MCC-konferencia

Tényleg nem tehetünk semmit? – Douglas Murray a migrációról

2019. március 23. 20:59

A mai tapasztalatokon alapuló igazság: amint fejlődni kezd egy ország, az nem megállítja, hanem elősegíti a migrációt, hiszen az embereknek több anyagi forrásuk lesz ahhoz, hogy Európába jöjjenek – mondta Douglas Murray budapesti előadásában. Az Európa furcsa halála c. könyvével itthon is széles körben megismert brit konzervatív publicista összefoglalta: szerinte mik a legfontosabb migrációval kapcsolatos megoldatlan problémák. Tudósításunk.

Douglas Murray brit író és publicista, a Centre for Social Cohesion think tank alapítója, a The Spectator című konzervatív folyóirat társszerkesztője is részt vesz az MCC nemzetközi migrációs konferenciáján Budapesten.

Murray a magyarul is megjelent, Európa furcsa halála című kötetében arról írt, hogy az elmúlt évtizedekben közel-keleti és afrikai bevándorlók millió árasztották el Európát, amelynek következményei többek között az iszlám terrorizmus és bűnözés, a no-go zónák kialakulása, valamint az, hogy egyre több ember érzi úgy, idegen saját hazájában.

 

 

„Újra fel kell tennünk a kérdéseket, amelyeket Nyugat-Európa elfelejtett feltenni a migrációval kapcsolatban” – kezdi előadását Murray, aki hét problémát azonosított a témában, ezeket kifejtve beszéde során.

Az első probléma: nem, nem költözhet a fejlődő világ a fejlettbe. Ez környezetileg, társadalmilag és az ellátó rendszerek működőképességét tekintve sem lenne fenntartható – mondja Murray. A nyugati államok ugyanakkor nem bírnak, nem mernek válogatni a bevándorlók között. Csak az inklúzióról, a befogadásról beszélnek, pedig az exklúzióról is kellene.

A brit szerző álszentséget, képmutatást tapasztal a nyugati államok körében – de nem csak ott.

A közel-keleti országok, például Katar Európa nyakába akarják varrni a felelősséget a migrációért, miközben ők egyetlen menekültet sem fogadtak be. Amikor pár hete Katarban járt, interjút adott, és a riporter csak az európai vonatkozásokról, a gyarmatosítás örökségéről és felelősségéről kérdezte őt. Amikor Murray visszakérdezett, vajon Katar mennyi szíriai menekültek fogadott be – és ez a szám gyakorlatilag nulla, akkor a riporter azzal vágott vissza: ő Európára fókuszál. „Na, persze” – reagált erre Murray.

A fontos kérdés: mi a különbség a valódi, az életüket mentő, üldözés elől menekülő emberek és a gazdasági bevándorlók között? Az ENSZ és a legtöbb civil NGO ezt a fontos különbségtételt, ezt az elválasztást megpróbálja elmosni.

A második fontos problémafelvetés: sok szó esik a fejlődő országok támogatásáról, de az a mai tapasztalatokon alapuló igazság: amint fejlődni kezd egy ilyen ország, az nem megállítja, hanem elősegíti a migrációt, hiszen az embereknek több anyagi forrásuk lesz ahhoz, hogy Európába jöjjenek.

A harmadik probléma Douglas Murray szerint az integráció eszméjének tévedése. Működhet az integráció? Hol és hogyan? Szerinte

az integráció kétirányú folyamat, amely mind a befogadó ország, mind az érkezők hozzáállásától is függ.

„Ez nem tiszta tudomány és nem megy varázsütésre sem” – mondja Murray. Nehéz megállapítani, hogy mennyi embert tud Európa befogadni, és mely nemzetek tagjai tudnak integrálódni mely nemzetek társadalmába – teszi hozzá.

Európa nagymértékben alábecsüli azt, hogy mennyien akarnak elindulni a kontinensre, és túlbecsüli azt, hogy mennyit tud integrálni" - jelenti ki Murray egy újabb problémaként. Szerinte egyes kutatások szerint a szubszaharai Afrikából a lakosság egyharmada szeretne elindulni. "Akkor mit csinálnánk?"

 

 

 

Az ötödik problémakör a média szerepe: hogyan lehet kezelni az erkölcsi kérdéseket, amikor egyéni sorsok ütköznek a nagy folyamatok, jelenségek kezelésének szükségességével, amikor egyedi érzelmes történetek találkoznak absztrakt problémákkal? A média bemutatja az egyéni tragédiákat, például azt, amikor a tenger partra mosta a kurd kisfiú holttestét. Amikor Matteo Salvini olasz belügyminiszter nem engedte kikötni az Aquarius nevű menekülteket szállító hajót, rengetegen kritizálták őt. Így tett Emmanuel Macron is, annak ellenére, hogy Franciaország szintén nem engedte kikötni a hajót.

A hatodik probléma Murray szerint a politikai fatalizmus a globalizáció korában: sok politikus a globalizmus egyértelmű mellékhatásának, következményének tekinti a migráció problémáját, és azt mondják:

„Semmit se tehetünk, ez a globalizáció, szokjuk meg”.

Murray szerint ez veszélyes hozzáállás, mert ha van egy közösség, amely akar valamit, de az őket képviselő politikusok ezt nem teljesítik, azzal elidegenítik a választókat. 

Végül a hetedik problémának a technológia szerepét jelöli meg a változások korában. A tech cégek világfolyamatokban játszott szerepe ma már sokszor nagyobb, mint az államoké. Számukra a bevándorlás előnyös is lehet, így nagy a felelősségük és sokkal többet tehetnének a migráció kapcsán.

A tech cégek irányt szabnak a folyamatoknak,

vagy akár a kommunikációnak is, amikor politikai ideológia alapján engedik vagy tiltják egyes üzenetek, álláspontok terjesztését. 

Douglas Murray kitér a christchurchi terroristára is: barbár tettnek nevezte a cselekményt, és szerinte nagyon oda kell figyelni minden radikális figurára – akár szélsőjobbosok, akár más szélsőséget képviselnek. Ezek az emberek demokratikus felhatalmazás nélkül akarják megváltoztatni a társadalmakat.

„Már előrébb kellene tartanunk ezeknek a kérdéseknek megvitatásával” – hangsúlyozza előadása végén. Könnyebb nem beszélni a kérdésről, mégis muszáj ezt megtennünk, sokkal mélyebben és sokkal szélesebb körben kell diskurzust folytatni a migrációról, ezért jó, hogy megrendezték ezt a konferenciát – zárja szavait Douglas Murray. 

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/145323

Ajánljuk még a témában