Stone nemcsak antimarxista, hanem amolyan brit módra németellenes meggyőződésű is volt. 1994-ben így fogalmazott: „A németek azért akarnak jó európaiak lenni, mert ettől megszűnnek rossz németnek lenni”. Szkeptikus volt az európai uniós projekttel szemben is.
A közép-európai nemzetek iránti megértésben a legmesszebb jutott a brit gondolkodók közül.
Beszélt magyarul, ami különös ritkaság ebben a szakmában. Nekünk, magyaroknak Stone életművében talán az egyetlen hátrányt az jelentette, hogy túl sokáig élt és dolgozott Törökországban, és történelmünk törökökkel kapcsolatos véres és tragikus szakaszát mintha Lewis Carroll tükrein keresztül nézte volna.
De az is igaz, hogy jó oka volt a távozásra Oxfordból. Elege lett az úgynevezett akadémiai, egyetemi világból: „Ha körülnézel Európában, olyan, mint egy Legoland, ahol suttyók a fejesek”. Könyveit, köztük a Törökországról szólót is, számos nyelvre lefordították, többek között thaira és kínaira is. Az első világháború keleti frontjáról írott, 1975-ben megjelent könyve kilenc kiadást ért meg, és jellemző a nyugati történészvilágra, hogy lényegében a mai napig ez az egyetlen erről szóló tematikus összefoglaló munka.
1964-ben, amikor magyar barátainak szeretett volna segíteni disszidálni, a csehszlovák állambiztonság letartóztatta, és három havi börtönre ítélték. Ennek a pozsonyi kalandjának szerettem volna emléket állítani azzal, hogy azt a csehszlovák dokumentumok és a vele készített interjú alapján tanulmányként dolgozom fel. Bár az archív anyagokat átadtam neki, sajnos, ő már nem olvashatja el a tanulmányt idelent.