborban. A kiképzői korrektek voltak, akin látták, hogy lógós, azt megszívatták, ahogy kell, de aki igyekezett, csak ügyetlen volt, annak segítettek. Minden OK volt, attól eltekintve, hogy a gyerek az 1 db. tartalékpólóját tisztán hozta haza... Szóval csöndben, a végeken történnek jó dolgok, amikről nem is szól a média.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés