Ha valami jó történik a magyar kortárs kultúra, hagyományőrzés, műemlékvédelem, minőségi oktatás és hitélet metszéspontjaiban, akkor az Pannonhalma. A dunántúli hegyen több mint egy évtizede zajlik egy csodálatos, nagy léptékű és izgalmas kulturális újjászületés, hogy Pannonhalma az egykori középkori apátságok fontosságához mérhető szellemi központja legyen a 21. századnak.
De ez nem rejtheti el azt, hogy az efféle zárt (férfi)közösségekben néha (de sajnos van, ahol akár rendszeresen) a legszégyenteljesebb cselekmények, érzelmi és fizikai bántalmazások, sőt akár szexuális abúzusok történnek hatalommal rendelkezők és kiszolgáltatottak, felnőttek és gyermekek között − s ahogy Várszegi Asztrik elismerte: abúzusok történtek Pannonhalma falai között is.