A legmagyarabb Habsburg személyéről, csodálatos örökségéről a Habsburg Történeti Intézet könyv és kisfilmek formájában is megemlékezik.
Kezdjük ott, hogy mindig is irigykedtem, hogy a lengyelek mennyire fontosnak tartják a 18. század második felére és az az utáni fordulóra való megemlékezést. Éppen ezért szívderítő az az emlékév és programsorozat, amelyet a Habsburg Történeti Intézet indított útjára már 2023-ban.
250 éve született József nádor, országunk egykori osztrák, spanyol és olasz gyökerű vezetője.
Ezt is ajánljuk a témában
A nádor a bátyjával, I. Ferenc császárral szemben is kiállt a magyarok érdekeiért. A kommunizmus irtotta az emlékezetét, de mi nem felejtünk. József nemes volt, a szó valódi értelmében.
A maratoni megemlékezés az „Egy modern fővárosért” – József nádor és Pest-Buda című, a Nemzeti Múzeumban megtartott konferenciával indult karöltve a Habsburg Ottó Alapítvánnyal. A tudományos anyaga könyvben 2024-ben jelent meg a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány kiadásában, és az ott elhangzott előadások videón is megtekinthetők a Habsburg Intézet YouTube-csatornáján. Közben számos egyéb program zajlott, például beszélgetések szakértőkkel a köztévé és a közrádió kulturális műsoraiban. Idén március 9-én pedig emlékest következett a nádor születésnapján, melyen Őze Sándor intézetigazgató tartott köszöntőt, Csorba Lajos professzor hosszú, de élvezetes, anekdotázó előadást és Bogányi Gergely zongoraművész Liszt-koncertet a zeneszerző metafizikusabb műveiből, természetesen Bogányi zongorán.
Ahogy látható, a programok érzelmileg is igyekeztek közelebb hozni József nádor személyét és munkáját a mához. Ami indokolt, hiszen 1848 fénye elhomályosította a korábbi nemzedékét, és 1945 után a Habsburgokat szabályosan kiradírozták a történelemkönyvekből.
Jellemző, hogy a nádori iratok, különösen a titkosak, máig nincsenek kellőképp feldolgozva.
József nádor öt évtizeden át állt országunk élén, 19 éves korától a haláláig. Bár erős gyámság alatt kezdte, meglepően hamar a saját talpára állt. Ennek oka a hirtelen kerekedett, viszont annál erősebb magyarságszeretete volt, folyománya pedig egy korszakonként különböző intenzitású, de egyensúlyozó, érdekérvényesítő politika a Habsburg-udvar és a magyar rendek között, országunk alkotmányos, kereskedelmi és kulturális felemelkedéséért. Amikor 2010-ben a választók új kormányt bíztak meg, ezt azzal a szándékkal is tették, hogy végre megismerhető legyen a múlt. A programsorozat ennek a megvalósítása rengeteg politikai és életrajzi tény, művelődéstörténeti adat felszínre hozásával. A könyv olvasása vagy a videók megnézése így még annak is hasznos, akit csak résztémák érdekelnek,
például az életrajz, az országgyűlési csaták, a korabeli közlekedés, lapkiadás, kertészkedés.
József nádor személye nemcsak a hatalomban eltöltött idő hossza miatt érdekes. Magában hordta a kor máig ható, nagy ellentmondásait. Az abszolutista bécsi udvar és a legalább részben függetlenedni, saját erőből fejlődni akaró Pest-Buda ellentétét. Az istennek hátat fordító klasszicizmus és romantika közegében új kultúrát, színházat, koncerttermet, iskolákat, kórházakat alapító erők küzdelmét. A félig kihalt ország területére betelepülő külföldiek magyarrá válását, de a II. József féle erőszakosság és önkény nélkül, a nemzeti érzés, nyelv, kultúra és gasztronómia kibontakoztatásával. Ma igencsak a nádor teremtette magyarságképben élünk, még ha nem is tudatos.
A könyv fejezeteiből vagy a videós előadásokból kiviláglik egy ritkán átgondolt dolog. Országunk erős jogi és gazdasági alávetettségben várta a nádort 1795-ben, ilyenek voltak pl. a vámok. Szegénység, elmaradottság jellemezte. Ám képes volt hosszú évtizedek gondos munkájával és erős harcaival kilépni abból az „éléskamrás” szerepből, amibe kényszeríteni akarták,
és az iparosodás, polgárosodás terén felzárkózni Bécshez és Prágához.
Csorba professzor az említett márciusi előadásában hosszan beszélt a margitszigeti, az 1838-as árvízben vízszintesre dőlt, ám máig élő és termő narancseperfáról. A kertészkedésért rajongó, 3000 növényfajt biztosan felismerő nádor korából több ilyen matuzsálemünk van. Ha igaz az, hogy „Angliában háromszáz éve nyírják a gyepet”, akkor ránk meg az, hogy 250 éve ültetünk fákat.
A könyv több mint 600 oldal terjedelmű, a két kötetben 17 tanulmány szerepel. A 2-3 perces tematikus filmek, akár a metrón is nézhetők, a 15-20 perces konferenciavideók pedig kicsit behatóbban segítenek megismerni József nádor élettörténetét, számottevő politikai és közéleti tevékenységét. Talán nem ünneprontó, főképp nem szerénytelen a megjegyzés,
de kaphatott volna több teret a nádor nagy politikai ellenfele, a konzervatív Zichy Károly, a kettőjük szárnyai alól kelt ki a fiatal liberális arisztokrácia. Izgalmas ellentét és közösség egyszerre.
Sina báró befektetőről és Batthyány Jánosról is jó lett volna több adat. Utóbbi a zsugorisága miatt sokszor kigúnyolt „magyar Krőzus”, aki a modern magyar kapitalista előképe lehetett. Vagyona házasságok révén a Zichykhez, majd Széchenyi köréhez került. Vagy itt vannak a Czartoryskiak, akik Lengyelország széthullása után magyar honosítást nyertek a század elején. Állítólag ők indították el a pánszlávizmust Moszkvában, ami pogromokon át Trianonig vezetett, de ők küldték hozzánk Bemet és a többi légióst. Különösen a modern magyar iskolarendszer indulása szempontjából lennének érdekesek. A lengyel oktatásügy világelső volt a bukás előtt, a bukás után ezrével jöttek magyar iskolákba lengyel fiatalok,
Czartoryskiék pedig hozzájárultak a Ludovika építéséhez, s talán máshoz is.
A tudomány szeret egyszerűsíteni, hogy a kort érthetővé tegye. Ezért is volt telitalálat Bogányit szerepeltetni a születésnapon, mert a művészet érzéseket közvetít, és a totalitásában ábrázolja az embert és a világot. S ha már ismét szóba került Liszt, érdemes megemlíteni, hogy Csorba professzor hosszan beszélt a nádor Hermina lányáról elnevezett, a Városliget mellett álló templomocskáról is. Korszakváltóként ez volt az első neogótikus építmény, melyet építeni kezdtek a hazánkban. Avatásán fellépett Liszt, a Szekszárdi mise bemutatóját tartotta.
Kár, hogy a turisztika és a zeneművészet nem tart igényt az épületre, mondjuk úgy, hogy éves emlékkoncertet rendez Carl Filtsch tiszteletére. Az erdélyi Filtsch 15 évesen hunyt el, Lisztnek a tanítványa volt, s európai sztárrá vált gyerekként. Szép történetének az ad aktualitást, hogy az önkormányzat díszes térképeket helyezett el a Ligetben, és mostanában egyre több külföldi rajzik a templom körül tanácstalanul, mobillal a kézben, a gazdasági nehézégek miatt egyelőre fel nem épült Magyar Innováció Házát keresik. Jó példa ez arra, hogy egyetlen történelmi adatból hogyan lehetne gazdasági hasznot húzni akár a vakokkal és a kerületi zeneiskolával együttműködve, és hogy a program során publikált anyagokat általában hogyan hasznosíthatná a gazdaság.
Az anyag legizgalmasabb része talán a modern Budapesttel kapcsolatos.
A nádorék a pesti városfalon belül vagy mellett (Országház, Nemzeti Múzeum, Nemzeti Színház) kezdték el a fejlesztést, ami a világvárossá válás alapja lett. Később messzebb is terjeszkedtek Újpesttől Soroksárig, azaz az 1950-es Nagy-Budapest előképét is náluk kell keresni. A papíron vagy digitálisan közölt portrék, tájképek és épületrajzok sokasága jelzi, hogy nem csak a derbyshire-i Mr. Darcyknak volt akkoriban élete.
Egyetlen példa. Amikor 1854-ben Dreher gyárat épített Kőbányán, ez nem csupán azt jelentette, hogy a borkészítés, a kő- és agyagbányák, illetve a téglagyárak mellett végre valami más is megjelent, nagy lemaradásban a kényszeresen mindig fejlettebbnek látott Nyugattól. Az osztrák Dreher német és angol tanulmányok után nem pusztán meghonosította a legújabb bajor technológiát. Valójában azt ismerte fel, hogy milyen komparatív előnyökkel rendelkezik Kőbánya Münchennel szemben, a technológiát kreatívan erre hangolta, és így állt neki nálunk sört gyártani. Ha van valami, ami hűen jellemzi a nádor korát, akkor ez az, még ha Dreher egy-két évvel később is érkezett hozzánk a nádor halála után.
Itt aztán el is érkeztünk a lényeghez,
a nádor idején kibontakozott közüdvhöz és szociális eszméhez.
A Ludovikától az MTA-n át a menhelyekig, iskolákig, a Hermina-templomig minden közadakozásból épült, és a szatócs pénze is benne volt, nemcsak az arisztokratáé. A templom körül ma a vakoknak számos intézménye áll, akik még ma is úgy tudják, hogy szervezeteik 1920 körül jöttek létre. Holott már 90 évvel korábban nagy adakozások történtek a javukra, kaptak épületet, iskolát, ellátást, sőt hangszereket, hogy saját keresményük és életük legyen. Szóval, ha van értelme a programsorozatnak, akkor az az, hogy felhívja a figyelmet a korszak alapvető, most is érvényes tetteire és eszméjére: élni csak másokért érdemes. Pont úgy, ahogy a „legmagyarabb Habsburg”, József is tette.
József nádor, a legmagyarabb Habsburg csodálatos örökségét a Habsburg Történeti Intézetet is fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány huszonöt rövid és szemet gyönyörködtető kisfilmben dolgozta fel. Ezek a filmes séták kultúrtörténeti érdekességeket és elgondolkodtató történelmi összefüggéseket tárnak fel ebből a gazdag, ráadásul a mai nemzettudatból jobbára kiesett örökségből. A Vérmezőtől a győri csatatérig, a Budai vártól az ürömi pravoszláv kápolnáig, a fertődi gloriette-től a Magyar Nemzeti Múzeumig, az Alcsúti Arborétumtól a nádori kriptáig vezetnek filmes sétáink, melyekben Csorba László történészprofesszor mesél József nádorról és családjáról, tetteik fontosságáról és szerepéről Magyarország történetében.
Nyitókép: József nádor (Wikipédia)
Kapitány István eltörölné a védett benzinárat, Panyi Szabolcs bebukott, az ukránok belátnak a Tiszába. Itt a Mesterterv legújabb adása.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
Egy választási győzelem normális esetben a jövőről szól: reformokról, gazdaságról, fejlődésről. De mi történik, ha a hatalom másnap már nem kormányozni akar, hanem elszámoltatni? A történelem azt mutatja, hogy a bosszú logikája gyorsan felülírja a jogot – és ezzel nemcsak a politikát, hanem a gazdaságot is megrendíti. A kérdés nem elméleti: minden demokrácia életében újra és újra felmerül.
A hazai kávézás történetét talán még sosem tálalták elénk ilyen okos, mégis szórakoztató módon, ráadásul közpénz felhasználása nélkül.
„Miért cserélném le a világpolgárságot arra, hogy csak magyar legyek?” – vetette fel a Nobel-díjas író.
Míg Bandholtz tábornok lovaglóostorral kergette el a Nemzeti Múzeumtól a betolakodókat, addig a magyar tiszt furfanggal igyekezett menteni a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum kincseit.
A magyar néplélek plebejus, de felemelő megnyilvánulási formáját a stadionozók soha fel nem fogják.
Rendeződhet a helyzet, de idő kell hozzá.
A külügyminiszter szerint az orosz kőolaj és földgáz „nem azért fontos, mert orosz, hanem azért, mert olcsó”.
