Azt látjuk most, hogy a cseh diplomácia nem bízik többé Visegrád Szent Gráljában, de a V4 csoport elhagyása helyett egy rugalmasabb térségbeli politikát próbálnak megvalósítani, amely semlegesítheti Orbán konfrontatív politikáját. Ez konkrétan olyan kétoldalú szakmai kapcsolatok sokaságának létrehozását jelenti, elsősorban német nyelvterületen, amellyel sikerülhet elfedni V4-es klubtagságukat.
Miroslav Lajčák szlovák külügyminiszter szerint Szlovákia érdeke, hogy a V4 ne egy olyan csoportosulásként látszódjon, ameky kizárólag Brüsszel ellen határozza meg magát. Lajčák szerint a V4-eknek sikerült álláspontjukat közösen képviselni a migrációs kvóta ügyében és a csoport ennek köszönhetően sokkal jobban látható, mint korábban. Csakhogy, Lajčák ezt a fejleményt nem látja minden szempontból pozitívan. »Fontos, hogy az EU-ban lássák: a V4 csoport nem Brüsszel ellen van, hanem egy jobb Európai Unióért!« (...)
De a lengyelek sem látják rózsásan a visegrádi együttműködés jövőjét, amely ma már csak gazdasági és technikai területen lehetne hatékony, politikailag nem. Kazimierz Kik, a Jagelló Egyetem politológusa szerint Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában inkább érvényesül a német befolyás, mint Lengyelországban. Szerinte amíg a csehek és a magyarok pragmatikusan állnak a dolgokhoz, addig Lengyelország ideológiavezérelt, ez okozott törést Budapest és Varsó kapcsolatában is. Ma már a magyarok a Balkánra, a csehek Németországra a lengyelek pedig a tengeren túlra tenkintenek. Kik szerint sok minden függhet azon, az USA, milyen mértékben vállal kezességet az európai biztonságért. Ha az USA és az Eu versenyhelyzetbe kerül, akkor Varsó lehet az első a térségben, amely szembekerülhet Berlinnel.”