A népnek joga van önmagáról dönteni. De vajon ez azt is jelenti, hogy mindig igaza van?

„A népnek joga van önmagáról dönteni.

De vajon ez azt is jelenti, hogy mindig igaza van?

Van, amikor igaza van. Máskor nincs. Ez természetes.

Amikor a nép ítél, akkor nem egy higgadt, árnyalatokat mérlegelő testület, hanem egy felfokozott, leegyszerűsítő mechanizmus működik. A tömeg nem finom különbségekben gondolkodik, hanem éles ellentétekben: jó vagy rossz, bűnös vagy ártatlan, velünk vagy ellenünk.

Ennek prózai oka van. A bonyolult mérlegelés időt és energiát igényel. A tömeghelyzet viszont gyors választ kényszerít ki. Ilyenkor az érzelmek veszik át a vezetést: harag, félelem, igazságérzet. Ezek azonnali ítéleteket adnak, miközben eltakarják a részleteket és a különbségeket.

Ha a tömeg dönt, akkor elmosódik a felelősség. Ha mindenki ítél, senki nem érzi igazán a saját döntésének súlyát. A közösség történetet akar, narratívát, nem pedig elemzést. Az át- és megélhető történethez tiszta szerepek kellenek. Ezért a népítélet nem árnyal, hanem lezár. Nem azt kérdezi, mi történt pontosan, hanem azt, hogy ki melyik oldalra kerül. A tömeg torzít, ahogy a hatalom is – csak másképp. A hatalom beszűkíti a látóteret, a tömeg leegyszerűsíti a világot.

A modern politikai rendszerek ezt a feszültséget próbálják kezelni. Azt kérdezik, hogy miként lehet egyszerre érvényesíteni a népakaratot, és közben nem lemondani a szakértelemről. Erre alakult ki egyfajta intézményi és működési egyensúly: a választások a népakaratot fejezik ki, a szakértők és intézmények a tudást képviselik, a független szervek kontrollt biztosítanak, a képviseleti rendszer pedig tompítja a hirtelen tömegreakciókat. 

De ez nem nyugodt egyensúly, hanem állandó billegés.

Ha a népakarat kerül túlsúlyba, jön a leegyszerűsítés és a rövid távú gondolkodás. Ha a szakértelem, akkor elszakadás és bizalmi válság következik. A demokrácia ezért nem az igazság, hanem a tévedések kordában tartásának rendszere. Nem azért működik, mert mindig igazságot hoz, vagy mert feltétlenül helyes megoldást eredményez, hanem azért, mert nem engedi, hogy bárki – akár a tömeg, akár a szakértők világa – tévedhetetlennek higgye magát.

A demokrácia a tökéletességre törő tökéletlenség rendszere. Törekvés az elérhetetlen igazságra. A pillanat igazságából szőtt állandó élhetőség.

(Az isteni ember, amely egy hónapon belül a boltokban lesz, segít megérteni, hogy miként viselkedünk – ahogy Arisztotelész mondja – zoon politikonként, azaz politizáló lényként.)”

Nyitókép: Facebook / Gyurcsány Ferenc

***