Ne szomorkodjatok, munkásőrök!

2018. november 21. 22:29

Máthé Áron
Mozgástér
Vajon felfogják egyáltalán, hogy miket írnak le?

„A munkásőrök hagyományőrző egylete manapság is aktív, százas nagyságrendű tagsága van, simán mászkálnak egyenruhában, igazából fel sem tűnik senkinek. Kemény és elszánt emberekről van szó, akik Orbán Viktornak – anno! – a Fidesz megalakításáért börtönt, Horn Gyulának pedig az 1989-es határnyitásért halálbüntetést szántak volna. Talán nem tévedünk, ha arra gondolunk, hogy ma is készek lennének ölni. Ennek ellenére ma inkább egy sötét panoptikum, a magyar tudat mélyére kúszó rémálmok szereplőinek tűnnek, akik kőbányai kocsmák mélyén szomorkodnak, és szűk körben néha megkoszorúzzák az újpesti Vörös Katona – a Tanácsköztársaság katonájának – szobrát. Ennyit talán el is tudna viselni a nemzet, ha nem találnának szövetségeseket. Mondhatni, társutas értelmiségieket.

Ugyanis, afféle tudományos Krátkij Kursz jelleggel, »Kérdések és válaszok 1918-1919-ről« címen a Párttörténeti Intézet utódának munkatársai egy kis tanulmánykötetet jelentettek meg. A könyvecskéről Czopf Áron írt egy kitűnő kritikát, a lényeget azonban érdemes kiemelni. A lényeg pedig az első magyarországi kommunista diktatúra, az úgynevezett »Tanácsköztársaság« (a Szovjet-Republik tükörfordítása) mentegetése, hellyel-közzel elfogadtatása. A kötet nem előzmények nélkül való. Csunderlik Péter, a kötet egyik szerzője már régóta vezet városi sétákat, ahol többek között megtudhatják az érdeklődők: »Kun Béla nagyon érdekes figura, nem csak mert a tojásos nokedli megybefőttel volt a kedvence. Válságos helyzetekben pszichés alapon elsírta magát és hányingere volt, a kivégzéseket is könnyezve írta alá állítólag. A sírórohamok ellen főleg cukorkát szopogatott. – anekdotázik Csunderlik, és azt is megtudjuk, hogy a főforradalmár, talán kisebbségi komplexusa miatt, a kommün alatt boldogan intézett szívességeket a hozzá forduló arisztokratáknak.« Nem véletlen, hogy most is Csunderlik volt az, aki reagált a könyvet ért kritikákra. A Facebookra írt reagálásában felveti: »ha Szamuely tényleg egy őrjöngő állat volt (ahogy 1919 után ábrázolták), akkor miért bízták rá a proletárgyermekek balatoni üdültetésének megszervezését«. Tulajdonképpen a jogosan megvalósított, szociális jólét paradicsoma volt ez a Tanácsköztársaság, gondolhatnánk. Hiszen, Csunderlik még hozzáteszi, Arthur Koestler is ekkor ette a legtöbb fagyit!

Vajon felfogják egyáltalán, hogy miket írnak le? Olcsó lenne Hitlerre és kedvenc németjuhászaira utalni, vagy arra, hogy a vicc végén Lenin visszaadja a labdát a Kreml mellett játszó gyerekeknek, pedig közéjük is lövethetett volna. (...)

A proletárdiktatúra nem választható el attól, hogy valakit mindig ütni fognak. Pedig éppen erről van szó mostanában, a sokat emlegetett kiállítással is ez volt a probléma. Szebbé varázsolni annak a 133 napnak az emlékét, amely a groteszk sötétség uralma volt, akármennyi fagyit is evett Arthur Koestler.

 Úgyhogy fel a fejjel munkásőrök! Vannak társutasaitok!”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 16 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"...akármennyi fagyit is evett Arthur Koestler."

Arthur Koestlernek két mentsége is van:

1. 1919-ben mindössze 14 éves volt.
2. Amikor 1938-ban Sztálin a 21-ek perében Buharint is kivégeztette, mint fasiszta cselszövőt, még Koestlerben is megingott a hit a kommunizmusban.

Csunderlik sem nem tinédzser, ráadásul elolvashatja, mit követtek el hittársai a marxizmus egyszerre a szentimentalizmustól és vértől csöpögő elvei nevében, mégis a vörös mocskokat védi-mosdatja, másodosztályú szellemi sziporkákkal. Alja ember.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés