Viktor Amerikában

2019. május 16. 11:19

Trombitás Kristóf
Mandiner
Arra kell törekednie a diplomáciánknak, hogy minél jobb helyzetbe kerüljön Magyarország, ehhez pedig nem árt a legerősebbek asztalánál ülni.

Olyan volt ez a Trump-Orbán találkozó a progressziónak, mint egy pörölycsapás az agyra. Hasonlót talán akkor élhettek át, amikor Orbán Bolsonaróval fotózkodott, de Brazília elnöke azért mégsem a világ legnagyobb hatalommal rendelkező embere. És ha csak pár mondat erejéig, ám érdemes kitérni arra, milyen óriási – és főképpen sikeres! – munkája van ebben a magyar diplomáciának. Kezdődött ez azzal, hogy 2016 nyarán Orbán Viktor Európa vezető politikusai közül elsőként és egyetlenként mondta ki, számunkra előnyösebb lenne, ha Trump behúzná az amerikai választásokat.

Persze akkor is megvolt a szokásos körberöhögési folyamat az ellenzéki sajtóban, tudják, ugyanazoktól az emberektől, akiknek a ’90-es évek óta tévedhetetlen meglátásaik vannak,

csak éppen a valóság fogyott el alóluk,

de újfent igaznak bizonyult, hogy kevesen látnak úgy a pályán, mint Orbán.

Folytatódott azzal, hogy egy olyan nagykövet érkezett Magyarországra, aki Trumppal még bőven politizálásának megkezdése előtt baráti kapcsolatba került, és dacára a ténynek, hogy karrierdiplomata rég nem teljesített Magyarországon nagyköveti szolgálatot az USA-ból, mégis talán a legkomolyabb aduászt adta a kormány kezére. Egyébként a Cornstein és a kormány közötti jó viszony sem a semmiből jött, azért meg kellett dolgozni.

És nyilvánvalóan nagyon sokat segített az is, hogy a magyar vezetés az elmúlt években soha nem látott barátságba került az izraeli kormánnyal, akik meg az USA legkomolyabb szövetségesei, és a frissen választást nyert Netanjáhú egy szabad pillanatában azért a maga befolyását is latba vethette.

Szögezzük le: az amerikai és az izraeli vezetés magyar jobboldali kormány felé való nyitása jelentős diplomáciai teljesítmény Budapest részéről.

Ami a találkozón történteket illeti, arról keveset lehet tudni, de jó eséllyel sor került/fog kerülni valamilyen üzlet megkötésére. Már korábban is írtam arról, hogy az a tény, ahogy az amerikai kormányzat a CEU-t kezeli, egyrészt köszönhető Soros amerikai aktivizmusának – nem szeretik Sorost a republikánusok –; másrészt az sem elhanyagolható tényező, hogy maga Cornstein említette a lehetséges haditechnikai megállapodásokat, egyfajta kiváltásaként a CEU-nak, egyúttal a külpolitikai viszony barátságossá válásának viszonzására.

Erdogan valószínűleg szintén szeretett volna fegyvereket eladni, a török hadiipar egyre jobb, de a Trump-találkozó ténye azt jelenti, hogy

nem nagy meglepetésre az amerikaiak nyerhettek a liciten.

Viszont ami a politikai kommunikáció oldalát illeti, ez nem is fontos. Ami fontos, hogy a négyszemközti beszélgetés megtörtént, a fotókat elkattintották, és a legmagasabb helyről érkezett megerősítés arról, hogy Orbán Viktor maximum a hazai, balliberális értelmiségi fejekben van elszigetelve.

Emellett a Strachéval és Salvinivel való találkozók annak mutatták jeleit, hogy Orbán Viktornak arra is komoly terve van, ha a Fidesz végül mégsem marad az EPP-ben.

Erről korábban már írtam: az EU mostani válságos állapotában pusztán arra kell törekedni, hogy minél jobb helyzetbe kerüljön Magyarország,

ehhez pedig nem árt a legerősebbek asztalánál ülni,

ugyanakkor ha valóban előáll az a helyzet, hogy a Néppártnak csak bizonyos zöld, liberális és balos erőkkel kiegészülve lesz többsége a EP-ben, míg a populista tömbnek sikerül igazán nagyot futnia, úgy nem elképzelhetetlen, hogy a Fidesz-KDNP felhívására több tagpárt is kiszakadhatna az EPP-ből, akikkel már az új közeg erősödhetne tovább

Arról meg ne is beszéljünk, hogy mi lenne, ha a Farage-féle félig vicc-, ugyanakkor ezerrel euroszkeptikus párt megnyerné a brit EP-választást, és Nagy-Britannia végül mégis tartósan maradna még az EU-ban. Számos forgatókönyv és ezernyi potenciális végkimenetel lehetséges a jövő vasárnapi EP-választás után, ugyanakkor adott szituációban Farage-ék is a mérleg nyelve lehetnek a frakciók közötti erőviszonyokban.

Amennyiben viszont az EPP magabiztosan nyerné a választást, a populisták alulszerepelnének és kiegyezni sem kéne – ennél látványosabban – a baloldallal, akkor minden maradhatna a régiben. Az eddigi lavírozást elnézve ez azt is jelenthetné, hogy a Fidesz megőrzi a tagságát, maradna a megszokott leosztás, és a fő cél továbbra is a nemzeti érdekek legbelsőbb klubban, legfontosabb tárgyalóasztaloknál való képviselete maradna.

Orbán hazai ellenfeleinek addig is marad a tétova és tét nélküli téblábolás a washingtoni előszobákban.

Összesen 145 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Valamint hova tűnt a ceu-s történész asszony, valami Mariska

Nem csodálom, hogy nem érted, ballibek nem tudnak ilyen elemzést írni. Egy variációnál többre nem futja:-)

Nem nagyobb, mint te:-))))

Nézd, biztosan nagyon okos vagy, ez ok, de mégiscsak feleannyira, mint Trombitás. Elég pc voltam?:-))))

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés