A magyarság korszakai a kiegyezés után

„Bár még pár nap van a választásokig, és csak tippelni lehet az Orbán-korszak tovább menetelére, de a közvélemény-kutatási machinációk ellenére inkább a tovább menetelnek áll a zászló. Ezzel a húszéves Orbán-korszak beillesztése és összehasonlító értékelése az 1867-es kiegyezés utáni, világháborúkkal megszakított százhatvanhárom éves magyar történelem nagy szakaszaival már adja magát. 

(...) Az 1990-es politikai kezdet rosszul indult, a fővárosközpontú hazai elit a korábbi totális állami tulajdon lebontását a globalista nyugati tőkéscsoportok kezébe adta, az Antall-kormányt antiszemita vádakkal illette, és az új pluralista politikai demokrácia alapjaként a tömegmédiát és a kulturális szféra nagy többségét a globális, liberális nemzetleépülés szolgálatába állította. A kormányhatalomba jutott nemzeti-jobboldali Antall-kormány nem sokat jelentett ez ellen, mert lényegében ők is a globális-liberális törekvéseket hajtották végre abban a hitben, hogy ez a modernség követelménye, meg igazán hozzáértő szakembereik sem voltak államvezetésre. Ebből vált ki többéves tapasztalatszerzéssel és ráébredéssel Orbán Viktor Fidesz-formációja, és az 1998–2002-es tanuló kormányciklusában, majd átépítés és pártcentralizáció után a 2010-es kétharmados többséggel kormányra kerüléssel szakítani tudott az 1989 utáni zsákutcával.

A Nyugat vezető hatalmát jelentő Amerika 2016-tól ennek élére állt, és a centralizált Orbán-rendszer a kétharmados kormányzati erő kivételes szilárdsága alapján a birodalomellenes Trump-adminisztráció fő európai szövetségesévé vált.

Eközben ez a magyar szuverenista vezérszerep a közös birodalomellenes harcban a bő száz évvel ezelőtt halálos ellenségünkké vált, körülöttünk levő szláv népekkel is a kibékülést hozta Orbán Viktor ügyes kapcsolatépítései révén. Már csak a románokkal való ellenségeskedésünk maradt meg, noha a brüsszelita birodalommal közös szembenállás ideiglenesen tavaly már a legfőbb román, korábban magyarellenes pártelittel is a kibékülés felé tolódott el, és 2030-ig még erre is lehetőség van.”  

Fotó: Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Kaiser Ákos