Megkötözte magát Szél Bernadett, így lázad a „rabszolgatörvény” ellen

Ennyit ért az USA kiképzés..
Gulyás Marcsi nem volt kiképzésen kiheverni az április 8-at?

"Nekem is az jutott eszembe, hogy ezt már Amerikában tanulta !?"

Azt mondta. Hogy 3 hét alatt annyit fejlődött USA-ban, hogy nagyon jól fogja tudni hasznosítani immáron nem elnökként, nem párttagként itt műveleti területen. Nem köti a bázisdemokrácia.

Volt a másik hasonló elvtársnője, aki a Parlamenthez lakatolta magát, de rossz ellenkező oldali kapuhoz és elvitték a lakatkulcsot. Vágót kellett hívni.
Szabadulóművészek..
Orbán kiengedte a tömlöcéből?

Az EU Parlamentben is betapasztott szájjal demonstráltak a sajtótörvény ellen...
Politikai marketingben profik, kár, hogy semmi máshoz nem értenek.

Tordai, Jakab, most meg Széll. Mostanában mintha elszaporodtak volna a performatív elemek az ellenzéki politikában. Nyilván azért, mert mondanivaló nincs új.

Foglalkozom a gondolattal, hogy magamat Szél Bernadetthez kötözve lázadjak Szél Bernadett ellen.

"Retteghet Tarlós!"

Meg a Puzsér, meg a Karácsony!

A labilis Schiffer nem csoda nem bírta már ezt idegileg.

Mostanában ez a divat. Az ellenzék szereplői performanszokat tartanak, hátha végre felfigyelnek rájuk a választók. Detti szerintem sem jó ebben, de elnézve a konkurenciát (Tordai Bence, Jakab Péter pl.), azért van némi esélye.

A spiné észre sem veszi miközben másokat rabszolgázik, ő maga egy rabszolga. Egy másoknak hasznos idióta.
"Nem vagyok matematikus.."

Ilyen súlyos esetekben mindig felmerül a család, a környezet felelőssége is. Nincs egy barátnője aki finoman jelezné, hogy "Detti, ez ultragáz"?

Nem tudták kinél a lakatkulcs.
Ahogy a korai munkásmozgalom géprombolással indult, ezek a mai progresszívek mindenhez odakötik, láncolják magukat.
Detti vonzódása nem új keletű a kikötözéshez. A nemzetbizottsági bizottságba fészkelte be magát, hogy megtudja mikor és merre megy a kigyöngyhalászott paksi hulladék az Ural mögé. Hanyas vonat elé kösse oda magát?

Bizony néhány fideszes potentát nyakán sokkal jobban állna!!!!!!

Ahhoz sem ért.

Mi a bajotok, ez így tökéletesen következetes.
Zöldéknél a szalmát lapátolják, a kezüket sportkötéllel kötözik, a pártelnököt pedig eltitlják a tisztségektől. Ennyi.

"Eddig nem rossz, de azért a száját is be kéne tömni!"

Ritka irritáló hangfekvésben nyomat irritáló szöveget ráadásként hadarva.

"Munkaerőhiány ide, munkaerő hiány oda, a munkavállaló a kiszolgáltatott."

A munkaadó is kiszolgáltatott. Nem találok embert.. Haverom sem.

"Nincs semmi bajom a rabszolgákkal. Nagyapámnak is voltak rabszolgái. Eladta őket"

Azt nem lehetne, hogy fúziónálna ez a pár festék dobáló, szerkesztőségbe berontó, ordibáló, köteles, odaláncoló, lakatoló, kígyózó ellenálló, metrosexuális influencer? Ezek annyira XXI. századiak!

Ez a nő kikötőzve szereti?

Nemcsak bánatos ez az arc, hanem kiélt, leharcolt arc. Eszedbe jutna megvigasztalni, mert nekem nem.

Egyszer utaztam a metrón és szomorú lehettem, mert azt vettem észre, hogy a szemben ülő srác oda akar jönni megvigasztalni.
Egyébként aranyos volt, hogy ez az eszébe jutott.

Rossz helyre kötötte a kötelet.

Lökött tyúk. Szégyenében el kellene bujdokolni, nem pedig hülye viccekkel szórakozni.

A kötél az ország nem kis részének nyaka körül szorul. Ami elsődlegesen helyzetünkből fakad és adott jövőbeni változások következményeiből, amelyekre olyan lépésekre is rákényszerülhetünk, amelyek részben magunk ellen hatnak. Az egyik legfontosabb problémakör, amire nem fordítottunk kellő figyelmet az elmúlt évtizedekben. Sokan egyelőre nem fogjuk még fel ennek jelentőségét.

Fogyunk, egyre kevesebb az országban az aktív munkaerő. Nem mindegy, hogy hogyan és merre haladunk tovább, ahogyan az sem volt mindegy, hogy eddig hogyan és merre haladtunk.

Elnézést, másolom magam, de így egyszerűbb most.

Egy hónapban általánosan 160 munkaórával számolunk. 250 óra illetve 400 óra az megfelel kb. 1,5 hónap illetve 2,5 hónap munkaidőnek. Mindez pluszban ezentúl, a rendes munkaidőn túl max. keretként.

Egyik oldalon a tömény tűlmunka az ember egészségére, életkilátásaira romboló hatással van. Aki kidől, örül, ha másnap el tud indulni dolgozni, az immunrendszer gyengül, előbb fog megbetegedni.A regenerálódás lehetőségei csökkenek. Az otthonléttől, családtól, család alapításától vesz el időt a tömény túlmunka. Magasabb fordulatszámra, pulzusszámra pörgetjük magunkat, nagyobb lánggal fogjuk égetni az emberi élet gyertyáját.

Másrészt lényegében a kieső munkaerőt, a hiányzó munkaerőt kellene ezen úton is pótolnia az aktív munakerőnek, mind nagyobb mértékben,

Mivel a demográfiai helyzetünk olyan, a jövőben nyugdíkorhatár emelés is várható mindezek mellett. Egyre többen lesznek, akik nem fogják megérni a nyugdíjas éveket.

Az országot valakiknek működtetniük kellene. Most látszik, hogy valójában mekkora problémát képez a munkaerőhiány, a demográfiai változás, aktív elvándorlók számossága, amiről nem beszéltünk eleget a múltban.

Sokkolni fogja a társadalmat egyre több helyen a változás, amit a családtámogatások, gyermekszám növekedés irányába tett lépések nem kezelhetnek sem a jelenben, sem a közeljövőben.

S magunk csak most is civakodni fogunk, napi szinten egymásra mutogatni, a politika sem mutat helyes mintákat, közben fogyunk, sokan elmennek, külföldre, ezen világból, egyre többen öregszenek, s akik maradnak az aktívak között, azokra egyre nagyobb teher hárul.

Vannak akik ezt körülményeik miatt könnyen fogják tudni kezelni, vannak azok akiket már érinteni fog közvetlenebbül a változások halmaza s és sokan lesznek olyanok, akik ezen dolgok terheit fajsúlyosan fogják saját hátukon cipelni, ha tudják, amíg tudják.

Jó-e ezen irány, mi a megoldás? Jó-e az, ha egymás ellenében forgácsoljuk erőforrásainkat?

Egy biztos, ha a fejünket a homokba dugjuk, a szerelvény akkor is keresztül halad rajtunk, mint látszik, mivel már megérkezett, a kérdés az, hogy a kármentést milyen hatásfokkal tudjuk megvalósítani. Erre kellen összpontosítani, kihúzva mind több fejet a homokból.

Ugyanakkor értsük a helyzet komolyságát, mert kerülhetünk egyre beljebb, egyre inkább olyan helyzetbe, hogy egyre több helyzetünk lehet abszurd, akkor is ha lépünk s akkor is ha nem. Az ország működtetéséhez is erőforrások kellenek, a nyugdíjasoknak élniük kell, az egészségügynek működnie kell, a szociális támogatásoknak létezniük kell, az országnak, államnak működnie kell.

Az erőforrásainkat ellosztására is egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben, hogy mind kevesebben legyenek azok, akik lemaradoznak, ne nyíljon tovább az olló, ne osztódjon ketté ezen ország mind jobban, azokra akik könnyen megélik a hétköznapokat, egyre jobb körülmények között, sokan már lusust halmozva s azokra, akiknek nem könnyű megélni már a mindennapokat sem. Egymásra vagyunk utalva, nem lehetünk önzők sem.

Nincs időnk egymással civakodni, magunkat tovább rombolni, nem megfelelő irányokba pazarolni amúgy is szűkös erőforrásainkat, oda kell figyelnünk a másikra is, meg kell hallgatnunk egymást, tisztelve egymás személyét és véleményét, tudatosítva, építő megnyilvánulások mindenhonnan érkezhetnek, törekedni kell arra, hogy, adott problémakörökben mind többen ugyanazon irányba haladjunk s ehhez szükség van egészséges önkritikára és kompromisszumokra is.Akik itt élünk, mind közös hazában élünk s ugyanazon szekéren fogunk haldni.

A világért nem akarok neked csalódást okozni, de én már voltam jobbikos és fideszes is, attól függően, hogy kinek nem tetszett az amit írtam.

Kommunista én meg úgy vagyok, ahogy te a Párt hű katonája Terry Black.