Érzelmi kötődés

2014. január 24. 11:50

Bencsik András
Népszabadság
Ezek indították talán egyebek között a Magyar-Szovjet Baráti Társaságot, hogy új utakat, lehetőségeket keressen, s találjon a magyar ifjúság internacionalista nevelésére, a Szovjetunióhoz fűződő viszonyuk világlátásuk tisztázására.

„Legendája volt a gimnáziumi orosztanárnőnek, pedig szokatlanul szigorú volt. Legendáját mégis az táplálta, hogy az osztályokban tanulók az átlagnál sokkal jobban tudták, szerették és használták az orosz nyelvet. Legendája egyébként abban állt, hogy már a kezdetek kezdetén beszélgetéseket kezdeményezett tanítványaival az élet kis és nagy dolgairól, oroszul, s egyáltalán nem zavarta, ha ezeken a kötetlen beszélgetéseken a diák botladozva, hibásan törte az új nyelvet, csak az volt a fő, hogy beszéljen, gondolkozzon azon a nyelven. A tantervi szigorúság meglepő könnyedséggel párosult nála a tanterven kívüli diskurzusok során tanúsított engedékenységgel s az eredménye az lett, hogy tanítványai napról napra szívesebben és könnyebben beszéltek oroszul. És saját tapasztalatukból jöttek rá, hogy miért érdemes szavakat, ragozásokat biflázni.

Ha nem is az ő személyes példája, de hozzá hasonló jó, s a vele pörölő rossz példák tapasztalatai indították talán egyebek között a Magyar-Szovjet Baráti Társaságot, hogy új utakat, lehetőségeket keressen, s találjon a magyar ifjúság internacionalista nevelésére, a Szovjetunióhoz fűződő viszonyuk világlátásuk tisztázására.

Amint az MSZBT országos elnökségének állásfoglalása hangsúlyozza, az ifjúság nevelésében a formális elemeket kerülve, a gazdag tudásanyag megszerzésén túl olyan lehetőségeket kell találni amelyek erősebb élményeket rögzítenek a fiatalokban.

A például vett tanárnő esete így válik általánossá, hiszen a fiatalok világnézetének formálásában a pedagógusnak óriási szerepe jut. Valamint mindazoknak, akik szenvedélyből, hivatástudatból a két nép közötti barátság elmélyítését szolgálják.

Van mit tenni ezen a téren, hiszen az összefüggéseket nem minden esetben feltáró történelemoktatás, a tájékoztatás hiányosságai akadályozták a szilárd és mozgósító erejű történelmi és nemzettudat kialakítását. Az ifjúság szinte minden rétegében találhatók olyanok, akik elfordultak a politikai, közéleti tevékenységtől. Egyebek között azért is, mert ma a pályakezdés és családalapítás éppen erre a korosztályra ró fokozott terhet.

A változó és nem mindig könnyű élethelyzetekből adódó, sok esetben előítéletektől tarkított, sematikus, vagy éppen idealizált kép sürgős tisztításra vár. S ezen az úton valóban a legjobb és leghatásosabb módszer a személyes élményszerzés segítése, támogatása.

A lehetőségek gazdagok, legyen szó általános iskolásról, gimnazistáról, vagy szakmunkás fiatalról. De kétségtelen tény, hogy általános érvényű recept erre sem létezik. Helytől, kortól, érdeklődéstől függően lehet és kell megtalálni azokat a módozatokat, amelyek a két nép kapcsolatainak hagyományait az ifjúság körében tovább gazdagítják.”

(Bencsik András írása eredetileg a Népszabadság Pártélet rovatában jelent meg 1986-ban.)

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 96 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Gyurcsány Ferinek, Szekeres Imrének, Lendvai Ildinek, Kovács Lacinak stb is kellene megosztani az akkori gondolatait.
Mert ez az egy nagyon unalmas!!!!

Az én gondolataim valószínűleg a Történeti Hivatal tudja kiadni.

Soha nem szerettem ezeket az embereket.
Bencsik, Kerényi...stb.
Ezek szeretnek beállni a szélrózsának és az új irányt túllicitálni.
A vállalatunkat egy USA cég privatizálta.
Már ott megismertem ezt. Az átkosban vállalati párttitkár lett a vezető.
Kész röhej volt. A munkások gúnyolták az új Mr.-t.
Pedig ő valószínűleg őszintén gondolta mindkettőt.
Ő ilyen.
Hát nem ezeknek van igaza és nem az örök ellenzékinek?????:-)))))

Válaszok:
marko11 | 2014. január 24. 15:24

Hát...Bencsik, Kerényi...szerencsére azért nincsenek sokan.
Meg, hát, itt mindenkinek engedélyezve lett a damaszkuszi út.
No, persze, soha nem volt kötelező seggnyalónak lenni. Ámbár...mindig kifizetődő!
Azért persze Bencsiket meg (giccs) Kerényit mégsem tenném egy kalap alá.
Bencsik ugyanis, ha nem tévedek, legalább húsz éve kb. jobboldalon van. És, többnyire jókat is ír.

Ki tervez magyar-orosz barátságért békemenetet? Üzleti kérdésről van szó, az orosz atomerőmű továbbfejlesztéséről, amit lehet sok szempontból vitatni, de rögtön a megbonthatatlan barátságra visszavezetni azért túlzás.

Elképesztő, hogy hová el lehet jutni a hisztériakeltéssel. Ezek alapján csodálom, hogy a holokauszt után még bárki szóba áll Angela Merkellel. Mert ugye nem arról van szó, hogy Merkel azért jó nekünk, mert a holokauszt sehol sincs a kommunista bűnökhöz képest? Nagyon csodálkoznék!

Válaszok:
Kronikas | 2014. január 24. 14:36

Az atomerőmű kérdésében van véleményem, de ehhez azért illetékes helyeken jobban értenek. Maradjunk annyiban, hogy az időzítés nem túl szerencsés.

Az ellenzék szerintem legütősebbnek tartott kampányígérete, a LÉT pénz, ami mögé még az EU-t is oda tudták volna festeni, pont Úniós szinten bukott el, mivel a szükséges aláírások negyede sem lett meg. Gyorsan le is vették a napirendről. A paksi erőművel viszont találtak egy jól meglovagolható témát, és még azt sem szégyellik, hogy az előző években minden dokumentált megnyilvánulásukkal a mostani megoldás mellett álltak ki. Kétségbeesett lépés, szánalmas, hogy már a szovjet-magyar viszonyt próbálják ráhúzni a tervezett szerződésre, amit ők ugyanúgy megkötöttek volna..

Bencsikkel kapcsolatban egyetértünk, de a kormány melletti kiállás demonstrálása akkor is szükséges.

Hűűűű de óvatosak lettünk hirtelen!

Most mi lesz a "szellemi örökösök" című dumával?

Be akarod őt is szervezni a cöf-be, kisbolsi? Vigyed, a tiéd!

Bár asszem, Kéri nem volt munkásőr. Az nem kizáró ok?

"A magyar politika egyensúlyozó képessége fontos a számunkra, melynek támogatására a jelek szerint hamarosan újabb Békemenetet kell tartanunk."

gerinctelen sokféleképpen lehet az ember. Pl. ha éppen egy féregről van szó egy írásban, akkor idejön maszatolni, hogy "de a másikról is beszéljetek".

Nincs olyan cikk, amiben egyesével fel van sorolva mindenki, aki hazudott, vagy mást mondott, mint most. Nem is lehet elvárni.

Aki ilyet várna el, az azért teszi, mert az éppen aktuálisan pellengérre állítottal szellemi-ideológiai közösséget vállal.

Ilyen egyszerű.

Oroszország itt van, létezik, tőlük vesszük a gázt, tőle származik az atomerőmű. Ha ezt az utóbbit nem vele bővíttetjük, akkor kétféle technológia keveredésével kockázatokat vállalunk. Ez még az Alstom metró és a Siemens vezérlés esetében is megvolt, megvan.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy annak idején a franciák valamit nagyon elrontottak a fűtőelem cserénél, és végül az oroszokat kellet hívni, hogy oldják meg a helyzetet.

Ezzel együtt azt én is látom, hogy az időzítés rossz volt. Ma az egykori szovjet csahosok pofátlanul meglovagolják azokat a gazdasági megoldásokat, amiket ők pontosan ugyanígy csináltak volna.

apróság, de jellemző
én meg azt figyeltem, akik korábban csak az elvtárs megszólítást ismerték, azok pillanatok alatt átálltak az urazásra
nekem persze könnyű volt, mert én keresztnevükön szólítottam a kollégáim

Ja, nem minden, csak 99% volt állami/szövetkezeti tulajdonban.

Bikuci (winwttu testvérem) hány éves is vagy te?

Dodó, ebben nagyon nincs igazad. Engedd meg az alábbi példát:
Király Károly, aki az RKP fejese volt, a 80-as években szembe fordult a Ceausescu rezsimmel. Nyilván ismeritek a történetet. Az életét kockáztatta.
A 89-es forradalom idején felkereste őt egy folyóirat kicsi kis írója, költője, Markó Béla, hogy ideje volna annak, hogy leváltsák a főszerkesztőt, mivel az a kommunizmus alatt elvesztette minden erkölcsi hitelét.
Király a következőt válaszolta neki: Igazad van barátom, ezek az emberek a szerkesztőségben ugyancsak komprommitálódtak. De ki leszel te 20 év múlva?
Markó égő fülekkel távozott (Mandics: Temesvári golgota).
Tudjuk, hogy Markó kivé lett.

Amúgy személyesen bánt, hogy tévedsz Illyés Gyula dolgában.

Te az államosításról beszélsz, én meg az állami tulajdon akkori arányáról.
Az arányokon nem változtat a lopás ténye, mint ahogy a privatizáció tényén sem változtat, hogy törvényesen, de nem etikusan csinálták. (Magyarul: megint csak loptak.)

Ezt most nem igazán értem.
Mondjuk például,hogy a verssel mi bajod. Amit, ugye valamikor az 50-es évek elején írt Illyés, megjelent nyomtatásban először '56 októberében az Irodalmi Újságban (amit azonnal és még sokszor elolvastam, lelkes ifjúként), majd, ha nem tévedek, valamilyen kötetben '89-ben jelent meg újra.
Röviden: nagyon is rendben van az a vers.
Meg Illyés is. Szerintem. Csak utólag, ugye, mindenki nagy hős meg ellenálló volt. Olyan író óriásokkal, mint pl. Haraszti Miklós. Vicc!

Akkor, közben, válaszoltál is.
Akkor már csak a régi (vagy újkori) rögeszmém hoznám elő:
nagyon hiányzik a rendszerváltást megelőző, (meglehetősen különböző( korszakok korrekt leírása.
Mert pl. egész más tartás kellett az ötvenes években vagy mondjuk a hetvenesben.

Lehet, hogy nem ugyanazt értjük a "szem"-en meg a "lánc"-on.
Az ötvenes években pl. egy Szász Béla kellett ahhoz, hogy túlélje az ÁVH-t.
A hetvenes, nyolcvanas években meg aki nem szidta a rendszert, nem számított embernek.
Röviden: más korszakok, más láncok...és más szemek.

Tudom, hogy nem személyes.
Azonban a vers nagyon jó.
Ahogy nagyon jó a Puszták népe, és így tovább.
Ez egy rafinált parasztember volt, rendkívüli tehetséggel és műveltséggel. Szerintem a részünk.
Amiért nagyon-nagyon szeretem: a 77 magyar népmese utószavában azt írja: csak annyit tettem hozzá, amennyihez a magyar nemzet minden tagjának joga van.
Ezzel a gondolkodással nagyon eltalált.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés