Rajtunk is múlik

„Vasárnap este óta özönlenek a üzenetek: döbbent vagy diadalittas emberek, az egyik aggódik, a másik ünnepel, itt szóhoz sem jutnak, ott már kajánul fenyegetőznek. Gyerekes népi játék ez, aminek sok értelme nincs: a szavazók túlnyomó többsége döntött, az új kormány történelmi léptékű felhatalmazással láthat munkához. Teljesen mindegy, hogy tetszik-e, vagy nem, ez a helyzet. Ebből is kitűnik, hogy itt nincs diktatúra, hála az Égnek, és reméljük, soha nem is lesz. Mindig érthetetlen volt számomra a ”nekemőnemminiszterelnököm„ jellegű morgolódás, jöjjön bármelyik irányból. Ez eldőlt. Ettől senki nem vált világnézetet, nem cserél hazát – aki pedig mégis, annak sok szerencsét. Hétköznapok jönnek, munka lesz sok, érdemes erre koncentrálni. Természetesen nekünk, magyaroknak 

Reméljük, nem adnak el újra mindent, nem szűnik meg a családközpontú politika, nem engedik ránk a migránsokat. Reméljük: reménykedni szabad. És kell is. Valamint számonkérni a mesés ígéreteket.

Csak azt mondhatom, amit már korábban is sokszor, magánbeszélgetésekben, interjúk és nyilvános megszólalások alkalmával egyaránt: egy hazában élünk, egy anyanyelvet beszélünk. Nem fogunk eltűnni, megdögleni senki kedvéért, és nem köpdösünk le másokat. A szakács ételt készít mindenkinek, a buszsofőr pártállástól függetlenül szállít utasokat, a doki világnézetre való tekintet nélkül a legjobbat akarja a betegének. Úgy mint eddig, én is mindenkihez szeretnék szólni, aki meghallgat - adni pedig csak azt tudom, amit gondolok, amit hiszek. "Hagyjuk meg egymásnak a jogot, hogy szabadon gondolkodhassunk Magyarország sorsáról! És fogadjuk el, hogy bármi történik is, továbbra is egy hazában fogunk élni. Jó lenne, ha emberhez méltón tudnánk egymással szót érteni" - ahogy a legutóbbi nagyinterjúban is mondtam.
Hogy az új vezetés hol helyezkedik majd el a nemzethalál-kánaán tengelyen, az egyértelműen ki fog derülni.
Rajtunk is múlik.
Fel a szívekkel!”

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP

***