Világkép

Orbán: Kell „valami” Magyarország és Oroszország közé

2016. február 29. 11:36
Nagyívű beszédet mondott Magyarország világban betöltött helyéről Orbán Viktor miniszterelnök a nagyköveti értekezleten hétfőn. Orbán szerint Romániában politikai hadjárat folyik magyar politikusokkal szemben, Horvátországgal roncsolt a viszonyunk, Ausztriával kapcsolatban viszont „több a közös bennünk, mint azt gondolni szoktuk”. A miniszterelnök arról is beszélt: Magyarország érdeke az, hogy Oroszország és Magyarország között mindig legyen „valami” – „hívhatják Ukrajnának is”.

A külgazdasági eredmények alapján igazoltnak látja a külügyi szervezetrendszer 2014-es átalakítását Orbán Viktor miniszterelnök. A kormányfő erről a Külgazdasági és Külügyminisztériumban hétfőn rendezett szokásos nagyköveti értekezleten beszélt, ahol úgy fogalmazott: nyugodt és kiegyensúlyozott hátország segíti a nagykövetek munkáját. A kérdések megválaszolásával együtt másfél órás előadásában szólt Magyarország és a szomszédos államok viszonyáról is, egyebek mellett azt emelve ki, hogy Romániában politikai hadjárat folyik magyar politikusokkal szemben.

Nehéz a kapcsolat Romániával és Horvátországgal

Orbán Viktor beszédében méltatta az idén 25 éves visegrádi együttműködést – amelynek sikere szavai szerint jelentős erőforrás a magyar diplomáciának –, majd Magyarországnak a szomszédos államokkal fenntartott kapcsolatát értékelte. Ezek között a magyar-szlovák viszonyt rendezettnek, kiszámítható partnerségnek, a magyar-szerbet pedig kiegyensúlyozottnak nevezte a miniszterelnök, aki ismét kiállt Szerbia európai uniós csatlakozása mellett. 

Romániában ezzel szemben – folytatta – politikai hadjárat folyik magyar politikusokkal szemben. „Nem egyszerűen csak a jogállami elvek érvényesítéséről, hanem a magyar kisebbség politikai vezetőinek háttérbe szorításáról is szó van”, amit megfelelő formában és súllyal szóvá kell majd tenni – mondta.

Horvátországról úgy fogalmazott: „a kapcsolatainkat most próbáljuk rendezni”, újraépíteni, ami nem egyszerű feladat, mert „a kapcsolat szövete roncsolt”, és nem csak arról van szó, hogy „durva dolgokat vágtak a barátaink a fejünkhöz”, hanem arról, hogy elszaladt az idő, és sok közös stratégiai döntés „más relációban történik meg”. Példaként említette: Magyarország energiavezetéket szeretett volna létesíteni Horvátország felől, hogy ne csak Oroszországból tudjon gázt beszerezni, ám időközben megépült a szlovák-magyar gázvezeték, amelyen keresztül ez működik. Megjegyezte, előrehaladottak a tárgyalások a lengyelekkel is arról, hogy megkíséreljenek onnan gázt hozni Közép-Európába.

Szlovéniáról szólva a kormányfő arra hívta fel a figyelmet, hogy ez egy elhanyagolt relációja a magyar külpolitikának, de komoly remények fűzhetők az együttműködéshez.

Kell valami Magyarország és Oroszország közé

Beszélt Ukrajnáról is, jelezve: nem látni, hogy az országból mikor lesz egy nyugatos gazdasági szerkezettel rendelkező jogállam. Azt azonban megerősítette: Magyarország érdeke az, hogy Oroszország és Magyarország között mindig legyen „valami” – „hívhatják Ukrajnának is” –, a lényeg, hogy ne legyen közös határunk Oroszországgal.

„Abban ugyanakkor nem vagyunk érdekeltek, hogy Ukrajna okán belerángassák Magyarországot egy oroszellenes nemzetközi koalícióba” – mondta, megismételve: az év felénél nem lesz automatikus az EU-s szankciómeghosszabbítás Oroszországgal szemben.

A magyar-osztrák kapcsolatra előadásában nem tért ki, arról csak kérdésre beszélt, közölve: nem véletlenül hagyta ki Ausztriát a felsorolásból. Ugyanis akármilyen durva nyilatkozatokat tesz egy szomszédos állam vezetője, ő igyekszik nem a kancellárhoz, hanem az osztrák néphez beszélni – mondta, hozzátéve: nem lesz udvariatlan a kancellárral szemben, ellenkező esetben az osztrák népet sértené meg.

Az a külügyminiszter dolga – folytatta –, hogy világossá tegye: akárhogy nem lehet beszélni a magyarokkal. Ez a munkamegosztás a miniszterelnök és külügyminisztere között: „ne maradjon már nekem ott földolgozatlan húsáru a hentesboltban, én már csak a pultnál szeretek forgolódni” – fogalmazott.

Azt is mondta, igaza lehet Werner Faymann osztrák kancellárnak, hogy neki nincs szüksége népszavazásra, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesz referendum Ausztriában. Ez a népszavazás lehet maga a parlamenti voksolás is – jegyezte meg.

Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy Ausztria fontos partnere lesz Magyarországnak a jövőben is. Közölte: törekedni kell a jó viszonyra Ausztriával, és meg kellene találni az együttműködés tartós formáit, mert „több a közös bennünk, mint azt gondolni szoktuk”.

Magyarország valutája a forint

Az EU-ra rátérve Orbán Viktor beszélt az eurózónáról, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar alkotmány szerint a magyar gazdaság valutája a forint, és az alkotmány megváltoztatásához kétharmados parlamenti többség kell. Kiemelte: ez azt jelenti, hogy ha felmerül a kérdés, Magyarország csatlakozzon-e a közös pénzt használó európai egységhez, vagy az eurózónán kívül maradva továbbra is önálló gazdaságpolitikát és annak következményeit magán viselő, önálló nemzetpolitikát folytasson, akkor a válasznak a nemzeti egység alapján kell megszületnie.

Orbán Viktor úgy látja, ez a dilemma a következő néhány év nagy intellektuális kihívása, mert most több ország is az eddiginél komolyabban barátkozik a gondolattal, hogy a közös pénz után mélyebb integráció is lehetne. Ez kihívást jelent minden országnak, amely nem tagja az euróövezetnek. Nem biztos, hogy végeredményre is jut ez az elszántság, és nekünk egy kész tényhez kell alkalmazkodnunk, de nem árt gondolkodni, hogy mi lenne a magyar érdek ebben a helyzetben - vélekedett. 

Azt is mondta, nem fogadható el, hogy a közép-európai országokat az uniós források megvonásával fenyegessék, ennek „javasolt a mellőzése”. Kifejtette: néhányan állandóan úgy próbálják leírni a valóságot, hogy vannak, akik megdolgoztak a jólétért, és vannak a „szegény, szerencsétlen” közép-európaiak, „lökjünk nekik egy kis pénzt”. A nagyobbik baj, hogy ezt komolyan is gondolják, és erre csak egy gyógyír van, a siker – mondta.

A kormányfő szerint a Magyarországnak adott uniós eurókon egyes országok jól keresnek. Ugyanakkor „ezzel közben mi is jól járunk, nekünk ez a rendszer nem ellenségünk”„kvittek vagyunk, nem tartozunk egymásnak”. Így az uniós támogatásokra vonatkozó fenyegetőzés nem fogadható el – hangoztatta.

Sarkantyúzni kell a befektetőket

Orbán Viktor értékelte a magyar külügyi szervezetrendszer két évvel ezelőtti átalakítását is, amelyet szerinte igazoltak a külgazdasági eredmények.

A magyar export növekedése mögött ott áll a magyar külügy gárdájának teljesítménye, az exportteljesítmény és a Magyarországra érkező befektetések remek eredményt mutatnak - mondta, megjegyezve, hogy a befektetőket hozni kell, „sarkantyúzni kell, lelkesíteni kell” őket. A miniszterelnök szerint a magyar nagykövetek nyugodtan végezhetik a munkájukat, mert a nyugodt és kiegyensúlyozott külpolitikai munka előfeltétele a nyugodt és kiegyensúlyozott hátország, és e tekintetben a misszióvezetők „jól állnak”.

Orbán Viktor mindezt azzal magyarázta, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium presztízse a kormányon belül magasan van, mindenkinek nyilvánvaló, hogy a tárca kulcsszereplő, ezért a kormány támogatása számára továbbra is adott. Emellett a magyar gazdaság meglehetősen stabil, államadósság-csökkentésben az arányokat tekintve Magyarország a legjobbak között teljesít – közölte.

A kormányfő hangsúlyozta: a hátország tehát megvan, „patikamérlegen kiszámított nemzeti külpolitikai stratégiát viszünk”, így a magyar külpolitikának, Magyarországnak megbecsültsége van. Ez nem azt jelenti, hogy „csupa jót mondanak rólunk”, de az, hogy egy tízmilliós országgal egy 500 milliós integrációban érdemben foglalkozik a világ, komoly teljesítmény – értékelt. Beszéde végén gratulált a nagykövetek „kiváló munkájához”.

Az előadás után – a magyar-osztrák viszonyra vonatkozó, már említett kérdés mellett – a kínai kapcsolatokról is faggatták a kormányfőt, aki szerint stratégiai jelentőségű a kapcsolat Kínával, nagy lehetőségek vannak ebben az együttműködésben, és a magyar gazdaság nem engedheti meg magának, hogy ezeket ne használja ki.

Összesen 58 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ebbe az irányba kellett volna 1990 környékén elindulni.

Sajnos azonban a MET-en keresztül megvették őket kilóra az oroszok. Nap mint nap láthatjuk.



2014-es külügyes átalakításról, többségük ugyan ott végzett ahol Kovács Béla

2014.08.06.


"..az idén kiküldés előtt álló közel negyven nagykövet és főkonzul között többségben vannak a karrierdiplomaták, jelentős részük olyan, akik a rendszerváltáskor vagy előtte a Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (MGIMO) végeztek. Vagyis úgy tűnik, hogy a „moszkovita múlt" nem feltétlenül hátrány az előrejutásban..."

http://nol.hu/kulfold/magyar-n..

USA és Mo között van néhány valami, oszt...

A tolvajnak nincs pártállása csak jelzője: tolvaj.

Nézzük, hogy miért volt jelentősége annak, hogy a történelemben először az orosz terjeszkedés elérte a Kárpátokat és közös szovjetorosz-magyar határ jött létre 1939-ben a Hitler-Sztálin paktum eredményeként.

Kezdjük azzal, hogy milyen látványosan szabadultak ki népek a szovjet-orosz gyarmattartó birodalom körmei közül az 1990-es évek során: észtek, lettek, litvánok, ukránok, üzbégek, tadzsikok, örmények, grúzok, kazakok, stb. Néhányuknak viszont nem sikerült: csecsenek, ingusok, tatárok, csukcsok, kamcsadálok, korjákok, votjákok, tunguzok, udmurtok, talán elég. A kérdés azonban: hogyan kerültek ők az oroszok alá?

Úgy, hogy az oroszok csak terjeszkedtek és terjeszkedtek. A norvég sarkkutató és Nemzetek Ligája (az ENSz elődje) tisztviselő, Fridtjof Nansen szerint 1500-tól számítva az orosz terjeszkedés minden 7 évben egy norvégiányi területtel nagyobbította önmagát.
Az orosz imperializmus tehát hagyományokra tekint vissza, vannak, akik azt tartják: ez Oroszország fő hagyománya.
Gogol lelkesülten írt arról, hogy hazája majd a fél világot uralma alá hajtotta. Dosztojevszkíj pedig Konstantinápoly elfoglalása után vágyakozott.
Puskin verssel üdvözölte a lengyelek 1831-es szabadságharcának leverését.
Tyucsev még a halálos ágyán is az után érdeklődött, hogyan foglalták el az orosz csapatok a khivai kánátust.
de Custine márki, a francia utazó, 1839-ben úgy látta: Az orosz nép ma képtelen bármit is elérni, kivéve a világ elfoglalását. Hasonlóan látta Marx: Az orosz történelem nem más, mint terjeszkedés, amely helyettesíti a belső életképességet.
1849-es viselt dolgaikról minden magyar tud.
1914-ben harmadiknak léptek az Osztrák-Magyar versus Szerbia háborúba, ezzel világháborúvá eszkalálták a balkáni konfliktust.
A Bolshevik puccs után meghirdették a világhódító kommunizmust, a Szovjetunióval, mint példával és eszközzel.
Így érkeztünk 1939-hez, a Náci-Szovjet paktumhoz. Ennek értelmében elfoglalták Kelet-Lengyelországot. Ekkor lett a történelemben először orosz-magyar közös határ a Kárpátokban. Röviddel ezután a szovjetek megtámadták Finnországot és elfoglalták egy részét. Mondjam még?
Mondom: Kelet-Lengyelországba úgy érkeztek, hogy szocialista forradalmat robbantsanak ki, ahogy a Kommunista Kiáltvány fogalmaz: „(a kommunisták) ... céljai csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntésével érhetők el.” Ez azonban az ott többségben lévő fehérorosz és ukrán parasztság lagymatagsága miatt nem ment. (Ezért adta Jan T. Gross erről szóló könyvének azt a címet, hogy Forradalom külföldről, Princeton University Press, 1988.) Ment viszont Besszarábia és Észak-Bukovina elfoglalása a románoktól, valamint Észtország, Lettország és Litvánia bekebelezése 1940-ben. Így érkeztünk 1941-hez.
Ennyi, amit egy ujdonsült szomszéd népnek, a magyarnak, érdemes volt, dióhéjban, tudni a szovjet-orosz történelem többévszázados trendjéről.

Nincs pótolhatatlan ember. Előbb utóbb lesz. Amúgy nem kellenek ide nagy csodák, elég ha nem lop.

Egy kis országnak mindig lavíroznia kell a nagyhatalmak között. Az a jó külpolitika ha minden nagyhatalmi tényező érdekeltsége nem kerül túlsúlyba a többihez képest.
A paks az orosz kötelék, az EU a német kötelék, a NATO és sz itteni amerikai cégek az amerikai kötelék, a Bank of China a kínai kötelék. Mindnek legyen vesztenivalója.

Az Osztrákoknak is van veszteni valójuk most csak ki kell várni a választás eredményét.

Az új horvát vezetéssel könnyebb lesz szót érteni.

A szlovénoknak segítettünk kerítést építeni.

Kell hat, egy autonom Karpatalja.

Meg az állig felfegyverzett társadalom és a bunkerrendszer.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés