Orbán Viktor nem túlzott, amikor a veszélyek koráról beszélt – lassan felszáradnak a tiszás örömkönnyek, jöhet a vér és a veríték

Van egy epizód a Jóbarátok című sorozatban, amelyben az egyik főszereplő kiborul, mert bár a társaság az ő eljegyzését ünnepelné, valahogy mindig közbejön egy fontosabb vagy érdekesebb fejlemény valaki mással.

Távol álljon tőlem, hogy Magyar Pétert bárkihez hasonlítsam a sorozatból, pláne az egyik női főszereplőhöz, mégis beugrott ez a jelenetsor, amikor a leen­dő miniszterelnök vitriolos hozzá­szólását olvastam Karácsony Gergely posztja alatt. A főpolgármester előzőleg közölte, hogy Budapest vezetése „rendszerzáró örömkoncerttel” ünnepelné meg a kormányváltást, ugyanott, ahová másnap a Tisza is rendezvényt hirdetett. Magyar azt jelezte: „Szerintem kifejezetten káros és udvariatlan dolog bulit szervezni a május 9-i országos rendszerváltó ünnep elé egy nappal, szinte ugyanoda. Egyébként a csődben lévő főváros fizeti a bulit?” 

Ebből most arra lehet következtetni, hogy Magyar önimádó és hisztérikus lenne? Aki több mint hárommillió honfitársunk bizalmát elnyerte egy „emberséges és működő” Magyar­ország megszervezésére, arról ilyet nem feltételezhetünk. 

Viszont van itt egy érdekes körülmény: kezd körvonalazódni valamiféle törésvonal a kormányra készülők és a főváros között, úgy tűnik, a Tisza beleáll a budapesti vezetésbe. A limonádézás ideje lejárt, a nagy fővárosi kihívó, a nemrég még Fidesz-közeli Vitézy Dávid immár a minisztérium ajtajában, az óellenzék padlón, az új ellenzék pedig a súlyos vereség után épp a megújulással meg a Nemzeti Kulturális Alap körüli csúnya botránnyal van elfoglalva. 

Hiszen bár a politikai mézeshetek még tartanak egy darabig a kétharmados többséget szerző Tisza számára, hamarosan eljön az idő, amikor az istenadta nép elkezdi rajta számonkérni az esetleges problémákat meg nehézségeket. A felelősség egyértelmű és megkerülhetetlen. 

Orbán Viktor ugyanis nem túlzott, amikor a veszélyek koráról, világrendszerváltásról és a stabilitás iránti társadalmi igényről értekezett a kampányban. Miután felszáradtak a tiszás örömkönnyek, jöhet a vér és a veríték. Közös érdekünk, hogy Magyar Péterék rácáfoljanak az előzetes félelmekre és kérdőjelekre, és csinálják jól, amire szerződtek. 

Visszatérve a leköszönő kormánypártokra: továbbra is van miért agyalni a vereség okain és a lehetőségeken, akad, amiért akár bocsánatot is lehet kérni. Ám a csaknem két és fél millió szavazót nem lehet magára hagyni, ahogy a tizenhat év eredményeit sem szabad elengedni. 

Addig is Karácsony Gergely és társai is lelkesen tapsolhatnak Magyar Péter buliján, már ha egyáltalán meghívják őket, miután majdnem bekavartak a kormánypárt ünnepébe. Az üzenet egyértelmű:

Rajta a világ szeme – meg a reflektorfény!

***

(Nyitókép: MTI/EPA/AFP pool/John Thys)