Istennel a hazáért és a szabadságért – II. Rákóczi Ferenc emlékezete

Három és fél évszázada, 1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc, a magyar függetlenségi hagyományok és szabadságeszmény megtestesítője. Mészáros Kálmán történésszel, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársával, a korszak kiemelkedő kutatójával beszélgettünk a fejedelem küzdelmes életéről és örökségéről.

Fejedelmi vér

Az ifjú Ferenc erdélyi fejedelmek leszármazottja volt, sőt oldalági felmenői között tudhatta Báthory István lengyel királyt is. Erdély trónját nagyapja, II. Rákóczi György elveszítette, apja, I. Rákóczi Ferenc csak a puszta címet viselte.

A gyermek Rákóczi az édesanyja, Ilona révén a Zrínyik törökverő hagyományát örökölte. Viszont nagyapja, Zrínyi Péter – Zrínyi Miklós hadvezér és költő öccse – már az oszmánok pártfogását kereste a Habsburgokkal szemben, és emiatt vérpadra jutott sógorával, Frangepán Ferenc Kristóffal együtt. A Wesselényi nádor nevével jelzett összeesküvést követő megtorlások így megroppantották a Zrínyi, Frangepán és Rákóczi családok politikai erejét: 
I. Rákóczi Ferenc is csak anyja, Báthory Zsófia közbenjárására tarthatta meg életét 400 ezer arany váltságdíjért cserébe. „A család mindkét ágát sújtó, feldolgozatlan tragédiák ellenére

Apja korai elvesztése után anyja és nagyanyja féltő gondoskodása vette körül, s ő maradt a család újbóli felemelkedésének egyetlen reménysége” – emeli ki a történész.

Zrínyi Ilona 1682-ben, két évvel anyósa halála után ment nőül a nála nyolc évvel fiatalabb Thököly Imréhez, aki röviddel később török segédlettel Felső-Magyarország fejedelme lett. A roppant kiterjedésű Rákóczi-vagyon, a birtokok, várak és katonáskodók innentől mind az ő hatalmát szolgálták. „A Rákóczi-ház emberei, főként a Báthory Zsófiától megörökölt szolgálattevők azonban betolakodót láttak benne, és a gyermek Rákóczi is ekként viszonyult mostohaapjához. Édesanyjához szeretettel ragaszkodott, de rá is úgy tekintett, mint aki férje túlságos befolyása alá került.”