A hármas prés, és még egy ráadás

Tegyük fel, hogy Brüsszelben nem ideológiailag elvakult, jódolgában elhülyült, lábon megvett érdekemberek döntenek Európa sorsáról, hanem az európai polgárok érdekeit mindenféle kettős mérce nélkül képviselni akaró csúcspolitikusok. Kissé nehéz ezt elképzelni az elmúlt évek gyakorlata után, de azért próbáljuk meg.Mit csinál egy, az európai polgárok érdekeit szem előtt tartó brüsszeli csúcspolitikus?

Az X-platform pörgetése helyett számot vet a tényekkel.

Az első és legfontosabb kérdés az európai energiaellátás: honnan jön az energia? 
Ülj le, DerDieDas HansSuzy, egyes, nem, a helyes válasz nem az, hogy a faldugaszból.

Európa a saját gázszükségletének nagy részét importálja. 2022 előtt ennek zömét Oroszországtól vette, csővezetéken, olcsón. Aztán jött az ukrajnai háború, és Brüsszel úgy döntött: leválunk az orosz energiáról. A leválás részben megtörtént. Az orosz gáz helyét három forrás vette át.

Az első az amerikai LNG. Hajókon érkezik, döntően a Balti-tengeren keresztül a litván, lengyel, finn és német terminálokba. Ez adja ma az EU LNG-importjának ötvenhét százalékát.

A második a katari és öbölbeli LNG. A Perzsa-öbölből indul, és a Hormuzi-szoroson halad át. Katar egymagában a világ LNG-exportjának húsz százalékát adja.

A harmadik a norvég csővezetékes gáz: ez a legstabilabb, de egyetlen forrásként nem elég.

És akkor ott volt még egy negyedik, az orosz gáz, amely 2025 első felében még az EU importjának tizenhárom százalékát adta. De 2025 decemberében az EU úgy döntött, hogy ezt is betiltja, az LNG-t 2027 januárjától, a csővezetékeset 2027 szeptemberétől.

A Hormuzi-szoros gyakorlatilag zárva van. Az eseményeket mindenki ismeri: február 28-án az Egyesült Államok és Izrael megtámadta Iránt. Irán válaszul rakétákkal lőtte Izraelt és az öbölbéli államokat, drónjai eltalálták a katari LNG-üzemeket és a ciprusi brit katonai bázist. Az iráni Forradalmi Gárda március 2-án bejelentette: a szoros zárva marad, minden hajót megtámadnak. A tanker-forgalom egyelőre megszűnt. A biztosítók visszavonták a fedezetet, biztosítás nélkül pedig egyetlen hajótulajdonos sem küld el egy tartályhajót. A legnagyobb tartályhajók fuvardíja egyetlen nap alatt megduplázódott: napi 423 000 dollár, ami történelmi csúcs. Katar leállította az LNG-termelést. Ezzel a világ LNG-kínálatának egyötöde kiesett.

A Balti-tengeren évek óta folyik a szabotázs. 2023 óta mintegy tucatnyi tenger alatti kábelt és csővezetéket rongáltak meg. A NATO járőrözik, a finnek és svédek hajókat foglaltak le, de a finn bíróság elengedte a gyanúsítottakat, mert nem lehetett bizonyítani a szándékosságot. Ez a lényeg: a szabotázs olcsó, a védekezés drága, a bizonyítás lehetetlen. Nem kell minden hajót feltartóztatni – elég, ha a biztosítók emelik a díjakat és a szállítmányozók kétszer gondolkodnak, mielőtt az északi útvonalra küldik a rakományt.

Az EU gáztárolói kiürültek. Európa a telet a 2021–2022-es válság óta legalacsonyabb készletekkel zárja. A német tárolók húsz, a franciák huszonegy százalékon állnak. A puffer, amellyel egy sokkot ki lehetne várni, nincs.

Tehát: a déli útvonal (Hormuzi-szoros) zárva, a közeljövője bizonytalan. Az északi útvonal (Balti-tenger) necces. Az orosz forrást Brüsszel tiltja. A tartalék kiürült. A norvég csővezeték működik, de egymagában kevés.

Egyszerű. Ha bezárnak három üzletet, vagy nagyon megdrágulnak és áruhiányosak lesznek, akkor ugyanabban a hónapban az addig olcsó és elérhető bevásárlóhelyet nem teszed tilalomlistára.

Az orosz gáz nem azért olcsó, mert Moszkva jószívű, hanem mert csővezetéken jön. Nem kell hozzá sem tartályhajó, sem biztosítás. Ukrajna ugyan hasonlóképpen viselkedik, mint a Hormuzi-szoros, de akkor tessenek szólni Zelenszkijnek, hogy nem most van az izmozás és zsarolás ideje.

A leválás 2022-ben brüsszeli szempontból ugyan nem helyeselhető, de legalább érthető döntés volt. Csakhogy a leválás ütemezése most, amikor a két másik forrás egyszerre szűkül, már nem stratégia, hanem öngyilkos merevség.

Először: ne tiltsd be az orosz gázt 2027-es határidővel, amíg a másik két forrásod bizonytalan. Nem szeretetből, hanem mert nem zárod ki az egyetlen puffert, amikor a többi forrásodat egyszerre támadják. És igyekezz, mert Hormuz miatt Kína és India az oroszoktól fog vásárolni, őket még inkább érinti a Közel-Keleti helyzet. Zelenszkij lábhoz, orosz kőolaj és földgáz jöhet csőstül. És miután Európa energiabiztonsága többé-kevésbé rendben van, az Európai Bizottság vezetője, az Európai Néppárt vezetője és az összes elvtárs lemond minden politikai tisztségéről, mert ezt benézték, de nagyon.

Másodszor: a gáztárolók feltöltését ne a piacra bízd. 2025-ben a kötelező töltöttségi szintet kilencvenről hetvenöt százalékra csökkentették, amit Németország, Spanyolország, Hollandia el sem ért. Tavasszal központi, koordinált feltöltés kellene, mielőtt az árak még magasabbra mennek.

Harmadszor: a balti-tengeri szabotázzsal szemben ne a járőrözést tartsd a legmegfelelőbb válasznak, hanem a tényleges elrettentést. Ami azt jelenti, hogy a gyanús hajókat nem a bírósági bizonyítás küszöbén, hanem a tengerjogi „béke és biztonság” klauzulája alapján kellene megállítani.

Borítékolható, hogy nem ezek a lépések. Ahogy ismerem ezeket, a legvalószínűbb forgatókönyvek az alábbiak lehetnek.

Az orosz gáztilalmat nem fogják felfüggeszteni.  A 2025 decemberi döntést az Európai Parlament értékalapú győzelemnek könyvelte el. Visszavonni, akár ideiglenesen „stratégiai rugalmasság” címén, politikailag lehetetlen azoknak, akik három éve erre építik az egész „narratívájukat”. Ráadásul a szankciós logika olyan, hogy minden lépés megerősíti az előzőt, és minden visszalépés az egész építményt veszélyezteti. Inkább fizetnek, pardon, fizettetnek velünk többet, mint hogy beismerjék, az időzítést elhibázták.

A gáztárolók feltöltése piaci alapon marad.  Az EU 2025-ben lazított a feltöltési kötelezettségen, mert a magas gázárak mellett a tárolás piaci ösztönzője gyenge volt. A nyári és téli ár közötti különbség csökkent, ezért a kereskedőknek nem érte meg nyáron vásárolni és tárolni. A Bizottság ezt „rugalmasságként” kommunikálta. A valóságban ez azt jelenti, hogy 2026 tavaszán, amikor a tárolókat fel kellene tölteni a következő télre, az európai vevők egy feszesebb, drágább és bizonytalanabb piacon próbálnak vásárolni. A katari kiesés, a balti-tengeri kockázat és az orosz tilalom együttesen azt jelenti, hogy Európa ott fog versenyezni a gázért, ahol a legkevesebb ereje van, a globális LNG spot-piacon, – Kínával és Indiával szemben.

A balti-tengeri szabotázsra a válasz jelképes. A Balti-tenger 149 000 négyzetkilométer, a kábelhálózat több ezer kilométer, a szabotázshoz egyetlen horgony elég. A NATO ugyan járőrözik, de az észt védelmi intézet 2025 októberében eléggé egyértelműen kimondta, hogy nincs elég hajó, és a jogi keretrendszer a támadók oldalán áll.

Ami tehát várható: Európa 2026 tavaszán és nyarán drágán, nehezen tölti fel a tározóit, ha egyáltalán sikerül.  2026–2027-es tél az energiaárak szempontjából rosszabb lesz, mint a mostani. Az infláció visszatér. Az ipari termelés, amely a 2022-es sokk után nem állt helyre teljesen, különösen a német vegyiparban és kohászatban, tovább csökken. Az energiaszegénység tömegesedik. A politikai tér radikalizálódik, a hibás döntések hozói nem mondanak le, de megerősödnek azok az erők, akik eddig is ellenezték.

Az energiánál is nagyobb baj közeleg. Csak lassabban.

Irán lakossága kilencvenmillió ember. Az EU menekültügyi ügynöksége március 3-án kimondta: ha a népesség tíz százaléka elmozdul, az az utóbbi évtizedek legnagyobb menekülthulláma lesz. A szíriai háború hatmillió-hétszázezer embert késztetett elindulásra, és Szíria az iráni népesség egynegyede. Irán emellett kétmillió-ötszázezer afgán menekültet fogadott be a közelmúltban. Ha az iráni állam tartósan destabilizálódik, márpedig a Brookings elemzése szerint a légicsapás nem döntötte meg a rezsimet, viszont a radikális mag beásta magát, a helyzet elhúzódó káoszba fordulhat. És akkor nem csak irániak indulnak el, hanem az afgánok is, másodszor. A török hírszerzés ezt „kettős hullámnak” nevezi.”

Törökország nem fogja feltartóztatni őket. Ankara betonfalat épített az iráni határ mentén, de a saját hatóságaik mondják, hogy a fal csak lassít, nem állítja meg a migrációs hullámokat. Törökország már most a világ legnagyobb menekültbefogadója, ott dekkol több mint kétmillió szíriai. Erdoğan 2021-ben megmondta, Törökország nem lesz Európa „menekültlerakata”. Ha megindul a hullám, Ankara logikája ugyanaz lesz, mint 2015-ben: a nagyját továbbengedi, és közben pénzt és politikai engedményeket követel.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján Európában a radikalizáció nem az iráni háborúval kezdődött. De attól  felgyorsulhat. Az MCC Migrációkutató Intézete figyelmeztetett, hogy Irán aktiválhatja az európai hálózatait. Vagy a rezsimmel rokonszenvező csoportok önállóan is cselekedhetnek. Az iráni külügy nyíltan megfenyegette az európai városokat. Irán összeomlása tehát nem jelenti az radikális iszlám visszaszorulását. Ellenkezőleg, a radikálisok az ellenállás legkisebb vonalát keresik, és az most Európán át vezet. Az európai jogi keretek – a menedékjog, a kiutasítás nehézsége – pedig azt jelentik, hogy a biztonsági kockázatot hordozó egyéneket szinte lehetetlen kiszűrni.

Szóval csak ezeket figyelembe véve nehéz idők jönnek Európára. És nem látom azokat az erős embereket az Unió élén, akik képesek lennének jó döntéseket hozni. Ha Von der Leyenen, Manfred Weberen és elvtársaikon fog múlni az EU jövője, akkor lehet cserélni az Örömódát Requiemre.