Egy visszaemlékezés szerint mindenki a földre zuhant, a három lány, Anasztázia, Olga és Marija kivételével azonnal életüket vesztették. Jurovszkij a kivégzés után utasítást adott a lőporfüsttel megtelt pince ablakainak kinyitására. A beáramló friss levegőtől azonban a három lány magához tért és sikoltozva felültek. Mivel a fűzőjükbe rejtett gyémántok felfogták a golyókat, a hóhérok leszúrták őket.
A holttesteket megpróbálták egy bányában eltüntetni, de mivel a teherautó lerobbant, ezért a közelben ásták el őket. Előbb sósavval, majd benzinnel öntötték le a feldarabolt testeket, azzal a céllal, hogy ne lehessen azonosítani a maradványokat.
1992-ben a pravoszláv egyház II. Miklóst és családját szentté avatta.
A cár nagyszerű ember, apa és férj hírében állt, de uralkodói teljesítménye messze elmaradt ettől a mércétől.
1904-ben a tisztikarra hallgatva részt vett egy diplomatái által ellenzett Japánnal vívott háborúban. Port Arthurnál a japánok megsemmisítették a csendes-óceáni orosz flottát, majd Csuzimánál a balti flottát, ezt követően a szárazföldön Mukdennél mértek súlyos vereséget az orosz csapatokra. A vesztes háború felerősítette a birodalom problémáit, ráadásul 1905. január 9-én újabb komoly hiba okozott társadalmi feszültségeket, amikor a palotaőrség tüzet nyitott a békés monarchista munkások menetére. A „véres vasárnap” után kirobbant a forradalom, aminek következtében Miklós nyitott a parlamentáris rendszer felé és alkotmányt vezetett be.