Aki nagycsaládban él, értenie kell a humort, mert úgy sokkal könnyebb. Bizony, mi nagycsaládosok is szoktunk magunkon, s egymáson nevetni, bár a jobbító szándék egyértelműségére – talán bocsánatos bűnünk – igyekszünk figyelni. De ahhoz nem kell nagycsaládban élni, hogy tudja az ember, aki – hivatalosan – felnőtt, értelmes állampolgár, hogy van, amivel nem szórakozunk, vagy csak nagyon óvatosan: ilyen a másik méltósága, emberi és szülői érzelmei, az édesanyja, édesapja, vagy, mint jelen esetben, a másik ember gyermeke, gyermekei. Alig merem leírni a mérték szót, mert nincs kedvem lábjegyzetben megmagyarázni, de a Wikipédia ebben is nagy segítséget nyújthat, ha a szerkesztőség többi tagjára vezető szerkesztőként már nem számíthat a szerző; nem gondolhat sokat felőle a főszerkesztő sem, ha ezt a szöveget így elfogadta, gondolván, ez a megszokott, a tőle elvárható szint. Így történhetett meg, hogy egy családi autó tesztje kapcsán kifejezetten a nagycsaládosokat megcélozva kiderül, hogy a szívószál-problémának, a gyermekmunkának, a környezetszennyezésnek, s a túlnépesedésnek mind a magyar nagycsaládosok az okai. Ez a blődség utal egyedül arra, hogy talán tényleg nem gondolta komolyan, amit írt. Azonban a szerző saját bevallása szerint is szándékos provokáció ez a cikk, hiszen közösségi oldalán jelezte, hogy amikor megírta, tudta, hogy kapni fog érte. Aki ilyen kis rosszcsont, az bizony rosszcsont, ám a rosszcsont magánvéleménye is magánvélemény. A jópofaság, a tévedhetetlenség gyermeki önfeledtsége pedig minden bizonnyal delejes hatású életérzés, jó lehet, ha valaki a végtelenségig – intellektuális Chuck Norrisként: kétszer is – magáénak tudhatja.
Nagyon sokakat megbántott ez a cikk, nagyon sokan írtak is nekünk, hogy ne hagyjuk szó nélkül. Persze volt olyan is, aki szerint a cikk színvonala miatt inkább hagyjuk. Azonban ez az írás is része – akár akarta a szerző, akár nem – egy ennél szélesebb, és sokkal komolyabb kontextusnak, amely a nagycsaládosokat, s magát a gyermekvállalás intézményét érinti.
Az talán nem szorul magyarázatra, hogy a nagycsaládokban is ismerik a mosható pelenkát, szívószálat sem dug mindenki a gyermek italába, sőt kifejezetten környezettudatosan és környezettudatosnak is nevelnek nagycsaládokban gyermekeket. De a Totalcar cikkének valójában semmi köze a zöld szemlélethez, csak egy otromba és/vagy rosszindulatú játék, pestiesen szólva, zöldség. Ugyanakkor beáll abba a sorba, amely szembeállít egymással, amúgy nem szemben álló csoportokat és dolgokat. Jelen esetben a környezetvédelmet és a nagycsaládosokat állítja szembe a cikk írója, mintha a gyermekszámtól függne a környezettudatosság. Többször hallottuk már, hogy szembe próbálják állítani velünk a gyermekteleneket, de még a szingliket is. Mintha nem lettünk volna mi nagycsaládosok is korábban gyermektelenek, vagy egy és kétgyermekesek, s bizony vannak köztünk szinglik is, akik ugyanúgy mindent megtesznek a gyermekeikért. Ezek nem csupán hazug szembeállítások, de rosszindulatúak is. Mi, nagycsaládosok még soha senkinek nem akartuk megmondani, hogy miként éljen, feladatunknak azt tekintjük, hogy minél többekkel ismertethessük meg életformánkat, mert úgy gondoljuk, hogy a több gyermek több szeretetet jelent, s sokak életét teheti boldoggá. És ami a legfontosabb: még soha senki életformáját nem állítottuk be károsnak, különösen nem a gyermekeinek száma alapján, még tréfából sem, pláne ilyen nagy nyilvánosság előtt, s nem foglalkozunk azzal, hogy mások életformáját negatív színben tüntessük fel. Mert ezt tenni a tényleges károsanyag-kibocsátás, s nem az, ami az autókból származik.
Kardosné Gyurkó Katalin,
a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke