A demokrácia szégyene

„Aztán jön az igazság pillanata, és a demokrácia farvizén evickélő, lényegében viszonylag jól elmulató kutyák rájönnek, hogy nincs mögöttük tömeg. Akik valaha jót mulattak rajtuk, hirtelen átpártoltak a Tiszához, ők pedig semmit nem tudtak nyújtani a választóknak. Az egy százalék alatti eredmény azt mutatja, hogy a viccpárt már nem vicces, megmérettek és könnyűnek találtattak.

Jelenleg nagyjából félmilliárd forintot kell visszafizetniük azoknak, akik eltapsolták ezt a pénzt és elpoénkodták a kampányidőszakot.

Nincs ennyi pénzük, mert nem gazdálkodnak lényegében sehogy. Ez abban az esetben nem probléma, ha egy átlagemberről, főleg ha fiatalról van szó, ugyanis mindenki saját magának építi az életét, húszévesen nem várható el, hogy valaki befektesse a szüleitől kapott zsebpénzét. De ha politikai pályára lép, akkor az a nagyjából 640 millió forint, amellyel összesen tartozik a párt, komoly összeg, közpénz, mi mindannyian adtuk össze nekik azért, hogy csináljanak belőle valamit.

Szó se róla, a Kutyapárt sose ígérte azt, hogy felelősen fog gazdálkodni, ellenben jó viccekkel és remek mulatságokkal kecsegtette támogatóit.

Mikor kiderült, hogy ezek nagyon kevesen vannak, a roppantul keservessé vált poéngyárosok elkezdtek koldulni.

Az ország állapotát jól jelzi, hogy a soha semmit nem csináló párt így is összekalapozott mintegy százötvenmillió forintot. Elméletileg ez az az ország, amelyet kirabolt a Fidesz, ahol nyomorognak az emberek, és ahol a tatárjárás csak egy hétvégi kirándulás az elmúlt tizenhat év kormányzásához képest.”

Nyitókép: MTI/MTVA/Róka László